Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Árokszállási Éva: Ad, vesz, cserél

Közlekedéskultúránk Tavaly az új metróvonal megnyitásakor a budapestiek örömmel vették tudomásul, hogy a Belváros új színfolttal, díszburkolattal ellátott sétáló utcákkal bővült. „Emberközpontúvá tenni a Belvárost"! — ez az új jelszó. A városnak mindig emberközpontúnak kell lennie, hiszen ez az ember lakóhelye, munkahelye és társas tevékenységének színtere. Azért kellett mégis újból kimondani ezt a több ezeréves igazságot, mert korunk technikai fejlődésének egyik vívmánya, a motorizáció, szinte öncélúvá kezdett válni. Amennyire örvendetes az, hogy az ember munkáját megkönnyítő gépjármű az életszínvonal állandó növekedése révén mindenki számára elérhető közelségbe került, annyira nyomasztó az, hogy a vele járó ártalmak kiküszöbölése meglehetősen lassú ütemű. A gépjármű veszélyes üzem. Balesetet okozhat, eltorlaszolhatja a forgalmat, a környezetszennyezés forrásává válhat. A motorizációban bekövetkező változásokat és fejlődést éppen ezért mindig többoldalúan és sok összefüggés feltárásával kell vizsgálni. Készítsünk számvetést fővárosunk autóközlekedéséről. 1977. január 1-én 283 063 gépjárművet tartottak nyilván Budapesten. A gépjárműállomány növekedése egy év alatt 6,1 százalékos volt. A személygépkocsik száma 8,9 százalékkal növekedett, és majdnem elérte a 190 ezer darabot. A gépjárművek egyre növekvő száma óhatatlanul azt a képzetet keltheti fel a szemlélőben, hogy ugyanilyen arányban növekszik a potenciális balesetveszély. Szerencsére azonban a közúti balesetek mennyisége nemcsak a gépjárművek számától, hanem az utak jellemzőitől és állapotától, legfőképpen pedig a közlekedő embertől függ. Az egyre növekvőforgalom miatt szükség volt közúti közlekedésünk rendjének újszerű szabályozására, szigorúbb, de emberközpontúbb intézkedések meghozatalára. Ennek kapcsán születtek meg azok a rendeletek, amelyek egyaránt szabályozzák a közlekedők követendő magatartását, az utak korszerű forgalomtechnikai kialakításának feltételeit és a gépjárművekre vonatkozó új előírásokat. Az utak építése és forgalomtechnikai eszközökkel, jelzőtáblákkal, útburkolati jelekkel, jelzőlámpákkal történő ellátása súlyos milliárdokat igénylő és meghatározott ütemben végrehajtható feladat. Ezért az új rendelkezések hatása ma még nem érezhető tökéletesen, de sok vonatkozásban megmutatkoznak már a korszerűség jelei. Különösen vonatkozik ez az utak és fontos forgalmi csomópontok rekonstrukciója kapcsán előállt új helyzetekre, a kényelmesebb és a forgalmat gyorsító csomópontokra, főútvonalakra. Hazánk csak részben gépjárműgyártó ország: büszkék vagyunk arra, hogy autóbuszaink világszínvonalú konstrukciók, ismertek és keresettek számos országban. Személygépkocsit nem gyártunk, és ezért azok jellemzőit, biztonsági és környezetvédelmi tényezőit közvetlenül nem tudjuk befolyásolni. Mivel azcnhar. a közlekedés biztonságának fokozása világprobléma, az országba behozott személygépkocsik kielégítik az erre vonatkozó nemzetközi előírásokat. Természetesen, magunknak is meg kell tennünk azokat a lépéseket, amelyek már nem a gépkocsigyártó vállalatokon múlnak. Igy például a helytelenül megválasztott követési távolságot a gumival bélelt lökhárítók nem tudják ellensúlyozni; hiábaszerelnek a gépkocsiba biztonsági övet, ha a benne ülők saját testi épségük veszélyeztetésével nem kapcsolják be és nem használják szabályszerűen. Ennél a kérdésnél éppen aktualitása miatt is meg kell állnunk egy pillanatra. A nagyvárosi, így a budapesti közlekedésre is az a jellemző, hogy egyre nagyobb a forgalom, így egyre kevesebb a lehetősége a sebesség szabad megválasztásának és az előzésnek. A sűrű forgalomban a járművek átlagos sebessége egyre csökken, ezért az esetleg bekövetkező baleset kimenetele viszonylag kevésbé súlyos, mint a nagyobb sebességnél. Jellemző, hogy noha 1976-ban a Budapesten bekövetkezett balesetek száma 8,1 %-kal csökkent, ezen belül a könnyű sérüléssel járó balesetek számának csökkenése csak 5,9%-os. A könnyű, tehát 8 napon belül gyógyuló sérüléssel járó balesetek többsége elkerülhető lenne a megfelelő passziv — tehát a járművezetőt és utast védő — intézkedések végrehajtásával. A biztonsági öv kimondottan ilyen jellegű szerkezet, és arra hivatott, hogy az esetleges baleset káros következményeit csökkentse. Becsatolt biztonsági öv esetén könnyű sérüléssel járó közúti baleseteinknek jelentős hányada megelőzhető, illetve a bekövetkező eseményeknél nem is áll elő személyi sérülés. A biztonsági öv nem csodaszer, és természetesen a közúti baleset megelőzésének nem ez az eszköze. Régóta bebizonyított tény, hogy a közlekedési balesetek túlnyomó többsége helytelen emberi magatartás következménye. Az új közlekedési szabályok is arra irányúinak, hogy ezeket a magatartásokat 15 Grafikus ábrázolás a gépjárművek és a balesetek számának összefüggéséről