Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Vargha Balázs: Galgóczi Erzsébet ítéletei

Csigó László felvétele Irodalmi városképek Vargha Balázs Galgóczi Erzsébet ítéletei „Ki fűtve lakik öt szobát" Az írónő ezt mondta Karinthy Ferencnek, aki riporterszerepben a színművészeti főiskolás emlékeiről faggatta: „A mi osztályunkban harmincan indultunk, öt év múlva heten kaptunk diplomát. A többi osztályban sem volt sokkal jobb az arány. A feltételek korántsem voltak egyenlőek, a faluról jöttek hátránya szinte behozhatatlan. Nemcsak azért.... hogy olyanokkal kellett mérkőzni, akiknek már a gyerekszobája is tele volt könyvvel, hanem pesti polgárok lévén — érdekes, munkásra, aki fővárosi lett volna, nem emlékszem — nem voltak lakásgondjaik, vacsoragondjaik, zsebpénzgondjaik. Tudod, Cini, másképpen startol az, aki a Szent István parkban lakik három vagy öt szobában, mint én, aki tizenöt évig voltam albérlő Budapesten. Csoda, hogy annyi sokan nem bírták?" Szent István park . .. Mondhatott volna Rózsadombot, Pasarétet, Gellérthegyet, s még néhány áhított negyedét Budapestnek. De az epikus hűség nem engedte, hogy interjú közben más név jöjjön a szájára. Ismerte ő ezt a Szent István parkbeli lakást, meg is írta lakóival, vendégeivel és kifinomult szertartásaival együtt. A vesztes — ez a címe az elbeszélésnek. Ezúttal nem ő maga a vesztes; tapasztalatait átruházza egy parasztfiúra, akit, miután elvégezte az egyetemet, vissza akarnak küldeni falura. ,,Engem visszadeportálnak vidékre, mert vidéki vagyok" — harapósan így mondja Börönte András. ,,Bandukoltam az esti utcán hazafelé, s hirtelen szorongó látomás rohant meg. Millió ablak égett, tündöklött az utcára, s hirtelen úgy éreztem magam, mint egy szabadtéri színpad nézőterén, ahol mindenki szerepel, egyedül én vagyok az, aki még látni se lát semmit: az ablakok, mint hatalmas fényfiiggöny, kívül rekesztenek a maguk világán." Ezt a kitűnő fényfüggöny-hasonlatot egy keserű szójátékkal is megtoldja Galgóczi: „De hát hol van nekem olyan ismerősöm, akinek a NAKÁ-ja lehetnék. A pártfogoltakat neveztük röviden NAKÁ-nak, ebből az összetételből: X. Y. elvtárs-NAK A KÁdere." A kétségbeesett fiatalembernek „kitalálnak" a barátai egy pártfogót, Miiévát, a Szent István parkban lakó káderfeleséget. Börönte András merev, értetlen jellemzést ad a lakás úrnőjéről. ,, Miiéván a legszembetűnőbb az úriasszonysága volt. Mindennap fenyőszagú vizben fürdik, étkezés után alkoholos vattával dörzsöli le a fogait, tízféle arckrémet használ, a mindenkori időjárásnak, napszaknak és alkalomnak megfelelően, s a testén nem visel el mást, mint selymet, nylont, gyapjút meg dzsörzét. Diszkrét liliomszagú kölni áradt belőle, ez is illett hozzá." Ez a minden porcikájában másmilyen, idegen asszony mégis magához tudja fonni a fiút. Válogatott fiatalok gyűltek egybe Mi lávánál hetenként, „festő, kerámikus, költő, pszichológus". Összejövetelüket népieskedve fonónak nevezték, de fennkölt eszmecserére használták. ,,Könnyű bort kaptunk, s hatalmas tálcákon szeletekre vagdalt zsemlyét, meghempergetve tojásban és zsírban, s ellátva valami egzotikus névvel. A többiek szemlátomást otthonosak voltak, egy piros ingű, borotválatlan fiatalember szó nélkül eltűnt az egyik ajtó mögött, s lila fürdőköpenybe burkolózva jött vissza, mert fázott. Később egy dolgozat is elhangzott. — A Heidegger-egzisztencializmus hatása Amerikában a legújabb pszichológiai irányzatokra — érdeklődéssel kezdtem hallgatni, de a sok idegen név, idegen nyelvű idézet, idegen folyóiratcím szétszórta a figyelmemet. Arra gondoltam, hány alvilág lehet még Budapesten, amelyről sejtelmem sincs." Alvilág? Ezt a kemény szót csak az indulat és a tehetetlenség hívta elő. Hogy ötévi pesti tanulás után még mindig „újkapu" neki egy összeszokott társaság programja. „Velem szemben a falon lógott egy kép. Bosszantott, hogy nem tudom megfejteni, mit ábrázol: felvágott dinnyét-e vagy csónakot? Megkérdeztem Milévától. Odamentünk a kép alá, elolvastuk a címét. 22