Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Fejér Gyula: Hegyvidéki gondok

Társasházak a Fodor utcában Perek, időt, energiát rabló perek. A Sárospatak út 8/c. építményével kapcsolatban eddig kötetnyi beadvány gyűlt össze. Két testvér a tulajdonos, de csak egyikük lakott ott, a másik lakást eladták. Az új tulajdonos egy négyszer négy méteres életveszélyes helyiségben kucorog: helyzetét lehetetlenné tették. Időközben a másik lakásba beköltözött a másik testvér, foggalkörömmel védik törvénybe ütköző érdekeiket. A tanács tehetetlen, a bűncselekmény nem az ő asztala. Az anomáliák hallatán, láttán önkéntelenül adódik a kérdés: van-e a kerületnek rendezési terve? Sokan mondják, hogy van, sokan, hogy nincs. Az igazság valahol a két véglet közt lelhető fel. Igaz, készült 1959-ben egy részletes intézkedési terv, az azonban már régesrég elavult. Mindenesetre jó hír, hogy a fővárosi tanács megbízásából rövidesen újat, mához és jövőhöz igazodót készít a BUVÁTI. A szempontok világosak, valamennyi építési övezetet ismét felül kell vizsgálni és csökkenteni az építkezéseket. A kerület vezetőinek az a szándékuk, hogy a fennmaradó üdülőövezetben ezentúl inkább a vállalati kezdeményezéseket patronálják. Ennek kettős a haszna, elősegíti a kollektív üdülést, pihenést, és egyúttal jobb körülményeket teremt a parkok védelméhez. A ma érvényben levő rendelkezések szerint minden kivágott fa helyett plusz húsz százalék törzsátmérőjű, előnevelt fát kell telepíteni. Csakhogy ennek megtartását ki tudja ellenőrizni? Még jó, ha valaki annyira lelkiismeretes, hogy legalább facsemetét ültet a famatuzsálem helyett. Az egyik létesítmény előkészítésekor 232 fát döntöttek ki anélkül, hogy akár egyetlen eggyel is pótolták volna. Minden építkezéskor ritkul a faállomány, ez tény. Ráadásul a gyümölcsfák kivágásához nem szükséges semmiféle engedély. A hajdan gyümölcsössel betelepített hegyoldalak mára többnyire kopaszak a fűrészek, fejszék pusztítása nyomán. A jelenségben az az aggasztó, hogy a gyümölcsfa éppúgy része a zöldövezetnek, mint a többi. A tanács az építési engedély kiadásakor zöldfelmérést, parkosítási tervet is kér. Manapság azonban nem olcsó mulatság az építkezés, olyanok is jönnek ide, akiket nem vet föl a pénz. A tulaj örül, ha tető alá hozza, lakhatóvá teszi új otthonát, parkosításra nem marad a megtakarított forintokból. Az épület megfelel az előírásoknak. Tartsák vissza ilyenkor a lakhatási engedélyt? Kiadják, és megkezdődik az alkudozás. Előbb három, majd hathónapos határidőben állapodnak meg, újabb fél év, majd jön a pénzbírság. Újabb alkudozás, a gazda így érvel: a büntetés csak hátráltatja majd a parkosítást. Tavaly január elsején megjelent az új budapesti városrendezési szabályzat. Ettől sokat vár a kerület, hiszen az új előírások öt százalékkal csökkentették a beépítettségi százalékot, ráadásul a beépítettség mértékét telkenként kell meghatározni. Ennek az a célja, hogy nagyobb összefüggő Kilátás a Hármashatárhegyre (Tahin Gyula felvételei) zöldterületek maradjanak meg. A rendelet azonban keret csupán, lehetőség a helytelen kezdeményezések visszaszorítására. Sok híresség lakik a kerületben. A pártbizottságon Békési Andrásné ideológiai titkár úgy fogalmaz, hogy a Hegyvidéken az igények átlag felettiek, míg a lehetőségek jócskán az átlag alatt maradnak. Ennek egyik oka a terepviszonyokban keresendő, a másik a telepszerű építkezések hiányában. Mindenesetre jelentős segítség a főváros részéről, hogy legutóbb néhány építkezést elismert ilyennek, s ez egyben azt is jelenti, hogy jelentős összeggel járul hozzá a járulékos beruházások gyarapításához. Sajnos, nagyok a hiányosságok. A Galgóczy utca szinte kacsalábon forgó épületeihez térdig sárban járnak az emberek, ha esik az eső. Megszokott látvány a térdig felhúzott nejlonzacskó. Aki ideköltözik, közművesített területet akar. Rosszak az utak, a járdák, kevés a bolt, ez sem tartja vissza a nagymérvű beözönlést. Amikor az Észak-budai ÁFÉSZ beadta pályázatát a Déli pályaudvar melletti ABC-4