Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Fejér Gyula: Hegyvidéki gondok

áruház létesítésére, jelezték azt is, hogy szeretnének mozgó boltokat rendszeresíteni. Akkor az ötletnek senki sem tulajdonított különösebb jelentőséget. Néhány hónapja azonban bebizonyosodott, hogy nem hamvába holt ötlet ez, nagyszerűen segíti a lakosság ellátását. Szabó Miklós elnök elmondja, hogy a kétműszakos busz délelőtt és délután összesen tíz helyen áll meg. Hatszáz féle cikket visz, köztük tejet, kenyeret, mélyhűtött húsokat, primőr árut. Forgalma megfelel egy háromszáz négyzetméteres ABC-bolt forgalmának. Ennek jelentősége akkor tűnik ki, ha fi-Régi villa a XII. kerületben gyelembe vesszük, mennyibe kerül egy-egy ilyen átalakított Ikarus autóbusz és menynyibe a nagy alapterületű üzlet. Túl a különbözeten, a ritkán lakott területeken nem is volna sok értelme boltot létesíteni, így viszont az ottaniaknak házhoz megy a portéka. Különösen a Szilassy útiak örülnek ennek; száz család lakik ott, sok idős ember és gyesen levő kismama. A Szilassy út a mozgó ABC útvonalának legmagasabb pontja. A szolgáltatás rövidesen kétszáz százalékosan javul, újabb két autóbuszt vásárol az ÁFÉSZ erre a célra. A vásárlási gondok tehát némileg csökkentek és tovább csökkennek a Hegyvidéken. Ami nagyon szorító hiányosság: kevés a gyermekintézmény. Egyesek azt mondják, hogy e tekintetben Budapesten ez a kerület a legutolsó. Itt nem lehet típustervekkel operálni, a terepviszonyok miatt itt egyedi tervezésre, kivitelezésre van szükség, ami lényegesen költségesebb. Vállalják, hogy nem kell nekik állami lakás, s ez jelentős anyagi terhet ró a családra, különösen akkor, ha az anya otthon marad a gyerekkel. Ezerforintos jövedelem alatt segélyt kellene adnunk, és ezekben a családokban sokszor bizony nem jut fejenként ezer forint havonta. Az értelmiségi nő ráadásul az otthon töltött évek alatt szakmailag is lemarad. Politikai súlya van a dolognak, tudják ezt a bölcsődékben sokat dolgozó asszonyok is. Megbeszéltük velük, hogy amíg nem épülnek fel az új gyermekintézmények, vállalják a többletmunkát. Áldozatvállalásukat a jutalomkeretből dotáljuk. A fővárosi tanács is hasonlóan kezeli az ügyet, az elmúlt évben az egészségügyi főosztály 30 ezer forintot adott a bölcsődéinkben dolgozók jutalmazására. Mit várhatunk? Ebben a tervidőszakban megduplázódik kerületünkben a bölcsődei férőhelyek száma. Matisz István, a kerületi tanács elnökhelyettese: — A legnagyobb feszültség abból támad, hogy a párt 1972-es oktatáspolitikai határozatának végrehajtása egyre több nehézségbe ütközik a tárgyi feltételek fogyatékossága miatt. Iskoláink olyanok, amilyenek. A gyereklétszám viszont olyan ütemben emelkedik, amire korábban soha nem volt még példa. Az 1975—76-os tanévben 5100 gyerek tanult általános iskoláinkban, a felmérések szerint négy év múlva hét és fél ezren lesznek. És ebben nincsenek benne a beköltözők. Évente hétszáz-nyolcszáz új lakás épül a Hegyvidéken. — Komoly erőfeszítéseket kell tennünk. 1980-ig 43 új tantermet építünk. De nemcsak a tanítás megszervezése nehéz, még inkább az a napközis elhelyezés. Sorra meg kell szüntetnünk a napköziket. Van hely, ahol máris 6—7 turnusban étkeznek a gyerekek. Előkerül a kerület fejlesztési térképe. Vastag vonalak jelzik a tanácstagi körzeteket. Á 36-osban és a 16-osban lakik a legtöbb gyerek. Érthető, hogy elsősorban oda kell sürgősen iskola. Lesz is új iskolájuk, 16 tantermes. A pénz megvolna rá. Mi késlelteti mégis az építkezést? Unalomig ismert az érv: az építőipar kapacitáshiánya. A tanács a HM-mel tárgyal, szeretnének a felépült lakásaik arányában támogatást kapni tőlük óvodához, iskolához, bölcsődéhez. Hiszen a HM-házakban lakó gyerekek sem más kerület gyermekintézményeit látogatják. A kerület mintegy százmillió forintot kapott a felső szervektől óvodára, iskolára, bölcsődére. Az utóbbira szorul rá leginkább. A levélben, kérvénnyel vagy személyesen a félfogadásokon megjelenő panaszosok legtöbbjét, kénytelen-kelletlen, elutasítják. A meglevő bölcsődékben 150 százalékos a telítettség, van ahol ennél is nagyobb. —Jön az ügyfél, fiatal ember, panaszkodik — mondja a tanácselnökhelyettes. — Meghökkenek, amikor előkerül a papír meg a ceruza, és kiszámolják nekem, miből élnek. Tapasztalható tehát megannyi területen az erőfeszítés. A teendőket sokszor korábbi hanyagságok szaporítják. Például a Martinovics-hegy esetében. A hegyoldalt már régesrég beépítették, csupán a fennsík lakatlan már. A környékről odahordták az építési törmeléket, tönkretették az ősnövényzetet. Hiába tiltotta tábla, nőtt, terjeszkedett a szeméttelep. Három éve Kalmár László tanácstag interpellált ez ügyben. Érdemes volt, mert azóta a fővárosi tanács védetté nyilvánította a Martinovics-hegyet, egyúttal megtiltották további beépítését. A kerületi tanács az elmúlt év tavaszán úgy döntött, hogy közparkká alakítja át a hegy beépítetlen részét. Megkezdődött a komoly szervező munka: a Fővárosi Kertészeti Vállalat szakembere, Killer István elkészítette a rendezési tervet. Megalakult a Martinovics-hegyi Intéző Bizottság, a parkosítás gazdája. Az Országos Természetvédelmi Hivatal is bekapcsolódott a munkába, vállalva, hogy összefogja a társadalmi beruházást. A szocialista szerződés aláírói közt ott találjuk a Pilisi Parkerdőgazdaságot, az Iparművészeti Főiskolát, a fővárosi és a kerületi tanácsot, a Fővárosi Csatornázási Műveket, megannyi kerületi nagyvállalatot is. Az egyik gépeket ad, a másik kilátót, ivókutakat épít, és — ne mosolyogjunk ezen — lesz illemhely is. Benedek Istvánné, a kerületi tanács szervezési osztályának vezetője olyan barna, mintha több hónapos nyaralás után lenne. Színét a Martinovics-hegyen szerezte, ha csak teheti, munkaidő után ott folytatja a munkát. Szervez, irányít, nála kell jelentkezni társadalmi munkára. Eddig csaknem 9 ezer társadalmi munkaórát teljesített kétezer társadalmi munkás. Körvonalazódik a végső kép: 1500 cserjét már elültettek. A Köztisztasági Hivatal lajtkocsin hordta a telepítéshez a vizet. Sok munka van még, a tervek szerint egy év múlva, május elsején megnyílik a természetvédelmi park. Kerületi érdek és fővárosi is természetesen. A Martinovics-hegyi Baráti Körnek tagja lehet minden kerületi lakos, aki legalább öt órát dolgozik e majdani közkincs megvalósításáért. 5