Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Árokszállási Éva: Ad, vesz, cserél

kezelése éppoly halálos lehet, mint egy töltött fegyveré." Ebben az évben is jelentős mértékben növekedni fog a budapesti gépjárműállomány, de reméljük, hogy a rendelkezések megfelelő oktatásával, széles körű és kitartó propagálásával és alapos ellenőrzésével mind a közlekedés rendjéért felelős hatóságok, de főképp maguk a közlekedők biztosítani tudják majd azt, hogy a balesetek száma ne növekedjék. A közlekedésbiztonság sokrétű és állandó tevékenységet igényel. Az elért eredményekkel egy pillanatra sem szabad megelégednünk, hiszen minden baleset mögött emberi tragédiák húzódnak meg, és ezek megelőzése mindannyiunk közös ügye. CSÍKHELYI BÉLA alezredes, a BRFK osztályvezetője Hogyan tértünk át a jobb oldali közlekedésre? A magyar országgyűlés honatyái sokat vitatkoztak azon időszámításunk 1889. évében, hogy „Jobbra hajts"avagy „Balrahajts" legyen a törvény a közlekedésben. Ausztriában és még több más európai országban bal oldali volt a hajtási irány. Ebben állapodtak meg nálunk is. Baross Gábor híres, és annak idején haladó szellemű törvénye az utakról és a vámokról, az 1890. évi 1.1. c. a 107. §-a a) pontjában így rendelkezett: ,.Minden járművel balra kell hajtani, a szembenjövő járműnek balra kell kitérni, az előtte haladónak pedig jobbról kell eléje kerülni." Az idők folyamán szinte közmondássá vált, hogy az igaz hazafi a közlekedésben és a politikában is balra tart. 1938-ban azonban a II. világháború első jeleként megtörtént az Anschluss, Ausztriában bal oldali volt a közlekedés. De Németországhoz csatolásával automatikusan a németországi jogszabályok léptek ott hatályba. Tehát jobb oldali lett ott is a közlekedés szabálya, miként Németországban. Ezzel a Magyarországot környező államok valamennyiében jobb oldali lett a közlekedés. A németek folytatták Európa különböző országainak megszállását, és a Balkán felé irányuló támadásuk során — Jugoszlávia! — azt kellett tapasztalniuk, hogy a német járművek biztonságos vezetését zavarja, hogy jobb oldali közlekedéshez szokott járművezetőiknek Magyarországon a bal oldali közlekedés szabályaihoz kell igazodniuk. Aztán alighogy hozzászoknak ehhez, amikor elhagyják az országot, újra jobbra kell közlekedniük. 1939-ben Magyarország még nem lépett be a háborúba. Élvezett némi függetlenséget, így Magyarországon a közlekedés szabályainak megváltoztatását csak a magyar hatóságok rendelhették el. A magyar hatóságok azonban eleinte igyekeztek -elhárítani az ilyen német kívánságokat. Mégis hogyan született meg a jobb oldali közlekedésre való áttérés elrendelése? Ennek érdekes történetéről az alábbiakban számolok be. Annakidején a Belügyminisztérium Igazgatásrendészeti Osztályán dolgoztam. A közlekedésrendészeti ügyeknek voltam a szakelőadója. Az osztályt Dr. Szőllőssy Alfréd miniszteri tanácsos vezette. Titkár korában ő volt az elődöm. Az ő nevéhez fűződik az első KRESZ elkészítése. 1939-ben, egyik őszi napon, a hivatalos idő már lejárt, de sok dolgom lévén, tovább maradtam. Cseng a telefon. Szőllőssy titkárnője telefonált, hogy kéret a főnök, azonnal jöjjek át. Szőllőssynél gyakran előfordult, hogy a hivatalos óra végén bízott meg valami sürgős elintéznivalóval. Vajon most mi lehet? Bemegyek hozzá. Két, negyven év körüli civil férfi volt nála. Várakozóan tekintettek felém. Szőllőssy kényszeredetten mosolygott és tört németséggel bemutatott az illetőknek. Az egyik Dr. Virgil Schoor, berlini német belügyminisztériumi tanácsos, a másik pedig ugyancsak ottani szolgálatot teljesítő rendőrkapitány volt. A nevére nem emlékszem. Azért jöttek, hogy Magyarországon is bevezettessék a jobb oldali közlekedés! Már korábban tárgyaltunk erről a kérdésről Szőllőssyvel. Elvileg helyes, ha minél több országban egységes a közlekedés szabályozása, de akkoriban a felsőbbség is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ilyen irányú német kívánságot lehetőleg el kell hárítani. Szőllőssy örült, hogy a németeket lerázhatta, engem bízott meg a velük való tárgyalással. Azzal mentette ki magát, hogy az államtitkárhoz kell mennie. Magamra maradtam a németekkel. Ecseteltem előttük az áttéréssel kapcsolatban felmerülő technikai és adminisztrációs, valamint a költségfedezet előteremtésével járó nehézségeket. Kértem, hogy álljanak el ettől a kívánságtól. Úgy látszott, elfogadták az érvelésemet, és csalódottan távoztak. Minden maradt a régiben. Körülbelül három hónap múltéi. Szőllőssy telefonált, jöjjek be hozzá. Virgil Schoor volt nála. Most egyedül jött. Mondotta, hogy ő — munkánk megkönnyítése céljából — elkészítette a nálunk bevezetendő jobb oldali közlekedés szabályait, és megmutatta a kezében levő nyomtatott brosúrát. Szöllőssynek javasolta, hogy a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium, valamint a főkapitányság képviselőit gyors értekezletre kellene meghívni. Szőllőssy ezúttal is meglépett, engem bizott meg az értekezlet összehívásával, és a tárgyalás levezetésével. Már aznap délutánra sikerült az értekezletet összehívni. A kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium Lánchíd utcai épületében ültünk össze. Emlékezetem szerint a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium képviseletében Maiéter és Elischer osztálytanácsosok, dr. Mojzer Ignác, dr. Beke Imre és dr. Márkos Jenő miniszteri titkárok vettek részt. A főkapitányságot Marinovich Marcell kapitány, a belügyminisztériumot pedig szerény személyem képviselte. Természetesen ott volt Virgil Schoor is a brosúrájával. Ismertettem összejövetelünk célját. Felkértem Schoort, olvassa fel a javasolt szöveget. Megjegyzem, hogy az értekezleten résztvevő magyarok, ha nem is kifogástalanul, de tudtunk németül. Schoor megkezdte az általa készített tervezet ismertetését. Szinte csodálkoztam azon, hogy a „német alapossággal" megírtnak gondolt szövegben mennyi hibát és fogyatékosságot sikerült felfedezni. Ezúttal is el tudtuk hárítani a német kívánságot. Schoor ismét dolgavégezetlenül ment haza. A későbbiek folyamánazonban a kereskedelem- és a közlekedésügyi minisztérium már nem tanúsított ellenállást a jobb oldali közlekedésre való áttéréssel szemben. Sőt Álgyai Huber államtitkár, aki a német kívánságokat mindenkor teljesíteni igyekezett, kifejezetten szorgalmazta az áttérés elrendelését. A belügyminisztérium ennek a belső és természetesen külső nyomásnak kénytelen volt engedni. De hogy mégse egy csapásra történjék ellenállási sáncainknak feladása, két részletben tettük ezt, amint ez a belügyminiszternek, valamint a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszternek a jobb oldali közlekedésre áttérésről szóló 187 000/1941. B. M. számú rendeletéből kitűnik. Mégpedig a következőképpen. Budapesten és a rendeletben pontosan meghatározott környékén egyelőre megmaradt a bal oldali közlekedés. Az ország többi területén, 1941. július hó 6-án reggel 3 órától kezdődően hatályba lépett a jobb oldali közlekedés. Budapesten és környékén pedig csak 1941. november 9-én reggel 3 órától. Az 1941. évi július hó 9-ének három órájától november hó 9-én reggel 3 óráig terjedő időtartam alatt a Budapest körzetének határát átszelő útvonalak mindegyikénél, jelzőtáblával és az úttestre festett figyelmeztető és iránymutató sávokkal kellett jelezni a közlekedés irányának a megváltozását. DÁRDAY JÓZSEF 17