Budapest, 1977. (15. évfolyam)

12. szám december - Goldfinger Ágoston: A távol-keleti partizánok között (1918—1920) II.

lomástól nem messzire, a savanyúkút forrásnál ápoltak. így ért véget az arbi csata. A 3. partizán hadosztály különleges rendeltetésű internacionalista osztagának zászlajával A fegyelem mindenekelőtt Az arbi harcok után osztagunk az Urkán folyónál kettévált. Az egyik egység Magyar Iván vezetése alatt maradt, de a másik — 25 katona — Fjodor Scserbakov parancsnoksága alatt megszökött. Scserbakov nem volt hajlandó végrehajtani a 4. zejai partizánkörzet törzsének határozatát. Magyar Iván osztaga elindult a vasútvonal felé, hogy az utasítás szerint vasúti diverziókat hajtson végre. Egyidejűleg gyorsfutárral megüzentük Koseljov törzsparancsnoknak, hogy Fjodor Scserbakov nem teljesíti Magyar Iván parancsnok utasítását. Osztagunk 1919 júniusának utolsó napjaiban, Gonzsa állomás környékén jutott ki a tajgából a vasútvonalhoz. Az első had műveletre 1919 július közepén került sor. Ennek során felszámoltuk a szemjonovista vasúti büntetőosztagot. Ez a következőképpen történt. 1919 július közepén osztagunk Gonzsa állomáson tartózkodott. Zajcev elvtárssal, az állomásfőnökkel folytatott beszélgetés során kiderült, hogy két óra múlva különvonaton vasúti büntetőosztag érkezik. Gonzsa vízszivattyúját éppen javították. Emiatt az állomásfőnök igen nyugtalan volt, mert itt minden vonat megállt vizet venni. Szemjonov hóhérai kegyetlenül elbántak mindenkivel, aki zavarta, akadályozta őket útjukban. Parancsnokunk, Magyar Iván azt javasolta Zajcev elvtársnak, hogy segítsen a hóhérok megsemmisítésében. Igen kevés idő maradt a töprengésre, azonnal cselekednünk kellett. Az állomáson szereztünk csavarkulcsot, feszítővasat — ezekkel kiszedhettük a talpfákból a csavarokat —, petárdákat és egy vörös zászlót. Kiválasztottuk az akció helyét, Gonzsa és Burunda kitérő állomás között. A hóhérok megsemmisítését a felderítőkre bízták, akiknek én voltam a vezetőjük. Azonnal kimentem az akció színhelyére, és az általam kidolgozott terv értelmében jártam el. Az út itt mély vájatban haladt, 3 százseny (ölnyi) magas töltésen. A vájat előtti 300 méteres szakaszon petárdákat helyeztünk el: kettőt a bal oldali sínen, és ettől mintegy 50 méterre kettőt a jobb oldali sínen. A vájat közepén vörös A szerző 1967-ben zászlót szúrtunk le. A vájat mögötti töltésen kilazítottuk a vágányt. A vörös zászló mellett, a vájat két oldalán helyezkedett el a felderítő csoport. A hóhérok három személyszállító vasúti kocsin és négy tehervagonon jöttek. A négy tehervagonban voltak a kínzókamrák, afféle inkvizíciós cellák. A vasúti kocsik több órát késtek, míg végül a megfigyelő jelezte a vonat közeledését. Amikor a mozdony odaért a petárdához, a robbanáskor a mozdonyvezető lassított, és a sebességet csökkentve ért el a vájat közepéig. A vörös zászlónál megállt. Mi nem hagytunk nekik időt, hogy kiderítsék a megállás okát, és azonnal tüzet nyitottunk a szerelvényre. Amikor látták, hogy a zászló csak félrevezetésül szolgált, ki akartak mászni a vonatból, ez azonban nem sikerült nekik. Ekkor teljes gőzzel kifutottak a tűzvonalból, ám a töltésen ráfutottak a kilazított vágányra. A szerelvény lezuhant a töltésről, a bennlevők többsége elpusztult. Aki megmaradt, azokkal mi végeztünk. így semmisítettük meg Szemjonov büntetőosztagát. A japánok ezután Magdagacsiból és Ruhlov állomásról elindultak, hogy elkapjanak minket. Mi azonban az osztaggal együtt elvonultunk a gorohovói bányához, az Urkán folyó partjára — a vasútvonaltól 45 km-re. A második hadművelet során négy vasúti kocsit foglaltunk el Gonzsa állomáson, amelyek tele voltak élelmiszerrel és iparcikkekkel. A magdagacsi munkások felgyújtották a vasúti kocsik tengelyvégeit; ezt később Zajcev elvtárstól tudtuk meg. Az élelmiszert és árut szállító kocsikat a Csitában állomásozó fehérkozák egységek ellátására szánták. Osztagunk minden vagont kirakott, a szükséges élelmiszereket az osztag számára félretettük, a maradék árut Gonzsa lakói, valamint a közeli vasúti munkástelepülés lakói között osztottuk szét, s még a gudacsi kitérő állomásra is jutott belőle. Egész tevékenységünk során 14 hidat gyújtottunk fel, 38 távíróoszlopot vágtunk ki. Augusztus elején híre jött, hogy Scserbakov és katonái megjelentek a vasútvonalnál. Augusz-15