Budapest, 1977. (15. évfolyam)

5. szám május - Fekete Gyula: Egy galileista életmű

Sós Aladár az első világháború idején Fekete Gyula Egy galileista életmű 32 A polgári forradalmak szerepének az ismerete nélkül senki sem értheti meg a századele történelmét... A feudális társadalom áporodott levegőjébe tört be az a friss áramlat, amelyet az értelmiség — nagyrészt polgári értelmiség — java táplált; „szabadgondolkodó" tanárok, művészek, tudósok, írók, s a Galilei Körbe tömörült egyetemista fiatalok. Sós Aladár buzgó részese volt már a kilencszázas évek elején ezeknek a mozgalmaknak; személy szerint a Galilei Kör alapításának is. Ha igaz az, hogy az első húsz esztendő nagyjából eldönti, kiből milyen ember válik, az ő élete bizonyító példája lehetne ennek az igazságnak. Ő galileista maradt eg-ész hosszú életére, tehát: szabadgondolkodó. Még hozzá alkotó módon szabadgohdolkodó: minden érdekli, minden izgatja, ami az emberi fejlődésre, a társadalmi folyamatokra hat. Kitűnő, jónevű építész volt munkáséveiben, de építész volt ő messze a szakmán túl, a közgazdaságtan, az irodalom, a művészetek, a filozófia, a publicisztika legjobb mezőnyében is. Keleti Károly utcai lakása valóságos kis szépművészeti múzeum. Védett festmények, műtárgyak, értékes könyvek, értékes bútorok. Ma is sokat olvas, írogat is még a maga kedvére, és közel a kilencvenhez is őrzi ifjúkori indíttatását: ma is teljes odaadással élvezi a gondolat soha nem fakuló örömeit, soha nem csillapuló izgalmait. — Ezernyolcszáznyolcvanhétben születtem, Temesváron. Szerencsémnek mondhatom, hogy tanáraim közt volt Kunfi Zsigmond. Kunfi az órákon egyáltalán nem rejtette véka alá meggyőződését, sokunkat, tanítványait, szocialistákká nevelt, érzelmileg is, értelmileg is magával ragadott. A tanári testületben ez a nevelői magatartás sok súrlódást okozott, Kunfi kénytelen volt otthagyni állását, följött Pestre. A Népszavának lett szerkesztője, és előadója a társadalomtudományok szabadiskolájának. Én is Pesten voltam már akkor, hallgattam tovább az előadásait. Nagyon meleg, jó kapcsolatot tartottunk mindaddig, míg a Tanácsköztársaság bukása után kénytelen volt Bécsbe emigrálni. Rendkívül művelt fiatalember volt Kunfi. Ő nyitotta ki a szemünket a világforradalom felé. De visszatérve Temesvárra: nagyon eleven, pezsgő életű kisváros volt, körülbelül ötvenezer lakossal. Volt egy igen tevékeny polgármestere, újító szellemű, a technika vívmányait igyekezett bevezetni Temesváron; a régi sáncok helyébe új városrészeket kezdtek építeni, a jó öreg lóvasutat fölváltotta a villanyvasút. így aztán mi, akik a külvárosokban laktunk, az iskola viszont a belvárosban volt, a meglehetős hosszú utat már nem lóvasúton, hanem villamossal tettük meg — élveztük egyszóval a technika kézzel fogható, szemmel látható nagy újítását. A villanyvilágítás bevezetésében az országban Temesvár az első. Megelőzte Buda-Részietek az író „Történelem hangszalagon" elmú, a ,,Kozmosz" sorozatban megjelenő kötetéből