Budapest, 1977. (15. évfolyam)

9. szám szeptember - Szényi Gábor: Kisiparosok

házak, ahol négy különböző szakmájú mester dolgozik. — Jelentősen javult az adóbevallási morál, csökkent a bevallást elmulasztók, valamint a késedelmes benyújtók száma. Az adóbizottságokban közreműködő társadalmi aktivistáinknak is szerepük van ebben. Talán éppen ezért hallatszanak olyan rosszindulatú, egy-egy embert kipécéző megjegyzések, pletykák, hogy „ő emelte fel az adómat", holott mindenki jól tudja, hogy egyetlen ember nem állapíthat meg adót. Aktivistáink védelmében kénytelenek leszünk ezentúl kellő szigorral fellépni a rágalmazókkal szemben. Hosszú ideje vajúdó kérdésre: a kisiparban foglalkoztatottak bérezésére tett pontot az idén április i-ével hatályba lépő rendeletmódosítás. Eszerint a fizikai dolgozók munkabérét órabérben, a fodrászokét, kozmetikusokét, manikűrösökét, pedikürösökét teljesítménybérben, a nem fizikai munkát végzőkét pedig havi bérben kell meghatározni. —Mind gyakrabban elhangzó óhaj: számítanak a nyugdíjasokra, valamint azokra, akik munkaidő után még néhány órányi törvényes szolgáltató munkával hajlandók a lakosság rendelkezésére állni. A működési engedély bizalmat kelt a megrendelőben. Az egyre szaporodó kontárok ellen viszont erélyesebben kellene föllépnie a lakosságnak és a hatóságnak egyaránt. Dehát hogyan? — Mi a kontár ismertetőjele ? Az, hogy nincs iparengedélye, vagy az, hogy nem ért ahhoz, amit vállal? — kérdem. — Nehéz erről indulat nélkül szólni — mondja Gelei László. — Mi tavaly ősszel felhívással fordultunk a kisiparosokhoz, az ipar becsületének védelmében, de ez sem járt eredménnyel. A KIOSZ-nak nincs apparátusa a kontármunka kiiktatására. Pedig tudjuk, hogy az utóbbi időben jelentősen növekedett a jogosulatlanul ipari tevékenységet folytatók száma. De a kontárkodás tényét felderíteni, rendszerességét, összegszerűségét bizonyítani körülményes. A lakosság sem segíti törekvéseinket, sőt védelmezi a kontárt; csak akkor jelentik fel, ha rossz munkát végez vagy nem teljesíti a vállalást. Becsült adatok szerint a kontárok legalább annyi termelési értéket állítanak elő, mint a kisiparosok. — A lakosság és a becsületükre kényes mesterek érdekvédelme szükségessé teszi a kisiparosok rendszeres ellenőrzését. A Fővárosi Tanács az ellenőrzést olyan szakmákban írja elő, amelyek jól, illetve kiemelkedően jövedelmeznek. A kerületi ipari szakigazgatási szervek a IV. ötéves terv időszakában 17 828 magánkisipari ellenőrzést tartottak, és 2086 mester ellen indítottak szabálysértési eljárást. A főbb okok: engedélynélküli ipargyakorlás, az alkalmazottakra vonatkozó rendelkezések megszegése, a pénztárkönyv szabálytalan vezetése, tiltott vállalkozói tevékenység folytatása. A vizsgált időszakban szabálytalan ipargyakorlásért 36, bűncselekményért 4 esetben vonták vissza az iparjogosítványt. A fővárosi kisiparosoknak 20—23 százalékát ellenőrizték évenként. — Az ellenőrzést azonban nehezíti a szakigazgatásban dolgozók nagyarányú fluktuációja. A szakszerű ellenőrzéshez fontos a kisiparosok szakmai szokásainak, az idevágó jogszabályoknak az ismerete, amely az ügyintézőktől alapos felkészültséget, hosszú gyakorlatot igényel. 1970—1975 között a fővárosi kisiparosok ellen szakszerűtlen munka miatt 3876 panasz érkezett, s ezeket nagyrészt a KIOSZ szakmai bizottságai vizsgálták ki. 3447 panaszt sikerült saját hatáskörükben orvosolni, a többi bírósági útra terelődött. Százhatvankét esetben került sor együttes iparhatósági és KIOSZ figyelmeztetés kiadására. Hanyag munka miatt 68 iparigazolványt vontak vissza, főleg a szerelő — különösen a vízvezetékszerelő — szakmában. Igen sok esetben fordult elő túlzott munkavállalás, amit alvállalkozókkal kontárokkal — végeztettek el. Ezekre a munkákra érkezett be a legtöbb lakossági panasz. A kisiparra az V. ötéves tervidőszakban fokozott feladatok hárulnak, elsősorban a lakossági javító-szolgáltató igények kielégítésében. Ezért az ipar jogosítványok kiadásával is arra kell ösztönözni, hogy növekedjék a lakáskarbantartó, valamint a hagyományos ipari szolgáltatást végző kisiparosok száma. Változatlanul elő kell segíteni a munkaviszony megtartása és a nyugdíj folyósítása melletti ipargyakorlást. Az egyes kerületekben bevált gyakorlat alapján tegyék általánossá a pénzügyi és szakigazgatási szervek közös ellenőrzéseit, főleg a több alkalmazottat foglalkoztató, értékhatár feletti munkákat vállaló, valamint az árutermelő kisiparosoknál. Az irányelvek között szerepel a többi között az is, hogy a tanácsok vezetői az ipari és pénzügyi szakigazgatási szervekkel együttesen határozzák meg a földrajzilag és szakmailag ellátatlannak minősíthető területeket. Ezt követően készítsenek szakmai és személyi jegyzéket; s csak a közvetlen lakossági ellátást nyújtó, kezdő kisiparosoknak adjanak két év adómentességet. Az elhelyező hatóságok pedig vizsgálják felül az új lakótelepeken és a régi lakóházakban az alagsori helyisége k felhasználását. 11