Budapest, 1977. (15. évfolyam)

10. szám október - Gellér Katalin: A gödöllői műhely

bek köze Körösfői-Kriesch „Jó kormányos" és „Kassandra" c. faliszőnyegeinek elkészítése. Bár angol példákra hivatkozva tértek vissza az ősi szövési eljárásokhoz és a növényi festéshez, működésükben inkább a kortárs háziipari szövőiskolákhoz álltak közel, melyek a helyi, népi szövőhagyományt is hasznosították. A számos egyesület közül a svédországi Moróval álltak szorosabb kapcsolatban. Egyik szövőnőjük fel is kereste az ottani szövőműhelyt. A gödöllői telep élete legenda lett. Családszeretetük (képeik gyakori témája a család, a gyermek) és életvitelük sokakat vonzott. Maguk vetettek és arattak, saját szövésű ingben jártak, együtt napoztak, sportoltak. Az itt dolgozó festők és az ide látogatók baráti társaságát Kriesch Aladár ruskini ideái, humanista eszméi és Nagy Sándor tolsztojánizmusa fogta össze. Nem valamely festői módszer kialakítása volt az elsődleges cél, hanem a Ruskin erkölcsi-esztétikai elvein nyugvó életforma, a művészi légkör kialakítása, melyből remekművek is születhetnek. Nem beszélhetünk szoros szervezettségről sem. A vezető művészek szimbolikus, dekoratív-stilizáló formanyelve mellett impresszionisztikus törekvések, a népművészeti gyűjtés különböző szemléletű feldolgozói is helyet kaptak. Közös vonásuk, közös művészeti eszményük az egész életet átfogó művészet volt. A századfordulón született összművészet szellemében szinte minden műfaj otthonra talált Gödöllőn, a mindennapi tárgyaktól a „grand art" körébe tartozó alkotásokig. Művészetükben a grafika különösen fontos szerepet játszott. Körösfői-Kriesch és Nagy Sándor könyvillusztrációkkal aratta első átütő sikerét. Közös művük volt K. Lippich Elek költeményeinek illusztrálása. Mindketten többféle műfajt műveltek: freskót, üvegablakot, grafikát, szőnyegtervezést, táblaképet. Nagy Sándor főleg grafikáival és üvegablakterveivel tűnt ki. Franciaországi tanulmányai idején grafikáiban — elsősorban francia és belga hatásra — megjelentek a démonikus és vallásos-misztikus szimbolizmus jellegzetes témái. Hazatérve, inspirációért a magyar preszimbolizmus irodalmi képviselőjéhez, Komjáthy Jenőhöz fordult; az ő verseihez készített illusztráció-sorozatot. Ady Endre a szecessziós-szimbolikus elemekkel zsúfolt grafikái révén híressé vált Nagy Sándortól kért címlaptervet első verseskötetéhez (Új versek, Pallas 1906). Nagy Sándor műveiben egyaránt jelentkezett az esztétizmus és a szociális kérdések iránti fogékonyság. Szoros kapcsolatban állt a századeleji haladó társadalmi mozgalmakkal, Szabó Ervin baráti köréhez tartozott (Id. Litván György: Szabó Ervin lakásai, Budapest 1977/4, 38. o.). Fejlécei és műveinek reprodukciói a Népszavában is megjelentek. 1903-ban Csizmadia Sándor verseihez készített illusztrációkat. Más gödöllői mesterek — így Mihály Rezső, Undi Mariska — munkásságában is jelentős szerepet játszott a könyvillusztráció. Undi Mariska grafikája az orosz szecessziós könyvművészettel mutat rokonságot. Körösfői-Kriesch Aladár műveinek javát bensőséges hangulatú, finom dekoratív érzékkel festett arcképei alkotják. Monumentális művei közül a legismertebbek a Zeneakadémia földszinti termébe készített dekoratív frízek és az első emeleti előcsarnok szimbolikus freskója: „A Művészet forrása" (1907). Körösfői-Kriesch és Nagy Sándor műveiben, írásaiban a primitív, ősi szépség kutatása a romantikus múlt idézésének különböző formáival keveredett. A preraffaeliták Artus és Parsifal legendakörét, Flitz Erler, Fidus a német mondakört dolgozták fel — a gödöllőiek a magyar mondákból, székely népballadákból merítették témáikat. Monumentális együtteseikben: a velencei Magyar Ház hun témájú üvegablakain és mozaikjain, a marosvásárhelyi Közművelődési Ház freskóin és üvegablakain a „magyaros szecesszió" legeredetibb alkotásai születtek meg. Ägödöllői műhely tevékenységében sok az ellemmondás. Romantikus antikapitalizmusuk, a tolsztoji szeretetvallás, az erkölcsi-esztétikai nevelés fontosságának hirdetése egybekapcsolódott az élet szociális átformálásának keresésével és a mindennapi tevékenység esztétizálásának századfordulós nagy kísérletével. De alapeszméjük: a kézműipar hegemóniájának visszaállítása — utópia volt. A kézműipar és a tömegszükséglet közti ellentmondás csak a húszas években, a Bauhaus konstruktív tervezésében oldódott fel. A gödöllőiek, megkésettségük és „tételességük" ellenére, jelentős magyar képviselői a századforduló összművésíeti törekvéseinek. Körösfői-Kriesch Aladár: Portré P&r? * /,. /> Raib Ervin: Önarckép