Budapest, 1977. (15. évfolyam)

1. szám január - Dr. Nagy Ervin: Metróvonalak Budapesten

km-re növekszik. Az ezredfor­dulóig megvalósítandó gyorsvas­úti hálózat a tömegközlekedés teljesítményének — utas/km — 70 százalékát bonyolítja le. Az észak-déli metróvonal A kelet-nyugati vonal, az észak-déli vc.ial I. szakasza, valamint a millenniumi FAV együttesen 13.7 km hosszú föld­alatti hálózatot alkot. Az üzembe helyezés miatt végzett hálózatmódosítás ter­vezésénél a következő szempon­tokat kellett figyelembe ven­nünk: — a változások legyenek össz­hangban a távlati tervekkel, ezen belül a metróvonal további szakaszainak átadásakor szük­séges újabb felszíni hálózatmó­dosításokkal, valamint a Belvá­ros tervezett forgalmi rendezé­sével ; — a metróval tartósan pár­huzamosan haladó, illetve azo­nos úticélt kiszolgáló felszíni vonalak szűnjenek meg; — az érintett felszíni vonalak a metróra „ráhordó", illetve arról „elosztó" szerepet kap­janak; — az észak-déli vonal to­vábbépítése (Nagyvárad tér— Kőbánya-Kispest vasútállomás között) idején az Üllői út érin­tett szakaszán csak villamosköz­lekedés lesz, a közúti forgalom — így az autóbuszközlekedés is — terelő útvonalakon bonyoló­dik le; — az Üllői útnak a Kálvin tér —Nagyvárad tér közötti szaka­szán — a metró üzemszünete idején — éjszakai autóbuszköz­lekedést kell biztosítani. Az észak-déli vonal üzembe helyezése után, annak közvetlen vonzáskörzetében, az utazás át­lagos jellemzői (eljutási idő, ké­nyelem) javulni fognak. A met­róra „ráhordó" autóbuszvona­lak egy részénél — amelyek át­menetileg terelőútvonalon köz­iekédnek — arra törekedtünk, hogy az utazási körülmények lehetőleg ne romoljanak. A metróalagútban a közleke­dési csúcsidőszakban 2,5 percen­ként indítják a 4 kocsis szerel­vényeket. Az 50 db új motorko­csi irányonként 17 000 férőhely/ csúcsóra teljesítményt biztosít, az eddigi 11 000 férőhely/csúcs­óra villamos és autóbusz együttes kapacitásával szemben. A metró megállóhelyei — kivéve a Klinikák megállóhelyet — nagyforgalmú csomópontok­ban helyezkednek el, így lénye­gesen javítják a felszíni tömeg­közlekedést is. A metró vonalvezetése és szál-6 lítási kapacitása lehetővé teszi, hogy a vele tartósan párhuzamos útvonalon haladó, vagy azonos csomópontokat összekötő fel­színi tömegközlekedési vonala­kat megszüntessük, vagy lerö­vidítsük, illetve egyes vonalak módosításával a rá- és elhordó szerepet érvényre juttassuk. En­nek az elvnek a figyelembevé­telével megszüntettük az Üllői úton, a Nagyvárac! és a Kálvin tér között, mind villamosvas­úti, mind az an-óbusz közleke­dést. Az első síak^ü üzembe helye­zésekor számolni kellett azzal is, hogy a vonal továbbépítése — a Nagyvárad tér és a Határ út között — különböző átmeneti forgalomkorlátozásokat követel. A szakaszos építésnek komoly forgalmi nehézségei is vannak. Csak példaként említjük meg, hogy az észak-déli metróvonal Nagyvárad tér—Deák tér kö­zötti I. szakaszának üzembe he­lyezésétől (1976) a Nagyvárad tér—Kőbánya-Kispest vasútállo­más közötti II. szakasz átadásáig (1980) a Nagyvárad téri metró­állomás ideiglenes végállomás lesz. Ebből következően a téren, illetőleg a gyalogos aluljáróban 1977—1980 között lényegesen nagyobb utasforgalommal és zsú­foltsággal kell számolnunk, mint a teljes vonal átadása után. A teljes észak-déli vonal vár­ható utasterhelése az előrebecs­lések szerint: napi 1,2 millió utazás. Az adatok egyértelműen jel­zik, hogy a főváros legfontosabb vonala lesz az észak-déli. A több mint 1000 km-es, teljes tömegközlekedési hálózaton szállított összes utas mintegy 25 százalékát ez az egy vonal — a teljes hálózat 2 százaléka — szállítja majd. A vonalat minden negyedik utas igénybe fogja venni, s ezzel utazási idejük kö­zel egyharmadát megtakarítják. A 20,7 km hosszú vonal, 24 állomásával, Budapest leghosz­szabb metróvonala, egyben a budapesti építési program egyik legjelentősebb létesítménye is lesz. A főközpont: a Belváros közlekedése Az észak-déli vonai első sza­kasza átadásának a hatása legin­kább a főközpontban — a Bel­városban — érezhető. Ma a világ erősen motorizált nagyvárosaiban, metropolisai­ban tipikusan azonosak a gon­dok: a cityk közlekedésének trombózisszerű zavara egyre ál­landósulóbb jelenség. A történel­mi városközpontokra — melyek A belvárosi gyalogosrendszer és a tervezett forgalmi rend A budapesti nfietróháíózat 1980-ban

Next

/
Oldalképek
Tartalom