Budapest, 1977. (15. évfolyam)

2. szám február - Földes Tamás: Tűzoltó-krónika

gát 13 tű/őrség vigyázza, 170 hivatásos tűzoltóval. 1903-ban az elsők között Európában — benzin üzemű „gépjárműfecskendőt" szereznek be. (E szakkifejezés a továbbiakban még visszatér: a szirénázva száguldó, jól ismert tűzoltó-autókat nevezik így.) A motorizálás az első világháború kitöréséig folyamatosan tart. 1908-ban a főváros végleges alkalmazottai közé sorolja a tűzoltókat, s nyugdíj-jogosultságukat is elismeri. A lévszám ekkor már 396 fő. A tűzoltók életét nemcsak az állandó készenlét s a veszélyhelyzetek sora nehezítette. Magas követelményeket támasztott a szolgálat is, a sajátos életmód. A 48 órás szolgálatot csupán 24 órás pihenés követte. S nem volt különbség — ma sem lehet! — hétköznap és ünnep között. Sőt karácsonykor talán még jobban kellett ügyelni: a szeretet lángocskái nyomán nem ritkán keletkeztek hatalmas lakástüzek. Csupán a Tanácsköztársaság idején mérsékelték 24 órásra a szolgálati időt, ám e kedvezményt 1920-ban megvonták. Emlékezetes születésnapi ajándék volt ez az intézkedés az akkor 50 esztendős budapesti tűzoltóságnak . . . hívatott. A létszám és a felszerelés egyaránt világvárosi színvonalúnak számított. Még egy adat 1936-ból: egyetlen év leforgása alatt 633 tűzhöz vonultak ki a tűzoltók, és 66 ember életét mentették meg — egy tűzoltó azonban meghalt, 23 pedig megsebesült. A második világháború pusztításairól e helyütt azért kell külön is szólni, mert azok az évek a tűzoltóságnak is kettőzött feladatot jelentettek. Jelentős szerepük volt a légoltalmi tűzoltók képzésében és irányításában; meg kellett akadályozniok a bombázások nyomán keletkezett tüzek továbbterjedését. Mementóul: a budai önkéntes tűzoltók 1944. december 25-ig tartottak éjszakai ügyeletet. Ez volt az utolsó, 25768-ik szolgálatuk . . . A világégés a tűzoltók felszerelésének nagyrészét is megsemmisítette: az eszközök 80 százaléka elpusztult-elveszett. Ami pedig működőképes maradt, azt nyugatra hurcolták. Az első fél évszázad során a főváros tűzoltói 21 ezernél több tűz- és káresethez — köztük 173 nagy tűzhöz — vonultak ki. A lángokkal folytatott viaskodásban négy hivatásos és két önkéntes tűzoltó vesztette életét. Nehéz lenne rangsorolni a nagy tűzeseteket. De talán az 1903-ban, a Párisi Nagyáruháznál folytatott drámai tűzoltás emléke kísértett a legtovább. Augusztus 24-én este 7 óra 5 perckor keletkezett a tűz, és 59 órán át tombolt ! Piller• István tűzmester életét vesztette, és a lakosság közül is többen a tűzkatasztrófa áldozataivá váltak. Az anyagi kár 2 tnillió 357 ezer koronára rúgott. A második fél évszázad krónikájának elejére kívánkozik egy jelentős újítás dátuma. A budapesti tűzoltóság 1927-ben szabadalmaztatott szárazoltási eljárása az egész világon elterjedt! 1936-ban a régi típusú fecskendőket és motoros szereket kiselejtezték. A korszerűsített mentőkészlet egyebek között 59 motoros járműből, 17 fecskendőből, 2 rohamkocsiból, 2 tiszti autóból, 4 szárazoltóból, 7 létrából állt, kezelésükre 617 tűzoltó — köztük 16 tiszt és 59 altiszt - volt 16 1945-ben szinte a nulláról kellett indulni. Kézi vontatású, kis teljesítményű szerekkel, gyalogosan maguk után húzva a targoncát, vonultak a tűzoltók a lángra kapott épületekhez. Az első gépjárműfecskendőt csak 1946. május i-re tudták helyreállítani, összegyűjtött roncsokból. Tengernyi volt akkoriban a tennivaló! A tűzszerészek 1944 júniusa és 1946 októbere között 130 ezer bombát, robbanótestet hatástalanítottak. Az 1946-os év a súlyos gyári tüzekről is emlékezetes. A mai Vörös Csillag Gépgyár elődje, a kispesti Hofher-gyár kétszer gyulladt ki. A MÁV Északi Főműhelyének fatelepén keletkezett tűz egész vonatsorokat, raktárakat, műhelyeket és igen sok szerszámfát hamvasztott el. Ugyanennek az esztendőnek más természetű, igen lényeges eseménye: a fővárosi tűzoltóság állami szerv lett, hatósági jogkört kapott. 1946 októberéig a nyugatra hurcolt gépjárművek közül huszonötöt — köztük 17 nagy teljesítményű gépjárműfecskendőt — sikerült visszaszerezniük. Sajnos nagy szükség is volt a felszerelésre. A következő két esztendőben a nemzetgazdaság talpraállását bénító szabotázsok, gyújtogatások keltettek riadalmat. A többi között kigyulladt az albertfalvai Lódén Posztógyár, a Csepeli Papírgyár, a kispesti villamoskocsiszín, a Bazilika kupolája . . . A későbbi nagy tüzek közül a krónikák a Táncsics Bőrgyár bőrkikészítő üzemének és az Operaház tetőzetének égését (1952), az egyik Budapest környéki lőszerraktárban keletkezett robbanást (I

953) és az újpesti Bán Tibor Tsz raktártüzét (1954) örökítik meg. Az újpesti tűznél légzőkészülékben, vízsugarak oltalma alatt hatoltak be a föld alatti helyiségekbe a tűzoltók, hogy az égő foszforosdobozokat, a robbanásveszélyt elkerülendő, kivigyék a szabadba! Újabb, kettőzött készültség: 1956. október 23. és november 10. között kétszázötvennél többször vonultak ki a tűzoltók. A Magyar Nemzeti Múzeum tüzének szakszerű és gyors eloltásával felbecsülhetetlen értékeket mentettek meg. Süvítő golyók között kellett a múzeumot megközelíteni, s a harcok miatt a mentést többször félbe kellett szakítani. De nem volt kisebb hőstett a Bókay János Gyermekklinika égésekor a veszélyeztetett gyermekek kimentése sem! Jóllehet, a nemzetközi statisztikákban a magyar főváros kedvező helyezést kapott — más nagyvárosokban gyakoribbak és súlyosabbak a tüzek —, mégis kevés a hely ahhoz, hogy a legutóbbi két évtized minden jelentősebb eseményét akárcsak felsoroljuk. Csak néhány álljon itt közülük. Átadásra váró személyhajó gyulladt ki az Óbudai Hajógyárban. Másfél napba telt, amig a Ruggyantagyárban keletkezett tüzet eloltották. A pánik emberéleteket követelt 1972 májusában, amikor a zuglói Csertő utcában egy tízemeletes panelház felső emeleteinek ablakaiból csaptak ki a lángok — többen kiugrottak az ablakon, vagy lepedőn próbáltak leereszkedni. .. A budapesti tűzoltók tíz év alatt — 1966 — 1975 között — 19 ezer tűzesethez vonultak ki. A tűzkár meghaladta a 114 millió forintot, s 159-en vesztették életüket. Meglepő, noha messzebbmenő következtetések levonására nem alkalmas adat: amíg hét év alatt 94-en, az utóbbi három esztendőben 65-én váltak a tűz áldozataivá, miközben a tűzesetek száma nem haladta meg az évi átlagot. Tűz a IX. Vaskapu utcában Lakástűz Ennyit a múltról. A dokumentumokat félretesszük, és Totzl * Károly alezredessel a parancsnoki szobából átmegyünk a hírközpontba. Itt jelez a 05 ! A szolgála-