Budapest, 1977. (15. évfolyam)

7. szám július - R. Bajkay Éva: A grafikus Zichy Mihályról

Emlékkiállítás a Nemzeti Galériában A grafikus Zichy Mihályról (1827-1906) Zichy Mihály fényképe (1880 körül) Egy lap a Kaukázusi jelenetek című sorozatból (1852) PETRÁS ISTVÁN FELVÉTELEI • mikor a 75 éves Zichy Mihály tisz-II teletére 1902-ben kiállítást rendez•• tek Budapesten, a korabeli sajtó nagyon szépen méltatta az 1847 óta — két kisebb megszakítással — külföldön élő művészt. Tehetségét „A Hét" kritikusa Raffaeléhez hasonlította, s jelentőségét — vakmerőn — Goethe irodalomtörténeti szerepéhez mérte. E túlzások jól jelzik, mennyire sokra tartották itthon is ezt a sajátos művészegyéniséget. Négy évvel később bekövetkezett halála után hazai földön temették el, s nemzedékek sora adózott azóta is emlékének. Ehhez a sorhoz csatlakozik most a Magyar Nemzeti Galéria, Zichy Mihály grafikai emlékkiállításának megrendezésével. Mint a legtöbb XIX. századi tehetségünknek, Zichy Mihálynak a munkássága is csaknem teljesen külföldhöz kötődött. A hazai lehetőségek szűkösek' voltak. A múlt század elején nem egy szerényebb tehetségű magyar festő Oroszországban talált helyet, érvényesülést. Rombauer János, Kozina Sándor, Medvey Ágoston, Szerelmey Miklós, Schöfft Ágoston mintegy előfutárjai Zichy 1847 utáni szentpétervári tevékenységének. Ők — épp úgy, mint a Zichyvel egyidőben odaérkező Kerpel Lipót is — elsősorban a gyors meggazdagodásra láttak lehetőséget a hazainál gazdagabb orosz művészeti életben. De Zichy Mihálynak valóban második hazájává vált Oroszország. Húsz éves korától élt ott, s azon kevesek közé tartozott, akit teljesen befogadtak. Az orosz fővárosban Kerpelnek nem sikerült az „akadémikus festő" rangot megszereznie — Zichy már 3c éves fővel megkapta azt. Igaz, helyzeti előnyben is volt: a cár rokonai hívták el Bécsből.