Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Czigány Béla: Fák sorsa a nagyvárosban

Siklós Péter felvételei villamosüzemü. Igen figyelemreméltó a trolibusz hálózat fejlesztése a Szov­jetunióban, és a „gőzüzem" alkalma­zása Angliában. Az angol posta 1970-ben rákényszerült, hogy az időköz­ben leállított, 1924-ben épült „Fow­lcr' -féle gőzmotoros teherautókat újból üzembe állítsa. További vizsgálódás nélkül is be­látható, hogy nem állunk jól a techni­kai lehetőségekkel és az újításokkal. Lehet és kell is fejlesztési irányt vá­lasztani, de addig, amíg a választásból alkalmazás lesz, mégiscsak a korláto­zás a célt leggyorsabban szolgáló mód­szer. Szakértők szerint a személygép­kocsi — szükségszerűen — nem el­sődleges városi közlekedési eszköz. A benzin üzemű és dieselmotoros járművek mozgásának légszennyezés miatti korlátozása a városokban szinte elkerülhetetlen. Az eddigi tapasztalatok alapján a légszennyeződés csökkentésének a legalkalmasabb módszere és eszköze a korlátozás. New York belvárosá­ban, a Madison sugárúton a gépko­csik kitiltása után 1/3-dal csökkent a levegő szénmonoxid tartalma. Ugyan­ilyen megoldás — kísérleti formá­ban Bécs belvárosában 70%-kal csökkentette a szennyeződés mérté­két. Ma már a levegő mérgező szeny­nyezettsége miatt a nagyvárosi autó­tulajdonosok is intézkedést sürget­nek. Egyes esetekben a korlátozások igen jó hatásúak. Brémában és Göte­borgban a város belterületét negye­dekre osztva lehetetlenné tették a város középpontján való áthajtást. Az egyes területekre csak a külső övezeten át lehetett behajtani. Ennek hatására a személygépkocsi forgalom 50%-kal csökkent a belvárosban. Göteborgban a szénmonoxid kon-28

Next

/
Oldalképek
Tartalom