Budapest, 1978. (16. évfolyam)

3. szám március - Tamás Ervin: Sárospatak

A plébániatemplom belsejének részlete A Vörös torony nagyterme Most mint városi Népfront-elnök tájékoztat: — Amíg falu volt, városnak hitték, mikor megkapta a városi rangot, ki­derült, mennyire falu még! Meg kellett kezdeni a vízvezeték és a csatorna­hálózat kiépítését, s az első időkben, több került aföldbe, mint a felszínére? Szép szállodához is jutott a város — a Rákóczi-vár mellett álló XVII. század­beli kolostorépületből — a korabeli szerkezet meghagyásával — hotelt s éttermet formált az ügyes építész — Makovecz Imre —, aki azután el­készítette az áruház tervét is. Azóta már vásárolunk benne, s szidjuk az ellátást . . . Sárospatak úgy fejlődik, hogy nem dobja cl régi ruháját, helyette féltő gonddal felújítja, s ahhoz rendezi a többit. A városféltő szeretet itt egyen­lő a műemlékvédelemmel. 1949 óta tart a vár rekonstrukciója, még min­dig akad rajta munka, de színes kön­töst öltenek az egykori polgárházak is. Sárospatakon 9 műemlék és mintegy 20 műemlékjellegű épület van. Jel­lemző adalék, hogy védelmükkel az elmúlt hét esztendőben kétszer is foglalkozott a városi tanács végrehajtó bizottsága. Manapság a jegyzékben szereplő épületek közül legtöbb jó műszaki állapotnak örvend. A gótikus plébániatemplomot is helyreállítják a közeljövőben. A sárospataki vár idegenforgalmi lát­ványosság: évente 200 ezer látogatója van. Benne múzeum, érdekes kiállítá­sok várják az érdeklődőket. A város­ban mindenütt találkozhatunk Patak szeretetével, illetve annak tanúságá­val, az adományokkal. Andrási Kurta János kétmillió forintot érő gyűjte­ményével gazdagította a várost, Dóm­ján József, az Egyesült Államokban élő magyar festő még ennél is többel — egyébként műveiből májusban nyilt állandó kiállítás. Színes grafikái tették világhírűvé az idős mestert, aki na­gyon megszerette Patakot. Béres Ferenc, az egykori pataki diák — ma ő a városnak egyelőre társak nélküli dísz­polgára — szintén értékes gyűj­teményt adott a városnak. Persze, nemcsak az adományok bemutatója nyújt itt látnivalót: érdeklődésre tart­hat számot a parasztbútorok tárlata, a Hegyalja szőlőművelését ismertető kiállítás s természetesen a Rákóczi­családdal kapcsolatos megannyi ritka és felbecsülhetetlen értékű írásos és tárgyi dokumentum. A koliégiumi könyv- és levéltár — 250 ezer könyv s vagy másfélmillió irat otthona. Turistáknak ajánlható a meleg vizű fürdő a szép séta után . . . Én pedig, hogy végigjártam a ha­gyományok kitaposta ösvényeket, s időnként elkalandoztam a változások építette utakon is, megpróbálom még néhány mondatban a hétköznapok életét fölidézni: a gondokét, örömét. — Nézze, 1969-ben adtuk át az első állami lakást a háború után, közműről akkoriban még nemigen beszélhet­tünk, 1971-ben örülhettünk az első „normális" általános iskolának, mert a régiek lerobbantak, mutogathattuk a 130 éves viharvert óvodánkat, má­sik úgysem volt. . . Elvigyem most a két teljesen új óvodába? Megmutassam a diákotthont? Vagy akarja látni megszépülő patinás gimnáziumot? — kérdésekkel büszkélkedik Földházi A „SUD Rosa szoba", Habsburg-ellenes összeesküvés tanácskozási helye 1664-ben het Perényi Péternek és Perényi Gá­bornak, még többet a Rákócziaknak. Tűzvészek, Habsburgok gyakori pusz­títói a városnak, s a haza szégyene, hogy a nagy múltú vár 1875-ben a Windischgratz-családé lesz. Ezután már búcsút int Patak a városi rangnak is: 1886-ban fosztják meg tőle. A szőlő­munkások és a — nagyobbrészt más vidékről érkezett — pataki diák­ság ettől fogva faluban él. — írja azt: 1968-ig pangás — taná­csolja Hegyi József. — Nem volt itt más, csak sár és szellem. A városi rangijt 1968-ban kaptuk vissza, s akkoriban ez gesztusnak számított, nem a mutató döntött, hanem a biza­lom. A hármas reneszánsz árkád részlete

Next

/
Oldalképek
Tartalom