Budapest, 1977. (15. évfolyam)

9. szám szeptember - Szényi Gábor: Kisiparosok

alacsony összegben állapítja meg. A fő szempont — minthogy az önálló kisiparosok számának emelkedésével a közeljövőben sem számolhatunk — a nyugdíj és az ipar melletti engedélyek kiadása. Ezt szeretnénk szervezettebbé tenni. Az előbbiekben elhangzott az a kifejezés, hogy ellátatlan terület. Minthogy az V. kerületben is gond egy csepegő vízcsap javíttatása, a türelmetlen ügyfél a maga szemszögéből a Belvárost is ellátatlannak nyilvánítja. Hivatalosan viszont azokban a szakmákban állapítanak meg ellátatlanságot, amelyekben: sem a szocialista szektor, sem a magánkisipar nem képes eleget tenni a lakosság igényeinek; a szolgáltatások a lakossági szükségletek viszonylag kis hányadát elégítik ki; a terület távolsága (peremkerületek) miatt vagy egyéb okból (kevés lakos, helyiség hiánya) a szocialista szektor nem tudja gazdaságosan megoldani a szolgáltatást; a jelenleg működő kisiparosok korösszetétele iparuk közeljövőben való megszűnésére utal. A közfelfogás szerint a kisipar igen jól jövedelmez. Legendák keringenek milliós vagy onokról, összehordott kincsekről. Nem vitás, közöttük is van egy szűk réteg, amelynek kirívóan magas a jövedelme. De a fővárosi kisiparosok több mint a felének adóköteles jövedelme az alacsony, illetve a közepes kategóriába tartozik, életszínvonaluk munkájukkal arányos. Egyes rétegek körülményei pedig kifejezetten rosszak. A kimagasló forgalmat elérők főként a vas-, a fém-, a műszer- és az építőiparban dolgoznak, többségük nem a lakosság részére. Nagyobb forgalom jellemző még a játékkészítő, a műanyag, a textilfestő, a lakástakarító és a kézihurkoló iparokban. Az utóbbi években forgalom és jövedelem szempontjából egyes kategóriák jelentősen elkülönültek egymástól. A kisiparosoknak több mint a fele közel azonos szinten termel és adózik; csak kisebb hányaduk bonyolít le növekvő forgalmat. 1971-ben 655 kisiparos adózott 100 ezer forint feletti jövedelem után; 1975-ig számuk 2988-ra emelkedett. Az 1973. évi 391 főhöz viszonyítva 288-cal gyarapodott a 200 ezer forint feletti, 19-re nőtt az 500 ezer forinton felüli jövedelem után adózók száma. Korábban egymilliós adóalapú kisiparos nem volt; 1975-ben négyen elérték ezt a szintet. A budapesti magánkisipar termelési értéke a IV. ötéves terv minden évében meghaladta a kétmilliárd forintot. Ennek fele lakossági szolgáltatásból származott. Az elmúlt tervidőszakban növekedett a közületi munkát végző kisiparosok száma is, főként a vas- és fémesztergályos, az öntő, a műszerész, a lakatos, a szerszámkészítő, az építő és szerelő szakmákban. E tevékenységek megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezek a kisiparosok népgazdaságilag is jelentő? értéket képviselő, gazdaságosan exportálható vagy importpótló termékek gyártásával foglalkoznak. Van azonban még egy figyelemre méltó tény, nevezetesen: a javító-szolgáltató tevékenység iránti igény épp a IV. ötéves tervidőszakban nőtt ugrásszerűen — ugyanakkor a kisiparosok ilyen jellegű munkája arányaiban és teljesítményértékben is csökkent. Különösen a peremkerületekben, ahol a javítás-szolgáltatás jobbára a kisiparosok „privilégiuma" volt, s ahol egy-egy kisiparos nyugdíjba vonulása olykor a szolgáltatás teljes megszűnését jelentette. Miképpen ítéli meg a kisipar helyzetét Gelei László, a KIOSZ titkárhelyettese ? Mi foglalkoztatja jelenleg leginkább a kisiparosokat ? — A kisipar helyzetéről, szerepéről az elmúlt években igen sok helyen és sokféleképpen esett szó — mondja. — Ismét bebizonyosodott — s ezt a közvélemény is alátámasztja —, hogy fejlődésünk mai szakaszában nélkülözhetetlen a kisipar. Ennek ellenére egyes helyi vezetők lebecsülik a kisipar szerepét. Az egyik kerületi tanács képviselője például a következőket mondotta: „Kerületünkben a javító-szolgáltató munka kielégítő, ezért nem tartom indokoltnak, hogy az ezzel foglalkozó kisiparosok adómentességét támogassuk." Mi viszont azt valljuk, hogy a főváros az eltérő kerületi sajátosságok ellenére is oszthatatlan, a túlzott kerület-centrikusság nem használ a lakosságnak. A fejlesztési elképzelések a feszültségek feloldását célozzák. — A Fővárosi Tanács szükségesnek tartja az 1038-as számú kormányhatározat alapján kiemelt négy ágazat: a textiltisztítás, a lakáskarbantartás, a gépkocsijavítás és az elektroakusztikai javítás mellett az egyéb szolgáltatások támogatását is. A létszám meghatározó, de önmagában nem oldja meg a kérdést. Szükség van új munkaszervezési formák bevezetésére. A központi ügyelet mellett 7 kisipari munkaátvevő helyet létesítettünk, többségüket új lakótelepeken. A legújabb munkaátvevő helyek már olyan mini-szolgáltató 10