Budapest, 1977. (15. évfolyam)

2. szám február - Földes Tamás: Tűzoltó-krónika

\ A Vaskapu utcai tűz oltása tot teljesítők feszes vigyázz-állásban köszöntik a tűzoltási csoport vezetőjét. A katonás fegyelem a tűzoltókat is jellemzi. Telefonok, riasztó-gombok, a beszélgetést rögzítő magnetofonok. A falon hatalmas, világító tábla: Budapest térképe. A 15 kerületi és a 3 üzemi parancsnokság mindegyik mentőkocsija, gépjárműfecskendője külön világít. A parancsnokságokon készenlétben levő fecskendők színe zöld, amelyek meg éppen tűzesetnél vannak: pirosak. A főváros legnagyobb parancsnoksága ma is a VIII. kerületi. Ott vannak a legkorszerűbb berendezések, köztük az a rohamkocsi, amelyet a legveszélyesebb tüzekhez vezényelnek ki. Ott áll készenlétben a 16 tonnás daru; a Dunába zuhant személyautókat is azzal szokták kiemelni. Budán a XI. kerületi parancsnokság a legjobban felszerelt; népes kerület, sok fontos üzemmel. A nagyobb parancsnokságok közé számít a IV-XV., a X. és a XIII. kerületi is. önálló parancsnoksága van Ferihegynek, a Nemzeti Szabadkikötőnek, továbbá a Csepel Vas-és Fémműveknek. Az Országházban külön kirendeltség vigyáz a biztonságra. Csöng a telefon. Máris kézben a telefonkagyló, és automatikusan működni kezd a magnó. A telefonügyeletes — Fülöp Károly őrmester — füzetbe jegyzi a hívás időpontját. 18 óra 11 perc. Angyalföldről kérnek segítséget: a Mautner Sándor utca egyik lezárt lakásából füst szivárog. A hírközpont az angyalföldi és az újpesti tűzoltókat riasztja. (Mindig két parancsnokságot értesítenek, a legkisebb tűzhöz is két gépjárműfecskendőt irányítanak, hogy ha valamelyikkel útközben történne valami, a másik akkor is időben érkezzen.) 18 óra 12 perc: a falitáblán a XIII. kerületiek fecskendőjének színe pirosra vált — elindultak. 20 másodperccel később már a IV—XV. kerületiek is a Mautner Sándor utca felé szirénáznak. 18 óra 18 perc: rádión jelentik, hogy a helyszínen, a lezárt ajtó előtt vannak. A füstöt észlelik, s megkísérlik a behatolást. — Ha lehet, álkulccsal, ha nem megy, óvatosan bár, de feltörik az ajtót — mondja Totzl Károly. (Ezt jelenti a „behatolás".) 18 óra 23 perc: az angyalföldiek jelentik, hogy a tüzet eloltották. Pontosabban, még nem volt tűzkár: a gáztűzhelyen füstölgött a nyitott lángrózsán otthagyott pörkölt. Mégis, ha a tűzoltók nem érkeznek időben, a lakás — akár az egész ház is — lángba borulhatott volna. 18 óra 42 perc: ismét riaszt a telefon. Kispesten füstöl egy transzformátor-ház, a környéken már nincs áram. Most tíz perc sem telik el, és jelentik a XVIII - XIX. kerületiek: a veszélyt elhárították. A hírközpontot elhagyva, átlátogatunk a józsefvárosi tűzoltókhoz. Előbb a tűzoltószereket veszszük szemügyre. Ragyognak a tisztaságtól. Á tűzoltók maguk gondozzák-takarítják a járműveket és a felszereléseket. A nagy tüzek eloltása után is az az első dolguk, hogy a rohamkocsit, a gépjárműfecskendőt ismét bevetésre kész állapotba tegyék — s csak azután pihenhetnek meg. A szolgálatban levők a laktanyában tartózkodnak. Ám balgaság lenne azt képzelni, hogy a vaságyakon fekve várják a riasztást. Reggel fél 8-tól másnap fél 8-ig vannak szolgálatban, de az ágyak a takarodóig — este 10-ig — érintetlenek. És hányszor maradnak úgy, olykor az egész éjszakán át! . . . A napirend zsúfolt. Hat óra jut kiképzésre-továbbképzésre (egyharmada elmélet, kétharmada gyakorlat); egy órás intenzív torna; három órát szánnak a szerek-felszerelések karbantartására, tisztítására, a körlet rendben tartására; s ugyancsak három órán át — a parancsnok irányításával — ismereteiket gyarapítják: matematikával, irodalommal, napi politikával foglalkoznak. Hajnali 5-kor — ha addig alhattak — ébresztő. Mire ez az írás elhagyja a nyomdát, korszakos változás következett be a főváros tűzoltóinak életében. A 24—24 órás szolgálatról a 24 óra munka + 48 óra pihenésre tértek át. Beosztásuk még így sem irigylésre méltó: havonta 248 órát dolgoznak, a 196 órás ipari átlaggal szemben. És szabadnapjaikon is meg kell hagyniuk, hol tartózkodnak — hogy szükség esetén bármikor berendelhessék őket. Szabadnapra esik a színházi ügyelet is (de nem a nézőtéren ülnek, hanem a színfalak között, vagy a színpadi karzaton kell tartózkodniok). A tűzoltó-élet hétköznapjairól egy harcedzett és egy kezdő tűzoltót faggatok. A 46 esztendős Szíjgyártó Ferenc főtörzsőrmester, szerparancsnok-helyettes 1958 óta, a 32 éves Petrányi Sándor őrvezető pedig 1976 áprilisa óta teljesít szolgálatot. A fiatal őrvezető első bevetése egy Dembinszky utcai pincctűznél volt. A jobb kereset és az „egészségesebb" munkakörülmények vonzották ide. Korábban traktort vezetett. Egészségesebb életmód ? A közvetlen balesetveszélytől eltekintve, elég sok tűzoltó reumás. Ha oltás közben hatszor lesznek vizesek, a tűz melegétől ötször megszáradnak — ám az utolsó lángnyelv kihunytát követően nedves ruha tapad a testükre. A sérülések pedig? A legtöbbet számon sem tartják . . . Szíjgyártó Ferenc főtörzsőrmester mondja: — 797/ nyarán, a nagytétényi gumigyárban műanyagpoharak izzottak a túlzsúfolt raktárban, rendkívüli hővel, s jrí ideig nem találtuk a tűz fészkét. Az oltáshoz használt vízgőz úgy felforrósodott, hogy visszacsapódásakor Garda István főtörzsőrmesternek a fülét, nekem meg a nyakamat perzselte meg. De hát ilyen csekélységgel nem is törődik az ember, ehhez nem kell orvos, emiatt nincs betegállomány... A Fővárosi Operettszínház szénraktárának 1975-ös tüze már veszélyesebb volt. Akkor szénmonoxid-mérgezés miatt, negyedmagammal, egy éjszakára és egy napra a Korányi kórházba szállítottak. Mégis, a mi hivatásunk azért szép, mert a tűzoltó mindig oda megy, ahonnan mások menekülnek. Most, 46 évesen is, szívesebben megyek a nagy tüzekhez, vagy ahol életet kell menteni! Például a zajló Dunára. Néhány éve öt négyzetméteresre töredezett jégtábláról emelt le egy nyolcéves fiúcskát, akit Újpesttől már a Parlamentig sodort a víz. Nemcsak a gyermek, de a csónakban ülők mindegyike — köztük a mentőorvos és a mentést irányító Totzl alezredes is — életveszélyben volt. Ha a zajló jégtáblák összezúzzák a csónakot, ha felborulnak, egyikük sem menekülhet ki a jég alól. Gondoltak-e a veszélyre ? Egybehangzóan állítják: nem. Csak a kisfiúra. 17