Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Fejér Gyula: Hegyvidéki gondok

Fefer Gyula Hegyvidéki gondok A felszabaduláskor negyvenezren lakták a 28,7 négyzetkilométernyi területet, ma nyolcvanezren. A prognózisok szerint a tervidőszak végéig újabb húszezerrel gya­rapodik a Hegyvidék lélekszáma. Épülnek házak nyeregtetővel, lapostetővel, lépcső­zetesen kialakítva, változatos formában, változatos magasságban. A beépítés feltar­tóztathatatlan, mertélni csak kell valahol. . . Az őslakosok véleménye nem mondhatni, hogy hízelgő lenne a beköltözőkről. A fáma szerint, akinek sok pénze van, Rákoson, Lőrincen vásárol, épít magának kertes házat. Akinek viszont nagyon sok a pénze, a hegyre költözik. A statisztika szerint ugyan a kerületben fele-fele arányban osz­lanak meg a munkások és az értelmiségiek, ez azonban senkit se tévesszen meg. A he­gyet karéjban körbevevő szürke bérházak, és följebb, a Költő utca, a Fodor utca vagy a Kakukk út pazar villáinak a látványa né­mileg eligazít abban, miképpen értelmez­zük a statisztikát. Ez volna az ellenérzés egyedüli oka? Aligha. Mert hiszen van itt cifra nyomorú­ságot árasztó új épület is, minden irigyelni való híján. Annak építésekor éppúgy fel­szisszennek a „törzsökös" lakók, mint a hivalkodó, több szintes családi házak eseté­ben. A riadalom fő oka tehát az egyre nö­vekvő beépítettség, amely már-már kérdé­sessé teszi: lehet-e egyáltalán Budapest üdülőövezetének nevezni a tizenkettedik kerületet. A Hegyvidék párt- és állami vezetői azon vannak, hogy ne valamiféle helyi érdek érvényesüljön itt. A kerület sorsa, változása, jövője csakis Budapest részeként érvényesíthető, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy legjobb fek­vésű kerületünk, zöldterületeivel, erdei­vel a kétmilliós metropolis környezetvé­delmének egyik létfontosságú bázisa. Ezt a funkciót viszont egyetlen esetben képes ellátni: ha sikerül az ittenieknek jobban sáfárkodniuk a még meglevő ter­mészettel. Ennek érdekében mindenek­előtt az engedély nélküli építkezéseket kell csökkenteni. A hegyvidéknek szinte minden részén tömegével találhatók ma­gántelkek, részint már beépítve, részint beépítetlenül. Állami lakótelep viszont nem épül errefelé. Hellyel-közzel néhány módosabb intézmény épít dolgozóinak lakást, ám többnyire a magántelkeken emel­kedő társasházak szaporodnak gomba­módra. És perrze a családi házak. A tanács egyet tehet: ellenőrizheti, hogy az új épü­letek megfelelnek-e az építési előírásoknak. Horváth Béla, a tanács műszaki osztály­vezetője: — Tágabb értelemben kétféle tilalomsze­gés létezik: volt építési engedély, de eltér­tek az abban foglaltaktól, vagy nem volt semmiféle engedély. Az első sok esetben magyarázható, indokolható. Valamiért mó­dosul a program, odaköltözik a nagymama, kisgyerek születik. Persze a rendelet ké­szítői is gondoltak erre, mert megkülön­böztetnek jelentős és jelentéktelen változ­tatást. Az utóbbinál általában kiadjuk a használatba vételi engedélyt. Bonyolultabb a dolog akkor, ha az új épület szerkezetileg kifogásolható, a lakás helyiségei nehezen szellőztethetők, ha ízléstelen a homlokzat. Ilyenkor vagy átalakítást, vagy bontást ren­delünk el. A jóhiszemű, ám felelőtlen ember azt mondja: „Miért kell ez az engedély? Hát nem azt csinálok a telkemen, amit akarok?" A másik véglet, ha valaki annak reményé­ben nem szerzi be az építési engedélyt, hogy majdcsak lesz valahogy. Bízik abban, hogy egy kőépület mégis erősebb, mint a papírra rótt rendeletek. A tudatos sza­bályfelrúgók okozzák a legtöbb galibát. Ők azok, akik úgy építik fel házukat, hogy a szomszéd még véletlenül se láthasson mást az ablakából, mint puszta falat. Ők azok, akik körömszakadtáig védik már meg­építése pillanatában életveszélyes, házilag barkácsolt építményüket. Ők azok, akik semmivel sem törődve alapoznak, téglát téglára raknak a tilalom alatt álló területen. Elrendelik a bontást? Ugyan! Semmi sincs elveszve. Ennek lebonyolítása ugyanis egyáltalán nem egyszerű. Egy-egy ügy évekig járja a hivatalokat, gyűlnek a paksa­méták, a mérges indulatok, ám az épület továbbra is áll, rendíthetetlenül. Tavaly ősszel a fővárosi tanács szigorú ellenőrzést rendelt el. A rendőrség és az IKV szakem­bereinek bevonásával hetenként két-két napot azzal töltöttek el a műszaki osztály dolgozói, hogy engedély nélküli épületek után kutattak. Nem eredménytelenül: 28—30 minden alkalommal kibukott. Ez azonban mindössze a helyes statisztika ké­szítéséhez adott egyelőre adatokat. A há­rom éve felderített 54 engedély nélküli lakóház mindegyikében laknak ma is. Csaknem félszáz a tiltottan felépített ví­kendházak száma. Pontos szám nincs, mire ez a mondat papírra kerül, már több van. Ez az évszak a roham-építkezések ideje. Szombat-vasárnap kalákában elkészül a fer­telmes vityilló. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom