Budapest, 1977. (15. évfolyam)

4. szám április - P. Szűcs Julianna: Gondolatok Medveczky Jenő rajzkiállításán

Róma? Jenő rajzkiállításán semhogy egy középkori misztériumjátékba illő „angyali" és „ördögi" versengés kereszttüzében lehetne ábrázolni. A portré külalakja jól rekonstruálható a Nemzeti Galéria rajzkiállításán, de a teljes személyiség megismeréséhez többre van szükség. Például tudni kell, hogy a fénynyalábokkal síkokra bontott, braqueosan sűrített 1932-es Önarckép-rajz csak alig valamivel későbbi, mint az a híres reneszánsz-kabátos Önarckép-festmény, amely a Római Magyar Intézet ösztöndijasainak első kiállításán a kor közönsége számára a legjellemzőbb „magyar novecenrista" mű volt. Tudnunk kell azt is, hogy a derkovitsi példát követő, feszesen megszerkesztett 1938-as Család című tempera csak két évvel keletkezett később, mint az a hűvös, patetikus Pietá-kép, amely szerzőjének ugyan meghozta a főváros elismerését jelző Ferenc József-díjat, de sajnos meghozta — a Nemzetközi Egyházművészeti Kiállítás jóvoltából — a fasiszta olasz sajtó lelkes sorait is. És tudnunk kell, hogy az ötvenes évek elvont, rajzlapra méretezett színkompozícióival egyidőben festette korántsem elvont aprólékos allegóriáit, agyonkomponált strand-idilljeit. Ám az ellenpontok túlhangsúlyozásával talán hamisított pályakép kerekedhet ki. Szó sincs itt két szálon futó stílusvonzalomról; egy intellektuális és vívódó, franciás Medveczkyről, meg egy hivatalos-dekoratív, olaszos Medveczkyről. A kettő együtt érvényes. Művészetének és korának ismeretében nincs okunk feltételezni, hogy e kettősség valamiféle tudathasadásos ellentmondásban áll együtt az életműben. „Olyan szépséget próbálok teremteni, ami fölemel, Női akt drapériával (1936) Önarckép (1932) János evangélista (é. n.)