Budapest, 1977. (15. évfolyam)

4. szám április - Vargha Balázs: Berda József csatái

Irodalmi városképek Vargha Balázs Berda József csatái Az utcája Újpesten A költő, aki világéletében fütyült a protokollra, holtában megkapta a szabályszerű tiszteletadást. Születésének hetvenedik évfordulóján a IV. kerületi Szent Gellért utcát Berda József utcának nevezték el, s egykori lakóhelyén, a 31. számú házon felavatták emléktábláját. Ő maga egy epigrammával avatta irodalmi emlékhellyé ezt az egyszerű házat. Élete utolsó évében, a kikerülhetetlenbe belenyugodva írta róla: Harminc éve immár hogy itt lakom. Akár tetszik, akár nem: Akár ama bibliafordító boldog Báthory László hárshegyi barlangjában, úgy élsz ujpestszéli lakásodban egyes-egyedül bár nem oly boldogan, ahogy szeretnéd. — Örülj, örülj, békülj meg ezzel is, hisz' te akartad így. Életed javát itt élted át, itt szenvedtél-örültél azért, amiért megmutathattad azt az emberi arcát életednek, melyért talán nem kell szégyellned magad. Elmélkedés Újpestről, a két háború közti korrupt és bugrisan modern városról Babits írt regényt, a Kártyavárat. Berda a megvetést és az undort köszönettel és bocsánatkéréssel elegyítette, mikor városáról írt, 1934-ben: Mint törékeny gyermek, ki makacs betegségben szenved, te szegény, szürke város, —• úgy döglődöm én benned. Néhány jó szó s néhány ritka pengő, amit adtál . .. (Hősi tetteid pirossal jelzi majd a naptár.) Csak bűz, szemét, nyomorúság s hasonló örök szépségek jelzik: mily méltó otthont lelt benned a magas költészet, hogy koldusok fészke vagy te, szívem szerint is hazám ... — Hogy mosdatlan szájjal így dicsérlek, kérlek, ne haragudj rám. Egy kölyök a Váci útról Szülőhelye Angyalföld külső peremén volt, csak egy lépéssel beljebb Újpestnél. A szülőház pontos címét verscímben adta meg: Váci út 140. A vers a felszabadulás lelkes, de sanyarú Újpest napjaiban született. Talán azzal a gondolattal tartott szemlét gyerekkora színhelyein, hogy itt telepszik le. Ha ez volt is a szándéka, az angyalföldi szemle arról győzte meg, hog/ jobb lesz neki kint, Újpesten. eme áldozati hajlékot el nem hagyhatom. Oldozz fel, sok-sok szomorúság, s mondd: mindez így vagyon! Újpest, Gellért utca 31. Ez a sejtelmesen szentenciózus hang is az övé. Hetykeség nélkül és düh nélkül nézett farkasszemet a halállal. Ez az a pillanat, amikor Berda egészen más temperamentumú költőkkel, az öreg Arany Jánossal, sőt Goethével kerül költői rokonságba. Ugyanez a sejtelem másik változatban, szintén az utolsó versek közül: Benned születtem, öreg épület, itt adott életet nékem anyám, ha elmegyek melletted néhanap, a borongás árnya borul reám, el-eltűnődvén, mi ködbe merült; hová lett az angyalföldi gyerek, ki lótott-futott a közel réten s most a férfikor felhőjén lebeg? Hová lettek a régi fiúk, a paradicsomlopók, verekedők, kik jártak a Dunára meztelen s pajzánkodtak: ki kezdje hát előbb? S hol a füzes a patak mentén, hol gombát szedtem, hogy legyen vacsoránk? Most gyár és szemétdomb van mindenütt, pedig itt volt gyerekkori tanyánk! Bolond-szép korszak, vén szülőház, téged a szegénység dajkált, szépített; eltűntek a régi arcok s tájak, de te megmaradtál, torz épület. „Torz épület" . . . Belvárosi utcákon is kísértenek az építész- és pallér-elme ficamai, ormótlan oromzatok, idomtalan faldíszek. De a leggyászosabb torz alakzatok a proletárnegyedek épületein termettek. Volt mit megszépítenie a gyermeki képzeletnek. A változás, amit Berda József Budapest, Váci út 140. versei rögzítenek e tájról, mindig csak romlás, pusztulás, szenynyeződés. Az ő emlékezetében az újpesti Duna-part, a Rákos-patak környéke: délszaki tündérvilág, gyerekcsapatok vadászterülete. Olyan sok természeti csodát szétdúlt, összemocskolt az emberiség. Immár ez a szegényes éden is eltűnt. 22