Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Tamás Ervin: Komló

r r r URBANIZALODO ORSZÁG Tamás Ervin KOIUILO Emelőszerkezet a Zobák-aknán (Csgó László felvételei) Előtérben a bányászemlékmű, mögötte a kolónia. No, nem a tatabányaihoz, Salgótarján földbe süppedt viskóihoz hasonló, hanem a színtelenszürke, jellegtelen, szűk ablakú, kocka erkélyű munkásházak sorára, amelyekből oly sok épült az ötvenes években. Komló 1951. szeptember 2-án, az első bányásznapon, az 5203. I. 1/21-es számú BM- rendelettel kapta meg városi rangját. Ez a városnév éveken át visszhangzott az országban. Mit is ír 1953-ban a Szabad Nép? s

y

Komlón az ötéves terv egyik legnagyobb ütközete folyik. Komló egyike azoknak a létfontosságú pontoknak, ahol mindenáron győzni kell." És mit mond egy 1960-ban készült városfejlesztési terv? „Komló a tőle északra és délre fekvő kedvezőbb adottságú, kedvezőbb helyi energiájú települések (Pécs, Dombóvár) mellett nem alkalmas a központi szerepkör betöltésére. Ebben a vonatkozásban elfogadjuk a baranyai regionális tervnek azt az elgondolását, hogy Komló a távlatban (ami egyértelmű a szénkészletek kimerülésének idejével, vagy egyéb energiahordozó közbejötte miatt a szénbányászati termelés visszaesésével) mint lakótilepülés veendő számításba Pécs mellett." Nem győzött volna Komló ? — Ezt a várost, uram, hullámvasútra ültették! Egyszer fent, másszor lent... — mondja egy őslakó. Mindenesetre ne hamarkodjuk el a választ. A feleletet ugyanis nem lehet és nem szabad újságcikk-mozaikokból, vagy tanácsülések napirendjén szereplő vizsgálati anyagokból összerakni. Egy település győzelme, főként mai értelemben, tágasabb 372