Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Árokszállási Éva: Ad, vesz, cserél

Tapasztalataink szerint egyrészt azért vonzó a zálogkölcsön, mert azonnal igénybevehetö, hat hónapig nem kell törleszteni és teljesen személytelen. A fiókvezetők szerint azért is keresik ezt a szolgáltatást, mert a bajba jutottak leggyorsabban így találnak kiutal szorult helyzetükből, tehát a pénzkölcsönzésnek ez a legkényelmesebb módja. Az eljárás ugyanis egyáltalán nem bürokratikus: munkahelyi igazolásra, kereseti kimutatásra nincs hozzá szükség, ráadasul a kamat sem több, mint az esetleges személyi kölcsönnél. Általában milyen esetekben keresik fel az ügyfelek a zálogházat ? — Nemrég felmérést végeztünk. Kiderült, hogy a leggyakoribb ok: az ideiglenes pénzzavar. Ez az esetek 38 százalékát teszi ki. Hasonlóan magas arányi képvisel az indokok között a nagyobb beruházás. Például, ha megérkezik a gépkocsi kiutalás, de az ára még nincs együtt, segit a zálogház. Természetesen ma is akadnak olyanok, akik tartósan rossz szociális körülményeik, állandó pénzhiány miait fordulnak hozzánk. Szerencsére elenyészően kevés azoknak a száma, akik e miatt veszik igénybe a zálogkölcsönt; arányuk mintegy 6 százalékra tehető. Sokakat vonz a kölcsön személytelensége, mondta König István. — Ügyfeleink 12 százaléka inkognitójának megőrzése miatt fordul inkább hozzánk, s nem az OTP-hez. Az indítékok sorában említést érdemel az újabb jelenség: a helyhiány a lakásban. Ez a zálogforgalom 9 százalékát eredményezi. A kislakásokban feleslegesen foglalják el a helyet azok a holmik, amelyekre bizonyos évszakokban nincs szükség. Szakszerű megőrzésüket a zálogházak vállalják. Ilyen cikkek: a ruhák, kabátok, bundák; a műszaki áruk közül a motorkerékpár, valamint a hűtőszekrény. A felmérés fenti adatai kizárólag a fővárosra érvényesek. Vidéken eltérőek a zálogkölcsön igénybevételének okai. Először is a kölcsön személytelensége kevesebb szerepet játszik. Ez érthető is, hiszen vidéken nagyobb a valószínűsége, hogy az ügyfél ismerőssel találkozik a zálogházban. Érdekes megfigyelés, hogy vidéken a helyhiány is ritkábban játszik szerepet a zálogba adásnál. A fővárosban viszont annál kelendőbb szolgáltatás a megóvás, a megőrzés. A vállalat ugyanis a szőnyegek, szőrmék megóvását is vállalja, tehát a beadott holmit portalanítja, szellőzteti, védőszerekkel kezeli, s mindemellett még kölcsönt is folyósít rá. Máté Sándor jelenleg a BÁV leltárellenőre, de hosszú évekig dolgozott a zálogházban és a bizományi részlegekben is. 1944-ben került a zálogházba, 1949-50-ben pedig a havonta megrendezésre kerülő árveréseket vezette. Tőle tudom, hogy valamikor az árveréseken azok a tárgyak találtak gazdára, amelyeket tulajdonosuk nem váltott ki. Napjainkban is szép számmal akadnak zálogtárgyak, amelyekért többé nem jön a tulajdonosuk. Ezeket a bizományi üzletág veszi át, és boltjaiban értékesíti. A zálogjegy tulajdonosa öt éven belül felveheti a kölcsön és a tényleges ár közötti különbséget. Öt év után ez az összeg elévül, a vállalat javára. Kényszerértékesítésre évente 100 ezer tétel kerül, mintegy 25 millió forint értékben. A zálogház szinte fennállása óta valamiféle szorongást vált ki az emberek nagy részéből. Sokan még ma is titkolják, szégyenlik, ha igénybeveszik. Pedig a zálogházak többsége — a közelmúltban megkezdett rekonstrukció eredményeként leginkább egy bankhoz hasonlítható, ahol néhány perces ügyintézéssel pénzhez juthat az ember, anélkül, hogy javaitól véglegesen meg kellene válnia. S bár sokan őrzik az öröklött ellenszenvet a zálogházzal szemben, mégis meglehetősen sokan veszik igénybe. Jelenleg hazánk minden ötödik lakosára jut egy-egy elzálogosított tárgy. Az évek során sokat változott az elzálogosított tárgyak milyensége, minősége. Egyre kevesebb például a zálogházban az úgynevezett „batvus" ügyfél, aki összeköt két-három ágy- vagy ruhaneműt, s irány a zálogház. A mai „batyusok" is általában az ital kedvééit teszik meg az utat a zálogházig. Kevés kivételtől eltekintve nyomon követhetjük a zálogház bátyus ügyfeleit a legközelebbi kocsmáig. Az elzálogosított tételek között viszont egyre több az értékes tárgy. Ezt bizonyítja, hogy 1950 óta az egy tételre eső átlagkölcsön 1976-ig megháromszorozódott. Mint az intézmény rövid történetéből is kiderült: a fő profil, a bizományi üzletág a zálogházak tevékenységéből alakult ki. Az első bizományi bolt ahol antik bútorokat árusítottak 1948-ban nyílt meg a belvárosban. Ezt követték a ruházati boltok, elsőként a Szent István körúti. (Itt ma szörmeüzlet működik.) Ezután a BÁV néhány esztendő alatt megsokszorozta üzleteinek számát méghozzá a tényleges igények növekedésével párhuzamosan. így 1952-bcn hazánkban összesen 42 bizományi bolt állt az eladni és vásárolni szándékozók rendelkezésére. Akkoriban a vállalat minden lehetőséget megragadott forgalmának növelésére. Az idősebbek talán még emlékeznek az úgynevezett „vidám vásárokra", amelyeket megyeszékhelyeken, nagyobb ünnepek alkalmával szervezett a BÁV. Sátrakat állítottak fel, vagy mozgó boltokból (autóbuszokból) árusították portékáikat. Az ötvenes évek elején szinte elképzelhetetlen volt bányavidékeinken a BÁV sátrai nélkül a bányásznap. Dunaújvárosban pedig a város építőinek barakkokban nyitottak bizományi boltokat. A hatvanas évektől már nem az áruhiány, nem a hiánygazdálkodás „éltette" a vállalatot, hanem éppen az életszínvonal emelkedése javította a vállalat helyzetét. A BÁV vezetői felismerték megváltozott szerepüket, és ennek megfelelően alakították tevékenységüket. Kialakult ügyfeleinek sajátos köre, melyben mind az eladók, mind a vevők között szinte valamennyi réteg megtalálható. A szerényebb körülmények között élők számára vonzóak az olcsó, de jó minőségű használt cikkek, a nagyobb jövedelműek pedig a mütargyak, festmények, az ismét divatos- stílbútorok iránt érdeklődnek. A BÁV legnagyobb ruházati üzlete a Gólya áruház, amelynek évi torgalma meghaladja az 56 millió forintot. Mint Császár Attilánétól, az áruház vezetőjétől megtudtam, a Gólya sok ezer embert „öltöztet". Köztük ismert személyiségeket, színésznőket sorolhat állandó, visszatérő vevői közé. A BÁV nevéhez sokakban az aukciók képzete társul. Valóban kulturális életünk jelentős eseményei közé tartoznak az évente megrendezésre kerülő képkiállítások és aukciók, amelyeket nemcsak a szenvedélyes gyűjtők és a vásárolni szándékozók, hanem a művészetek értői, rajongói is felkeresnek. Kapocsi Sándorné 1969 óta dolgozik becsüsként a BÁV műtárgyboltjában. Korábban is a BAV-nál dolgoztam, de egészen más területen. 1969-ben azonban a vállalat tanfolyamot indított a Képzőművészeti Főiskolával karöltve, amelyen én is öt társammal együtt részt vehettem. Egy évig nem volt egyéb dolgunk, mint hogy alaposan megismerjük a képzőművészei történetéi. Előadásokai hallgattunk, filmeket néztünk meg, múzeumokba, tárlatokra jártunk. Sajnos, ehhez hasonló tanfolyam azóta nem volt a vállalatnál. Pedig szükség lenne az utánpótlásra. Jelenleg a fővárosban csak négyen dolgozunk képzőművészeti becsüsként. Kapocsiné elmondta, hogy nemcsak a képvásárlás és az aukciók anyagának gyűjtése tartozik munkájukhoz. Feladatuk — a Nemzeti Galériával és a Szépművészeti Múzeummal karöltve , hogy képzőművészeti alkotásokat exportra javasoljanak. Felelősségteljes munka ez, hiszen nemzeti értékeinkre vigyázni kell, azoknak színe-javái nem exportálhatják, viszont bizonyos külföldi igényeknek is eleget kell tenniük. Tavaly például 1 millió dollár értékben adtak el festményeket, illetve műtárgyakat és antik bútorokat külföldön A becsüsöknek állandóan figyelemmel kell kísérniük a külföldi vásárlók igényeit, s a legújabb divatirányzatokat. Napjainkban például világszerte a század eleji szalonképek a legkeresettebbek, s ezekből nagy a kínálat. A BÁV becsüsei értékelik azokat a festményeket is, amelyeket magánszemélyek kívánnak külföldre vinni. A kiviteli engedélyt a Galéria adja meg, az árakat pedig a BÁV képviselője határozza meg, hiszen a kivihető kép értékének felső határa 1000 forint. A BÁV megtalálta helyét megváltozott társadalmi rendünkben, szolgáltatásait folyamatosan bővíti a reális igényeknek megfelelően. Kevesen tudják, hogy a szolgáltatásainak száma napjainkban meghaladja a félszázat. Hogy ezek közül csak néhányat, kevésbé ismerteket emlitsünk: saját műhelyeikben asztalos, kárpitos munkát végeznek, több tízezer cipőt javítanak évente, és legalább ennyi ruhát tisztítanak. Nemrég vezették be a lakberendezési tanácsadást; a filmgyárat is kisegítik különböző műtárgyak, bútorok kölcsönzésével. A vállalat tehát vásárol, elad, kölcsönöz, importál, exportál. Tavalyi forgalma meghaladta az 1,4 milliárd forintot. S vajon milyen a vállalat jövője, fejlődésének iránya ? A kérdésre ismét König István kereskedelmi igazgató válaszolt. Az életszínvonal emelkedésével állandóan változik tevékenységünk. Zálogház hálózatunkat a jövőben nem kívánjuk bővíteni, de a zálogfiókokat tovább korszerűsítjük. Az elmúlt esztendőkben több új bizományi üzletet nyitottunk. Ezek közül megemlíteném az óbudai bevásárlóközpontban megnyílt ruházati és lakberendezési üzletünket, az ékszer -boltokat, a Kelenföldi lakótelepi és a Bosnyák téri piacon átadott ruházati boltjainkat, valamint Tanács körúti numizmatikai részlegünket. A jövő azonban a csereakcióé. A lakosság csak akkor cseréli újra háztartási gépeit, híradástechnikai eszközeit, ha a régieket értékesíteni tudja. Vállalatunk, száz céggel együttműködve, vállalja a használt cikkek átvételét és árusítását a csereakciók keretében. Terveink közül említést érdemel a Domus program is. Elhatároztuk, hogy mindenütt az országban, ahol Domus lakberendezési áruház nyílik, nn is képviseltetjük magunkat egy-egy fiókkal. A bútorcserével végső soron lakberendezési kultúránkat szeretnénk fejleszteni. Elsőként a fővárosban megnyitottuk Dohány utcai új, korszerű, kétszintes lakberendezési üzletünket. 14