Budapest, 1977. (15. évfolyam)

6. szám június - Vargha Balázs: Lesznai Anna virágai

Irodalmi városképek Vargha Balázs Lesznai Unna virágai Ady ítélete 1908-tól minden évben kiadott egy új verseskönyvet Ady. Az 1913-as kötet címe: A Magunk szerelme. Barnás papírosra nyomtatott borítóján tarka, virágos ágak keretezik a költő nevét. Kétoldalt, lent két tömzsi díszcserépből nő ki a virágfonadék, s fent egymásba olvadnak. A címlap tervezőjének neve nincs ott a borítón, csak a jobb oldali edény talapzatában rejtőzik egyetlen A-betű, bizalmasan jelezve a rajzoló nevét. A keresztnevét. A teljes név belül olvasható, de nem mint fedőlap-tervezőé az impresszumban, hanem az egyik versciklus élén, nyomatékos tiszteletadással: „Ifjú karok kikötőjében Lesznai Annának, ennek a nagyszerű nőnek, de sokkal inkább valakinek és nőnél külömb s nagyszerű embernek kezébe helyezem e verseket, melyek egy vagy több fiatal nőhöz búgnak, epekednek, de vétkesek, tehát egy korrekt Lesznai Anna védelmére, bizony, rászorulnak, s ez így van jól." Lesznai Anna, aki festőnek-iparművésznek indult, majd költő, regényíró és esztéta lett, kezdettől fogva benső barátságban volt a Nyugat, A huszadik század, a Vasárnapi Kör vezetőivel, a magyar progresszió nagy egyéniségeivel: Lukács Györggyel, Balázs Bélával, Jászi Oszkárral, Fülep Lajossal. És persze Adyval. Első verseskötetéről, a Hazajáró versekről Ady írt költővé avató, de lényeges kifogását is kimondó kritikát 1905-ben: „Lesznai Anna nagyon cirógatja a szókat, azokat is, amelyek ezt a nagy becézést nem érdemlik meg. Még rem ndja, hogy 999 szót kell megölni, hogy az ezredik, az igazi megszülessen. Asszony, bőbess.édű, öleltető (az ő szavainak, sorainak, rímeinek verekedés helyett is ölelniök muszáj) és kevésről sokat daloló . . . Nővérünk ő . . . akinek több köze van a bölcsőhöz, a Jövendőhöz, mint nekünk fivéreinek. A megvadultak, programmosok, furcsák, ostobák és lopók vers-zenebonájában legyen üdvözölve a mi önmaga, a mi igaz, gyöngén is erős poétanővérünk." Bizonyos, hogy Lesznai Anna az egyik (és barátnője, Kaffka Margit a másik), akihez Adynak ez a verse szól: Nővéreim, verselő asszonyok, Hogyan látjátok ti a Szépet? Szebben kacag, hangosabban zokog Tibennetek az élet? Bizonyosan szebb az örömötök S harc nélkül is jobban mertek sírni: Óh, áldott az az asszonyok között, Aki verset tud írni A verselő asszonyok Az 1914-es Ady-kötet, a Ki látott engem? megint Lesznai Anna virágaival pompázott. A Magunk szerelme címlapjánál is dúsabban, színesebben. A kert Milyen volt az az áradó asszonyi líra, amit Ady bőbeszédűnek mond? (Nem feltétlenül lebecsülően, hiszen a maga verseiről is írta egyszer: „Igéim zengők, bővek és nagyok . . .") Lesznai első kötetéből, Egyszerű dal című verséből: Hogy engem lássál, nézd meg, kedves, a kertet A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén. Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok. Ha engem szólitsz, kedves, szólítsd a szellőt A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját, Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz. Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet, Ö alszik és hűvös, de viselős izzó kehellyel. Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok. Az Ady-címlapok virágainak termőhelye az a kert volt, amelyről itt, és sok más versében ír Lesznai Anna. Regénye címében pedig ezt mondja: Kezdetben volt a kert. A Hazajáró versek is ide vágyakoznak haza Pestről: a körtvélyesi udvarházba. Körtvélyes nevét Mikszáth Kálmán halliatatlanította, választási szatírájában. De nála ez fantázianév, amelyet hihetően azért választott, inert a régi helységnévtárban legalább egy tucat volt belőle, így nem pörölhetett egyik község sem. Lesznai Anna szüleinek birtoka Zemplén megyében volt, az Ondava melletti Alsókörtvélyesen. Az első háború előtt és a két háború között (akkor már Szlovákiában) a költőnőnek sok barátja vendégeskedett itt, afféle magán-Szigligeten. A regényben a Lesznai Annát megszemélyesítő Lizó egy vendégének (Vándor György költőnek — Balázs Bélának) tesz vallomást arról, hogy gyerekkora óta összefonódott az élete a kerttel, a kert sorsával. „ — Ez volt a kert, amikor pici voltam. Kis kerek térség a négy bukszussal, néhány tarka flox-bokorral, meg amott az öreg juharfa a paddal alatta. Itt éltünk a dadámmal. Itt rémültem meg először, amikor észrevettem, hogy áfák levele elsárgul. . . Erre nézz, György! Réges-rég itt sétálgattam a rózsakertben. 22