Budapest, 1977. (15. évfolyam)

10. szám október - Gellér Katalin: A gödöllői műhely

Remseyjenő: A keramikus Undi Mariska: Illusztráció (Makky György felvétele) ve, kézműves-közösség létre­hozásáról álmodoztak. így vált Kalotaszeg „ruskini szigetté" (Dömötör István), ahol élet és művészet áhított egysége még fennmaradt. A tolsztojánizmus megisme­rése is erősítette a falu, a pa­raszti kultúra szeretetét. Nagy Sándor ebben a szellemi körben, a tolsztoji szeretetvallás prog­ramképeként festette meg „Mes­ter, hol lakol?" c. művét. Körös­fői-Krieschnek két évvel később, 1902-ben hasonló gondolati ala­pon született „Ego sum via, Veri­tas et vita" c. műve már érett alkotása a gödöllőiekre jellemző illusztratív, dekoratív-stilizáló ábrázolásmódnak. Kivonulásukkal a gödöllőiek a preromantikával kezdődő, s a 19. század végén tetőző mozgalmak sorát folytatták. El­hagyták a várost, a polgári tár­sadalom színterét, hogy a művé­szet ősi gyökereit felleljék, hogy az életet alapjaiban megújítsák. Az ősi, ösztönös elemek kere­sése Nyugat-Európában a pri­mitív művészet feldedezéséhez vezetett. A kelet-európaiak gaz­dag népművészetükhöz fordul­tak inspirációért. Szimbolikusnak is tekinthető, hogy Juhász Árpád, Moiret Ödön és Undi Mariska népművészeti gyűjtőutak után telepedett le Gödöllőn. 1907 körül jött Gö­döllőre Freeskay Endre meg Raáb Ervin a feleségével, Ráth Anna festőnővel; a következő évben Zichy István, Charles de Fontanay, Vas Béla, Mihály Rezső, Sidló Ferenc, Undi Carla. 1909-ben a ma is Gödöllőn dolgozó Remsey Jenő csatlakozott hozzájuk. Né­melyek — mint Thoroczkai-Wigand Ede — csak külső tag­ként tartózkodtak itt. Vaszary János is gyakran megfordult Gödöllőn. Gödöllő művészteleppé szer­veződéséről a gödöllői szövő­műhely megalakulásától fogva beszélhetünk. 1904-ben vette át Körösfői-Kriesch a Kovalszky Sarolta vezette németeleméri gyár szövőszékeit. Gödöllőre költözött Kovalszky legtehet­ségesebb szövőnője, Guilleaume Margit is. Az ekkor még Veszp­rémben lakó Nagy Sándor meg­nyerte a párizsi Julian akadémia­beli társát, Leo Belmontét is a szövőműhely számára. Belmon­te, miután a párizsi Manufacture des Gobelins-ben elsajátította az „haute lisse" technikát, 1905-ben Magyarországra jött, s csa­ládjával együtt Gödöllőn tele­pedett le. Leo Belmonte nevé­hez fűződik a gödöllőiek legje­lentősebb szőnyegterveinek és bőrmunkáinak kivitelezése, töb-3hhÍ Wfü" 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom