Budapest, 1977. (15. évfolyam)

3. szám március - Vörös Antal: „A mi kora lelkünk” (Táncsics Mihályról)

gyáros csizmák és művészien metszett tajtékpipák is kaphatók. A magyar és külföldi nyomdák termékeit áruló könyvkereskedők közül Leyrer, Hartleben és Eggenberger a legnépszerűbbek. Sok iskola van. Az Egyetem is folyton bővül, amióta átkerült Budáról. A Nemzeti Múzeum még épülőben van. Az Egyetemi Könyvtár közel hetvenezer könyvet és kéziratot őriz, „mindenki használatára". Széchenyi Ferenc ajándéka, a Nemzeti Könyvtár, a volt pálos kolostorban kapott elhelyezést. A könyvtártermet szép galéria, szobrok, képek díszítik. Az irodalmi élet még lanyha, Dugonics Andráson és a magyar társulat háziszerzőjén, Katona Józsefen kívül alig van író, aki állandóan pesti lakos. Van már magyar nyelvű lap: a „Hazai és külföldi tudósítások". Karacs rézmetsző házában és a kiadóknál gyűlnek össze néha a „széplelkek". A honi képzőművészek közül Dunaiszky Lőrinc szobrász említendő. Nyilvános hangverseny kevés van, de télen a művelt osztály házainál sokat zenélnek. Az 1812-ben elkészült Színházban a német társulat heti négy előadást tart — három estén Budán játszanak. A magyar színészetnek nincs állandó otthona; míg le nem bontották, a Rondellában voltak az előadások. A Duna-parti fabódéban, a Reischl-féle színház előadásain a köznép szórakozik. A templomok közül a legősibb a Belvárosi plébániatemplom, és legdíszesebb a dúsan aranyozott szobrokkal teli Egyetemi — volt pálos — templom. A háromemeletes gránátos kaszárnya, díszes bejárataival, négy udvarával, tekintélyt keltő. Sok a pompás magánépület. A Grassalkovich-palota a Hatvani utca sarkán díszlik. Kisebb, de művészi a PéterfFypalota (ma: a Százéves étterem épülete). S leghíresebb — máig is — a Károlyi-palota. * Kár, hogy ezt a szép várost nyáron ködbe borítja a por és a homok, ősztől kezdve pedig mindenki beleragad a sárba. Aki teheti, ezekben a hónapokban a fák közé menekül. A pesti és a budai sétahelyeknek minden útikalauz szerzője több lapot szentel. Leyrer könyvkereskedőnél külön füzet jelenik meg róluk. Pesten a Duna-parti promenád fiatal fasora nyújt enyhülést, s innen a nádori palota tornyaira, meg a Csillagdára táruló kilátás is külön élvezet. A Kecskeméti kaputól Üllő irányában nincs messze az angol stílusban kiképzett Orczy kert. Fáin dús lombozat, pázsitja üde. Kristálytiszta patak szeli át, kis hidakkal. Fénypontja a tó, amelynek partján egy hattyú-ház áll. A vakítófehér hattyúk, de a vadkacsák is kézből elfogadják az odanyújtott kenyérdarabkákat. Három csinos épület emelkedik a kertben; az egyikben Orczy báró majorságából való tej, sajt, tejfel fogyasztható, jutányos áron. A hatalmas üvegházakban délszaki növények, narancsfák virágzanak. Margitszigeti részlet (Franz Jaschke vízfestménye, 1825) • Nagy divat kikocsizni, kilovagolni az újonnan telepitett városerdőbe. De társaskocsin is ki lehet ide jutni. A budai területen a jegenyékkel szegett Városmajort dicsérik a kalauzok. Szépek fái, virágai, s nemcsak sétáló-, de szórakozóhely is. Fedett helyiségében időnként táncmulatságok vannak, máskor zenekar vagy mutatványosok mulattatják a népes közönséget. Május i-én nagy dínom-dánommal köszöntik itt a tavaszt, a nádor nevenapján pedig „illumináció" van. A két város közt hömpölygő folyam közepén levő sziget ez időben József nádor tulajdona. 1814-ben itt látta vendégül Ferenc császárt szövetségeseivel, a cárral és a porosz királlyal együtt. Díszes vitorláshajók szállították az uralkodókat a „nádori nyári palotához, szent Margit szigetében, ahol megnézték a szüretelés folytát, majd a szüretelők nemzeti táncot mutattak be pompás viseletben". Ha nincs ilyen különleges alkalom, a szigetet a nagyközönség is látogathatja. A Császár-fürdőnél harangot szereltek fel, annak kongására jön a révész ladikkal a látogatókért. Nevezetes mulatság a Margit napi búcsú. Csöndesebb napokon a romantikus romok, ősi fák, dús bokrok közt bolyonganak a városlakók, gyönyörködve az exotikus virágokban és a százféle madár énekében. így vallanak a kalauzok 1800—1820 között Pest-Budáról. 37