Budapest, 1977. (15. évfolyam)

10. szám október - Krleža naplójegyzeteiből I.

Petar Dobrovic festménye a fiatal Krleiaroi 920-as évek) Siklós Péter reprodukciója Krleía naplójegyzeteiből I. Tanulságos más szemével nézni a világot, önmagunkat. Ezért is közlünk részleteket folytatásban a nagy horvát irá: Miroslav Krleáa (Zágráb, 1893) 1916-tól 1968-ig terjedő, eddig kiadatlan naplójegyzeteiböl, feljegyzéseiből. Krleza nemcsak a nyelvi sémákat feszítette szét, nemcsak a képzelet és a valóság új kapcsolatával teremtett szuggesztív, egyéni írói világot, hanem segített szétfeszíteni a régi, valóságos monarchikus rend eresztékeit is. 1919-ben, nem kötviyű körülmények közt, éltette a magyar kommünt, fellépett mind az első, mind a második világháború ellen. Krleza gyakran álmodik, saját bevallása szerint magyarul. Almai nem az ébrenlét irracionális ellenpólusai, hanem — a szöveg tanúsítja — a valóságnak a művészi képzelet által alátámasztott bizonyítékai, melyekben Budapest emléke vissza-visszatér. Az első feljegyzések több mint 60 évre nyúlnak vissza. Van, amiről más a véleményünk, olykor érződik az információ pontatlansága, de az is, hogy Krleza, Ady nyomárt, ott délen a gondolat és a művészet fegyverével kérlelhetetlenül vívta az osztrák, magyar, horvát uralkodó osztályok eVeni harcát népeink érdekében. A teljes anyagot a Kossuth Kiadó fogja megjelentetni Csuka Zoltán gondozásában, fordításában. Ebből az anyagból válogattunk. Köszönjük a Kiadónak és Csuka Zoltánnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a szöveget. A közléssel tisztelgünk Miroslav Krleza előtt, akivel annyi szál köt össze bennünket, igyekszünk elmélyíteni nemzeti önismeretünket, és erősítem óhajtjuk a két nép sok évszázados sorsközösségen alapuló barátságát. 1916-17 Az a tény, hogy a szlávokat Porphürogennétosz előtt nem említette senki, nem azt jelenti, hogy nem voltak . . . Mihelyt megszólaltak, ami az európai értékeket illeti, a különféle jelenségekről és dolgokról mindjárt megvolt a saját, az úgynevezett nyugati civilizációról mindmáig többé-kevésbé bizonyos koordinátákkal nem egybevágó véleményük. Vajon az orosz, vagy bármelyik más szépirodalmat el lehet-e képzelni Európa nélkül? Űgy kell tekinteni, mint a közlekedő edények törvényét: összevegyülő tömegükkel egymásra hatnak, végül is azonban „Európa" is, amelyet úgy tekintenek, mint eszményi konstanst, csupán egy olyan állapot, amely sokáig tart. S még az a valami is, amit ma Európának nevezünk, ide érkezett Európába. A Selski úton a Kerületi lábadozó osztály barakkjaiban tegnap ügyeletes tiszt voltam. „Napos" (Tageskapral.) Klein, Mestrovié Ruza nevű feleségének fivére, Klein, a stubicai kocsmáros a városból hozta a hírt, hogy a császár meghalt. Voltaképpen a király. Voltaképpen sem császár, sem király; Bébi díszdolmány bari. Négyszáz horvát esztendő granicsár-dolmányban a ravatalon. Harangoztak. A ködön át egészen a Selski útra ért el a zágrábi harangok zúgása. 1917. VII. 24. A Nyevszkij Proszpekten lövöldöznek, s nekünk, vigasztalásul, megvan a mi Ivan Mestrovicunk, mükénéi paripájával. Nekünk megvan a mi (vidovdani) Prófétánk az angolszász elit szemében, a mi jövőnket biztosították. Ivan Mestrovic gondját viseli nemzeti jövőnknek. Részeg szajha a virradatban. egy rövidlátó fiú, tizenkét és fél dioptriával. Mélabús, napos reggel. Podhajce, Bystryca Solotwinska, Sereth, Tarnopol, Kerenszki, Kronstadt, matrózlázadás. In memóriám Zlatko Gall. Mi marad vissza az emberből. Az öreg igazgató, Josip Gall fiakkerlovainak muzsikája, amint a belek halk zenéje mellett felfelé kapaszkodnak a Rijenicka utcán a Salátára. A kis ház, az ablakok timpániai fölött a három angyalfejjel, a pajta és az istálló mögött pedig a szőlő: amott, az istálló mögött pedig ott alszik mozdulatlanul, még mindig ugyanazon a helyen gyerekkorunk nyara, a tovatűnt napok utáni sóvárgás halk áriájával. A katedrálisból fenséges harangzúgás. Zlatko Pesten, keresztnevet váltott: Aurél lett belőle. A Hadik kávéházban, Fehérvári út. Magyarokhoz szító párizsi diák, magyarul tanul. Unionista karriert készül csinálni. Mi maradt vissza egy emberből: egy tükör és egy tüzérségi kadettaspirans fényképe. Rózsaszínű tábori postai levelezőlap Vlada Dorióhoz: „Tavaszi reggel, madárcsicsergés, élni szép". Valahol egy hadosztály segédtiszti irodájában a tüzérségi tűz hatóvonalán túl (Görz mellett) egy eltévedt gránát és vége. Végül egy dal. 34