Budapest, 1978. (16. évfolyam)

3. szám március - Tamás Ervin: Sárospatak

DOBOS LAJOS FELVÉTELEI István, a népművelési felügyelő, majd így folytatja: — Egyet ne kérjen! A művelődési házunkat sajnos nem tudom megmutatni, életveszélyes állapotban van . . . De épül az új, több mint 60 millió forintért, és gyönyörű lesz! Akkor a kulturális élet is megelevenedik, ezért nem éri majd panasz a várost. A helyiséghiányon nyáron igyekszik segíteni Sárospatak. Üresek a kollégiumai, így egymásután rendezheti országos programjait: itt találkoznak a fafaragók, a pedagógusok: kétévenként diáknapok csalogatják a városba a fiatalokat, Patak ad otthont az évről évre népszerűbb anyanyelvi táboroknak is. A városiasodó Sárospataknak sok hasonló nagyságú, időközben gyorsan fejlődött települést kellett utolérnie — tartják a helybeliek. Igazuk van. A negyedik ötéves terv adott kárpótlást az öreg, s egyben fiatal városnak: 230 lakással, 16 tantermes általános iskolával, közműfejlesztéssel, szakmunkásképzővel, orvosi rendelővel, egyszóval sok mindennel csillapíthatta urbanizálódás iránti vágyát. 1980-ig tovább folytatódik a fejlődés: 520 otthont adnak át (közülük 300 úgynevezett célcsoportos beruházásként épül), bevezetik az alagútzsalus technológiát, nő és szépül tehát a Felszabadulás lakótelep. A város belső területeiről sem feledkeznek meg, s bővítik a csatornahálózatot meg a szennyvíztisztítót. Persze, a várva várt nap a művelődési központ átadásáé. Az intézmény elkészüléséhez téglajegyek kibocsátásával a lakosság hozzájárulását is kéri a tanács. A segítség nem marad el. Elvégre nemcsak ar öregdiákok, de a patakiak is patrióták . . . Az Újkollégium könyvtárterme Az Ókollégium