Budapest, 1977. (15. évfolyam)

7. szám július - Vargha Balázs: Galgóczi Erzsébet ítéletei

Balta Demeter felvétele Irodalmi városképek Vargha Balázs Galgóczi Erzsébet ítéletei Kedvetlenség A fiatal Szabó Lőrinc az undorát köpködte kortársai szemébe. Majd mint halálraszánt beteg, azt énekelte: „Csak a derű óráit számolom." Minden régi átkát megtagadta egy percnyi vigasztaló tüneményért, egy virággal borított bokor látványáért. Galgóczi Erzsébet is Szabó Lőrinchez hasonlóan kezdte. írásai nemcsak komolyak voltak, hanem rosszkedvűek is. Pillanatok patikamérlegén mérte a derűt. Hőseit azok közül válogatta, akik ellenszenvét borzolták. Önmagát is úgy mutatta be, mit kelletlen, kedvetlen lányt. Csak most, legújabban támadt kedve humoros, csipkelődő írásra, pályája virágjában. Hogy Félemelet című kisregényével derűs, új korszaka kezdődik-e, azt még jósolni sem merném, nemhogy biztosra kimondani. De annyi már tisztán látszik, hogy megmérhetetlen írói tartaléka lappang még megiratlanul. Kedélyének is, tapasztalatainak is sok rétege vár feltárásra. Kiderülhet közben, hogy a kedvetlenség nem is jellemvonása volt, csak reagálása szavakra, tettekre, helyzetekre, körülményekre, amelyek bárki másból is éppolyan viszolygást, utálkozást váltottak volna ki, mint Galgócziból. A különbség csak annyi, hogy a legtöbb ember, ha nem muszáj neki, el sem megy olyan helyre, ahol várhatólag az utálkozás fogja majd el. ő viszont nemcsak hogy nem kerülte el, hanem meg is kereste egyszermásszor az ilyen helyzeteket. S meg is kellett vívnia helyi hatalmasságokkal azért az elemi jogáért, hogy észrevegyen, megvizsgáljon és szóvá tegyen mulasztásokat, vétkeket és elleplező manővereket. Már-már úgy látszott, hogy ő marad a vesztes fél, s vissza kell vonnia, amit pedig tények gondos vizsgálata alapján írt. Végül mégis neki lett igaza. Vagyis az igazságnak lett igaza. Galgóczi nem is vágyott ennél többre. Pedig olyan fegyverténye volt ez, amilyenért valamikor Mária Terézia rendet adományoztak. Kilométerek Mi veszi kedvét Galgóczinak? Egy-egy jelentéktelen tárgy is, ha jelkép villódzik fel körülötte. A nép vagyonát védeni kell — ez rendben van. De hol és hogyan, abban már nagy különbségek lehetnek. Például az, hogy láncon tartják az étkezdében a pléhkanalat, ízléstelen és megalázó, így nem tarthat számot a népvagyon védelmének tisztes minősítésére. A megláncolt pléfykanálra olyan ember szorul rá élete egyik kacskaringójában, aki nemrégiben még funkcionáriusként packázott parasztokkal, s mint rosszféle jellem, semmiféle rokonszenvre vagy akár részvétre sem számíthat Galgóczitól. De ami nem való embernek, az neki se való. ,,. . . kaptak egy földes szobát, közvetlenül a tehénistálló mellett. Berendezés a legényszállásról került, rozsdás vaságyak és bolhával teli pokrócok, és az üzemi konyhán étkeztek, ahol a háromfilléres bádogkanalak oda voltak láncolva az asztal széléhez, nehogy az idénymunkások ellopják. Mint valamikor a kódexek a kolostor polcaihoz. De azok egy-egy falut értek annak idején . . . 22