Budapest, 1977. (15. évfolyam)

6. szám június - Konrádyné Gálos Magda dr.: Ady Endre kedvelt pesti tanyái

Ezekből az estékből sokat töltött a Meteor tágas, üvegtetős kávéházában, amely az udvart is elfoglalta. A íarka publikum egy részét aktív és kiöregedett artisták alkották. Ide jártak a megrokkanlak a múltról álmodozni. Míg a városban mindenfelé az esti műsorok peregtek, itt csend volt. Ady leült törzsasztalához, „pénzszaporítás céljából" cikkeket írt. Vagy leveleket. Verseket nemcsak lángoló szerelemmel vagy harcosan, hanem engesztelésül, barátainak, mert esti mámorában sokszor meg is sértette híveit. Lassan odaszállingózott legszűkebb köre: az őrködő, piros szegfűt hordó, népszavás Révész Béla, a muzsikás Reinitz. Papp Viktor, akinek valceréhez verset írt (és aki idős korában, amikor ismertem, annyira fájlalta későbbi elszakadásukat). Jött „az édes barátiság" fonalával hozzáfűzött Zuboly (köznapi nevén Bányai Elemér), az igazmondó és vele ölökké vitatkozó. Hogy hiányzott neki később, amikor a világháborúban elesett ! „Százegy éjnek Virrasztója, éber Lélek, Most is bizton és Neked van Igazad." (Szegény Zuboly emlékére) Megérkezett a Meteorba — eleganciájával, cilinderével némi feltűnést keltve — Hatvany Lajos. Áhítattal nézte, amint Ady szaladó ceruzájával éppen írta a Két szent vitorlás-t, a legújabb Nyugat számnak. Ez a vers is vihart kavart! Ady ugyancsak a Meteorban írt verssel zárta le a vitát: A harcunkat megharcoltuk. (A Meteor épülete ma is áll, ez a Lenin körút 6. sz. ház. A VII. kerületi Tanács működik az épületben. A földszinti kávéház helyén IBUSZ iroda van.) A régi Pesten a szerkesztők, írók, költők sokszor nekiindultak az éjszakának, és kávéházról kávéházra járták a vá'ost. Ady nem vot híve az „irodalmi kávéházaknak". Saját tisztelőinek körében szeretett lenni. Megfordult ugyan a Centrálban, de leginkább ha megbeszélnivalója volt. A Newyork, az akkori irodalmi centrum szemközt volt főhadiszállásával, a Meteorral, és hívei sűrűn közlekedve a kettő között, hozták a friss és legfrissebb irodalmi híreket, pletykákat. Néha azért betért ide is, reggel felé, amikor már nem volt ott az irodalmi világ. (Tersánszky Józsi Jenő mesélte el nekem, hogy egyszer, hajnali órákban, egyedül üldögélve i.ilálta Adyt a Newyorkban. A költő hívta, jöjjön asztalához „Józsika" — akkoriban még inkább nagybányai festő, mint pesti író Megilletődve, le sem mert ülni, sőt ürügyei keresett a távozásra. Félt, hogy beszélgetés közben valami nem-tetszőt mond, s hallotta, hogy ilyenkor már túlérzékeny a fanyarkedvű, mámoros költő.) Adynak sokáig volt törzshelye, különösen korai órákban, a Palermo kávéház is. Itt ugyan Szomaházyéknak és Molnár Ferencéknek is volt asztaluk, de tőle távol, ő a Kabos-páholyban szokott ülni. (Szerkesztője, Kabos Ede már régebben is ide járt.) Ez a rézrudas, függönyös páholy eléggé elkülönült. Délutánonként nagy volt a csend, és Ady zavartalanul írhatott (folyamatosan, javítás, törlés nélkül). ,, . . .Avilág bármely tájáról érkezett légyen, legelőször a Palermo kávéházban ülte ki az uzsonnaidőt ..." — írta róla Tersánszky. A későbbi órákban jöttek hívei; a már említettek mellett Balázs Béla, Kuncz Aladár, Bölöni György, Kaffka Margit, és még sokan a nyugatosok közül. (Akik ismerték a Palermot, otthonos, kellemes helynek mondták. Ma a Brazil eszpresszó áll a helyén, a Népköztársaság útja 47. sz. alatt.) De vajon hová lett Bierman bronzműves Ady emléktáblája, amikor a Palermo megszűnt? Adyt esténként az Opera vendéglő néven is emlegetett Három holló-ban lehetett megtalálni éveken át. Nem volt éppen elegáns hely a púpos I^öffelmann repedezett, füstös mennyezetű serháza — ahogy Krúdy leírta. (A Világ egyik számában Három holló címen kis színjátéka is megjelent.) Ady idejében Trenk nevű tulajdonosa kicsit felújította. Bevezette az ételkiszolgálást is. De az úgynevezett „jobb publikum" a kapuív másik oldalán, az Opera felőli sarkon levő Opera kávéházba ment. A Három holló közönségét az operai kar tagjai, lapszedők, virágárus asszonyok, a színházak éjjel végző munkásai alkották. Eredetileg Révész Béla járt oda, neki deszkafallal elkülönített függönyös fülkéje volt. Ez a „szeparé" a felújításkor is megmaradt. A kora esti órákban nyugalmas munkahellyé lett Ady számára. Itt született rendszerint a Pesti Napló vasárnapi verse, és — Révész Béla tanúsága szerint — többet az Új versek közül is itt írt. Csak a vers- és cikkírás után következhetett az ivás, kötekedés, a kortársakat ízekre szedő csepülés, vita vagy harsogó jókedv. „Boros asztal, fehér asztal, Telt poharak, kacagva bongók, Víg, hős, legényi éjszakák" . . . (Fehér asztal búcsúztatója) (A Három hollót a Népköztársaság útja 24. számú házon emléktábla jelöli.) Néha átmentek a túloldali Helvécia kávéházba, ahol a zongora mellett Ady jelenlétében komponálta Reinitz a dallamokat a költő verseihez. A mulatozást sokszor folytatták a Fővárosi Orfeum kávéházában, és a cigányzenés Télikertben, ahol Ady is eldúdolta kedvenc nótáját: Befútta az utat a hó, céltalanul megy a fakó .. . Krúdy Gyula, az éjszaka másik ködlovagja, sok közös mulatozásuk epizódját írta le. Azt is, hogyan vetette magát Ady, szilaj legénykedésből, az Operaház szfinxének hátára, hogyan bukott le róla — sértetlenül. A boros dáridókat néha a kétes hírű Kovács kocsma vagy az Erdélyi borozó bablevesével fejezték be . . . * 1911-ben kötött ki Ady a szívesen emlegetett Magyar Királyban. A Dorottya utca és a Vigadó utca sarkán állt ez a megszürkült, akkor is már majd százéves szálld Szilárd épülete még Ady odaköltözése után is negyed évszázadig állt. Megnyitása korában az útikönyvek az innen nyíló gyönyörű kilátásról, ragyogó berendezéséről írtak. Azután házrengetegek épültek eléje a Duna felé, attól kezdve szerényen húzódott meg a ragyogó belvárosi paloták között. Udvarán még ott volt Ady korában a két repedezett márványkút. Füstös szobáinak a berendezése is elavult addigra. Olcsó szálló volt. „Borzasztóul drága Budapest nekem" — panaszolta akkoriban Ady. Ez is szempont volt. Mégsem a mérsékelt árak miatt kötődött ide. Megkapta a múlt varázsa is. Hajdan a vén szálló vendégei voltak a reformkor nagyjai (mint Wesselényi Miklós), meg a néhai szomszéd színház világhírű énekesei. A táncoslábú Elssler Fanny (akinek topánkáit múzeumban őrzik) itt kapón fáklyászenét. A szálló kávéháza az író-művész világ első találkozóhelye volt, és a legtöbb újságot járatta — írja az egyik útikönyv. Énermében Bihari János is hegedült. És dalolt itt keserves élete néhány vidámabbra sikerült estéjén Kisfaludy Károly. Az itt lakott írókról Hatvany Lajos mesélt Adynak, aki ekkorra már megszerette a fővárost. „Be szépek vagytok, Egykor gyűlölt, rút pesti uccák" (Óh, pesti uccák) 191 i-től 1914-ig lakott megszakításokkal hű, „régi öreg hotel"-jében. „Telefonom S3-10" — írja többeknek. Beszámol arról is, hogy az ódon Pilvaxban szokott üldögélni egy pohár sör mellett. A nemsokára lebontott kávéház utolsó író törzsvendége volt. Szállóbeli kis szobájában kézirathalmazok, cigarettacsutkák százai közt, füstfelhőben találják barátai. A tulajdonos fia, Steinfeld Nándor, rajongója és önként szegődött díjmentes titkára intézi ügyes-bajos ügyeit. Közbeékelődnek megint utazások, gyógykúrák. így a városmajori szanatóriumban való kényszerű tartózkodás. Innen szökött ki néha a kedvelt krisztinai Philadelphia, vagy a közelebbi, Alkotás utcai Délivasút ká-A hajdani Három holló bejárata véházba, barátokkal vitatkozni, tiltott bor és cigaretta mellett. A Magyar Királyból indult esküvőjére. Házasságkötése után „otthonuk Bandi kedves öreg hotelje, a Magyar Király maradt arra a hétre, amit húsvét szombatjáig még Pesten töltöttek" — írja Ady Lajos. A háború alatt is többször szálltak itt meg Bertukával. Csak amikor első és utolsó lakásukat berendezni jöttek fel Csúcsáról, akkor pártoltak át a Hungáriába, a Vadászkiirtbe — felesége kívánságára. Hova lettek a régi tanyák? Melyik pincében porosodik a Palermo bronztáblája? A csákányok régen szétverték az utolsó, a legkedvesebb vén hotelt is. Talán ez az év meghozza, hogy emléktábla kerüljön a helyén álló épület (Belkereskedelmi Minisztérium) falára. „Mert téged illet a dicséret, Ki értünk vívódtál, daloltál S akartad, hogy a magyar élet Éljen, s érette sírba rogytál." (Juhász Gyula: Dicsőség Adynak) A Meteor szálló (Siklós Péter reprodukciói)