Budapest, 1977. (15. évfolyam)

10. szám október - Dr.Avar Pál: Klub az alkohol ellen

Dr. Avar Pál Klub az alkohol ellen A sashalmi modell Nem sokan tudják, hogy az idült iszákosság leghatékonyabb ellenszere ez idő szerint a gyógyult alkoholisták klubjában való tevékenykedés, a klubfoglalkozásokon való gyakori részvétel. A klubterápia voltaképpen a betegtársak szolidaritására épül. Azért járnak össze a volt betegek, hogy egymást bátorítsák és erősítsék; hogy megbeszéljék az alkohol nélküli élet örömeit és buktatóit: hogy kitartásra buzdítsák a lankadókat. A régi tagok gyakran nyújtanak anyagi segítséget is az új életet kezdőknek vagy segitik elhelyezkedni azokat, akik italozó életmódjuk következtében elvesztették kenyérkereső állásukat. Vannak, akiknek lakásra, szállásra lenne szükségük. A klubtagság ilyenkor is akcióba lép, és akár „a föld alól is" megszerzi a födelet a hajléktalan beteg feje fölé. A visszaesőknek kórházi ágyat biztosít a klub. Annak pedig, akit egyelőre csak fenyeget a visszaesés veszélye, elvonó tablettát visz a lakására vagy a munkahelyére az áldozatos klubtárs. Számtalan módja van annak, ahogyan a „klub-effektus" érvényre juthat, és a kezelésen átesett betegeknek mintegy a 60—70 százalékát képes megtartani végérvényes absztinenciában. Ezt a hatékonysági fokot az tudja igazán értékelni, aki tisztában van vele, hogy a leggondosabb eszközökkel elvégzett alkoholelvonó kúra sem jár soha nagyobb eredinénynyel, mint a kúrán átesett betegek 20—30 százalékának a gyógyulásával. (És ez a százalék évtizedek óta egy helyben maradt. Nemcsak minálunk, hanem világszerte.) A hagyományos, az undor-reflexet -— un. averziót — kiépítő, pavlovi értelemben kondicionáló kezelés tíz-tizenötszöri megismétlése képezi ma is a legtöbb helyen, így Magyarországon is az alkoholelvonó kúra alapját. Ezt szokta követni valamilyen „fenntartó" tabletta, rendszerint az antetil vagy anticol szedése, legkevesebb egy-két éven át. S ha még az italozás okát is sikerül elhárítani ez alatt az idő alatt, akkor a betegnek kétségkívül nagyobb esélye van a gyógyulásra, mint ahol minden marad a régiben (rossz házasság, túlhordott szülői gyámság, személyiségzavar vagy erőszakos ivócimborák befolyása). Az igen szerény gyógyeredmény bizonyítja, hogy ama kívánatos „okelhárítás", sajnos, az esetek többségében elmarad. Ennek számos „oka" van, amiről külön kellene szólni, mert egymaga kiadna egy tanulmányra való anyagól. Mit pótol a klub? Tapasztalatom szerint a klub a kúrán átesett alkoholistának rögtön pót-közösséget is biztosít. Ez amolyan pót-rendszer a valódi, a természetes közösség mellett. Nem egyszer erre a pót-közösségre nagyobb hangsúly kerül, mint az igazira. A nagyobb hangsúlyt ilyenkor a beteg (vagy volt beteg) probléma-helyzete teszi szükségessé. Lássunk erre egy példát. E. J. harmincegynéhány éves gyári munkás azzal a borúlátó jóslattal zárta alkoholelvonó kúráját, hogy nemsokára biztosan viszontlátjuk őt, mert az undorérzet csökkenése után továbbra is inni fog. Családi körülményei ugyanis egy jottányit nem változtak a kezelés négy hete alatt. De még csak reménye sincs ilyesféle változásra! . . . Az alaphelyzet E. J.-éknél a következő volt: Betegünk pár évvel ezelőtt faluról jött fel, szakmát tanult, és már fiatalon elég szép keresettel nősült. Ez „fontos szempont" volt nála, hangsúlyozta leplezetlen őszinteséggel, mert alacsony termetét a lányok előtt azelőtt is többnyire bőkezűséggel igyekezett kompenzálni. Felesége pontosan egyforma magas volt vele, jövedelme azonban csak a kezdő segédmunkások szintjén mozgott. A házasság egyéb feltételei is kedvezőek voltak. Ám az anyós, akinél kezdetben laktak, veje sikereit nem nézhette sokáig szó nélkül. Valahányszor az ifjú férj eldicsekedett valamivel a feleségének, a mama ezt úgy fogta fel, mintha E. J. minden esetben az ő családjukat akarta volna kisebbíteni — netán becsmérelni! Nagyképű, felfuvalkodott hólyagnak, hencegő paprikajancsinak kezdte titulálni vejét, és különös élvezetet talált benne, ha őt a felesége előtt bármilyen kicsiséggel megszégyeníthette. Jöttek a gyerekek, három fiúgyerek egymás után. De ők sem változtattak semmit E. J. helyzetén. így azután a fiatalok elhatározták, hogy sürgősen hozzákezdenek a lakásépítéshez, és amilyen hamar csak lehetséges, elköltöznek hazulról. (Abban az időben még kevés fiatal házas jutott tanácsi értékesítésű lakáshoz.) Amikorra azonban E. J.-ék új lakása elkészült, az anya időközben rávette a lányát, hogy adják el a régit; hogy ő — ha jól emlékszem, a gyerekek gondozása ürügyén — velük mehessen. Hiába volt Ii. J. prüszkölése, tiltakozása, most is az anyósi akarat érvényesült: az öreg házat eladták. És azzal a jelszóval, hogy „majd jó lesz a pénz az unokáknak, ha megnőnek", a ház árát — természetesen az anyós nevére — takarékba tették. Hősünk jelleme itt tört meg: ekkor kezdett el inni. Az volt az érzése, magyarázta a rendelőben, hogy az együttes beköltözés látványa minden erejét elapasztotta. Mintha egy feneketlen hordóba hordta volna a vizet, miközben alul minden vödör víz szépen elfoljrt. Anyósa, a tetejében, még a mártír anya szerepét is próbálta megjátszani, és nemcsak a lánya, hanem a cseperedő unokák szemében is. A vejének címzett ócsárló megjegyzések végéről továbbra sem maradhatott el a „bezzeg"-fordulat, amit a saját családjáról szóló dicshimnusz követett. Csöpp híja volt, hogy akkor el nem váltak. A gondozóintézet orvosa és gondozónői előtt az első perctől kezdve világos volt, hogy E. J. esetében a pusztán gyógyszeres elvonókúra nem lesz elegendő. A család széthullását másképpen is ineg kell akadályozni. A botrányos jelenetek napirenden voltak E. J.-éknél. A férfi sokszor már nappal is részeg volt, éjszaka pedig úgyszólván müsorszerűen következtek a veszekedések, kiabálások. A szomszédok nem egyszer látták F.. J.-t, ahogy vasalózsinórral a kezében zavargássza éjfél körül a feleségét, miközben az anyós és a gyerekek éktelen zsivajt csapnak bent a lakásban. A rendőrség URH-s kocsija vagy háromszor kint volt E. J. megfékezésére. Most már itt az ideje, hogy feltegyük és mindjárt meg is válaszoljuk — a kérdést: milyen szerepet kapott hősünk életében a gyógyult alkoholisták klubja ? E. J. gyógyulása Az elvonókúra elvégzése után a kezelőorvos vetette fel a betegnek a belépés eszméjét. A beszélgetésnél a feleség is jelen volt, 490