Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Szalai Pál: Csécsy Imre

Csécsy Imre (1893-1961) A magyar polgári humanista politikai gondolkodás egy nagy és elfelejtett alakjának kívánok emléket állítani. Célom nem bírálat, hanem mindenek előtt: ismertetés és az érdeklődés felkeltése. Úgy hiszem: Csécsy Imre esetében jogos az, hogy mindenekelőtt ismertessük, hiszen életműve nem forog közkézen, a magyar értelmiség nagyobb tömegei nem ismerték és máig sem ismerik. Csécsy gondolkodói alakjának tragikumát az fokozza naggyá, hogy élete végéig az ún. oktobrista eszmék harcosa maradt. Márpedig, ma már közhelyszerű tény: kevés generációval bánt komiszabbul az utókor, mint 1918. októberének nemzedékével. Mindama piszkolódás, melyet az ellenforradalmi publicisztika és történetírás Októberre szórt, korántsem volt eredménytelen értelmiségünk tudatában. A 20-as években csak egy maroknyi politikus-csoport és értelmiségi merte vállalni az „oktobrizmus" jelszavát. Ugyanakkor látnunk kell: milyen jelentős volt Bajcsy-Zsilinszky Endre 1935-ös fordulata, mikor a maroknyi oktobrista csoportnak legalább egy részével szövetséget mert vállalni. És látnunk keli azt is, hogy az 1937-es Márciusi Front sokat merített Október legjobb eszményeiből. Ha most felvetjük azt a kérdést, hogy tulajdonképpen mik voltak ezek az októberi eszmék, akkor — miközben leszögezzük ezen eszmények sok szempontból tisztázatlan, ellentmondásos voltát — a következőkben foglalhatjuk össze azokat: 1.) az ország nemzeti függetlensége, nem egyszerűen a Habsburg-monarchia felrobbantása jegyében (mert ez önmagában nem lett volna feltétlenül pozitív törekvés), hanem a magyar tudatnak az elhatalmasodó „germán államalkotó príncipium" alól való kiszabadítása jegyében; 2.) háborúellenesség, és a népek testvériségének vállalása, együttműködés mindenekelőtt a környező népekkel; 3.) demokratikus republikanízmus: az alapvető emberi és politikai jogok kiterjesztése az ország valamennyi lakosára; 4.) a szabadság alapján megszervezett egalitáriánus társadalmi haladás; 5.) a közjogi harcokba, nacionalizmusba és klerikalizmusba fulladt magyar kultúrélet korszerű felfrissítése, új szellemi elit kialakítása, mindenekelőtt az ország mind ez ideig háttérbe szorított osztályaiból, Ezen bevezetésre azért volt szükség, hogy érzékeltessük: milyen nehéz volt Magyarországon egy olyan folyóirat fenntartása, mely céltudatosan vállalta Októbert és az azt előkészítő szellemi megújulást; különösen akkor, ha ez a folyóirat nem egy szűk szekta fóruma kívánt lenni, de nyitva kívánt állani a magyar és az európai kultúra haladó áramlatai számára. Pedig éppen ilyen lap volt az 1926-tól megjelent „Századunk", melyet kezdetben Vámbéry Rusztem és Varró István szerkesztettek, de a szerkesztésbe korán bekapcsolódott Csécsy Imre is, aki 1934-től — Jászi Oszkár javaslatára— a főszerkesztői munkát teljesen átvette, és azt a folyóirat betiltásáig, 1939 szeptemberéig végezte. A folyóirat puszta megjelenése is „kesztyűdobás" volt az ellenforradalmi hatalmasságok felé, mert címében és programjában az 1919 előtti Huszadik Század szellemi örökösének vallotta magát. Az 1926-ban megindult „Századunk" bátran vállalta a Huszadik Század örökségét. Megítélésem szerint azonban szélesebb bázisra helyezkedett, mint az 1919 előtti Huszadik Század. Témaköre igen széles volt: a politika, történelem, filozófia, vallás, társadalomtudomány legváltozatosabb témaköreit ölelte fel. És amikor a 20-as évek vége felé bomlani kezdett az ellenforradalmi kurzus „neobarokk" stabilitása, a folyóirat megnyitotta hasábjait minden olyan törekvés előtt, mely ezt a bomlást elősegítve, a magyar társadalmi tudat és kultúra megújulásának bázisává válhatott. Helyet kap az 1918 előtti — de sok szempontból revízió alá vett — radikalizmus mellett a Kossuth-párti paraszt-polgári demokrácia, a marxista szocializmus különféle irányai, Bajcsy-Zsilinszkyék Előőrs-köre, a Wesselényi Reformklub, Kassák szindikalizmusa, a haladó protestantizmus, és így tovább. És ugyanakkor a folyóirat mégsem ejti le a 18-as októberi zászlót: elzárkózik a nagytőke, nagybirtok, fasizmus képviselőinek mindenfajta ideológiai csábítása elől. Itt kaptak egyre nagyobb helyet és szerepet Csécsy Imre írásai. -)f Csécsy Imre 1893. október 15-én született Budapesten, régi protestáns családból. Fiatal korában először egy novellásgyűjteménnyel jelentkezett, de érdeklődését csakhamar inkább a társadalomtudomány, a filozófia és a politika vonzotta. Ifjú korának tevékenységi területe a Galilei-kör, melynek egy időben titkára is volt. 1914-ben indította meg az Új Magyar Szemle c. folyóiratot, melyet azonban néhány szám megjelenése után betiltottak; éppen azért, mert Csécsy megtette azt, amit 34