Budapest, 1977. (15. évfolyam)

4. szám április - Pro arte- Pro urbe díjasok

\ Szeretni kell a munkát, és az embereket is, akik között élünk. Csak így lehet, csak így érdemes dolgozni. És türelem kell, soksok türelem, főként a fiatalokhoz, mert ahány, annyiféle. Mint ahogy a ruhán maradt rozsda-, festék- vagy olajfoltok eltávolítása is nagy türelmet kíván, hogy a megrendelő elégedett legyen. Ma sokkal könnyebb a munka, mint régen. Új, korszerű tisztítószerekkel, gőz- és gépvasalókkal dolgozunk. — Mit tagadjam, büszke vagyok a brigádunkra. A XI. pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben elért eredményeinkért megkaptuk az MSZMP KB kongresszusi oklevelét, elnyertük a „Vállalat Kiváló Brigádja" címet. A mi jelszavunk: minőség és határidő! Mert ha nem készülünk el a vállalt időpontra, a megrendelő ingyen viheti el a beadott ruhát. Abból pedig nem lenne nyereség-részesedés. Márpedig évek óra szépen fizet a vállalat. A tavasz a mi igazi nagy szezo-PRO URBE 1937-ben protekcióval került Újpest város köztisztasági telepére. Kovács volt a mestersége, de az Óbudai Hajógyár csak néhány hónapi munkát adott évente. A városi állás, a fixfizetés volt akkor a létbizonytalansággal küszködő emberek álma, vágya. Először locsolókocsin járta Újpest poros utcáit. 1945-ben, amikor leszerelt a katonaságtól, traktor-vontatta lovaskocsikkal hordták el a háború szennyét-szemetét. 1950 után már emelős-billenős kocsival járt Pestújhelyen, Rákospalonunk. Akkor alig győzzük, annyi a munkánk. A vasalónők ilyenkor négyezer forintot is megkeresnek, de nagyon megdolgoznak érte, a nehéz vasalót emelgetve, a vegyszerektől fojtó, forró gőzben, egész nap állva, túlórázva. — A férjem az Egyesült Izzóban esztergályos; megértő, sokat segít nekem. A bevásárlás az ő reszortja. Az ágyneműt mi is a Patyolatba visszük, nem érdemes bajlódni vele. A lányom már dolgozik, s közben végzi a gimnázium harmadik osztályát. Van egy szenvedélyünk: a kirándulás. Tagjai vagyunk az Egyesült Izzó természetjáró szakosztályának. Már bejártuk az országot, láttuk a legszebb városokat, tájakat, múzeumokat. Vassné otthon, a szekrény mélyén, egy díszes dobozban őrzi kitüntetéseit, köztük a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Idén odakerült a Pro Urbe aranyérem is. —ó—a tán. 1957-től 1973-ig, tizenöt éven át ugyanazt a gépkocsit vezette, gondozta, kímélte. Akkor, vagyis három évvel ezelőtt vezették be a külső kerületekben a pormentes szemétgyűjtést. Azóta a narancssárga, Kuka típusú munkagépen dolgozik. Az óbudai kertes házak utcáiról hordják a hulladékot a szemétbányába, meg a Szilas-patak menti árterület feltöltéséhez. Októberben lesz negyven éve, hogy Horváth József a Fővárosi Köztisztasági Hivatal gépkocsivezetője. A Testvérhegyi úti telephez körülbelül hetven Kuka-munkagép tartozik, 110 gépkocsivezetővel és 200—250 rakodóval. A legtöbb dolgozó törzsgárdatag. — Gondunk van azonban az utánpótlással, a fiatalok nem nagyon tolonganak a mi vállalatunkhoz — mondja. — Pedig szerintem semmilyen munka nem szégyen. Mindenkinek a munkája fontos a maga helyén. A miénk a kétmilliós nagyváros tisztaságát, közegészségügyét, környezetvédelmét szolgálja. Vállalatunk megbecsüli, aki jól dolgozik, magasabb fizetésben, jutalomban, kitüntetésekben részesíti. De a lakosság is elismeri munkánkat. Hosszú évekig járjuk ugyanazokat az utcákat, megállunk minden ház előtt, mindenki ismerős. — Újpesten lakom, több mint harminc éve, a Berda József utcában — folytatja. — Ismertem is a költőt, ott lakott, tőlünk néhány házzal odébb. Nemrég múlt 120 esztendeje, hogy az első pesti gázgyár — 1856. december 23-án — megkezdte működését. A Lóvásár téren épült fel a Józsefvárosi Gázgyár, s 1857. május 16-án gyulladtak ki a Józsefváros és a Ferencváros utcáin a legelső gázlámpák a pislákoló olajlámpák helyén. A gázvilágítás a századfordulón élte fénykorát: 25 ezer gázlámpa égett akkor Budapesten. Ma már csak 600 található; ezeket kegyelettel őrzik a gázművesek. A Fővárosi Gázművek központja a Köztársaság téren van, pontosan a hajdani lóvásártéri gázgyár helyén. A gázvilágítást azonban fokozatosan kiszorította a nagy versenytárs, az elektromosság. A gáz új felhasználási területe a főzés, a vízmelegítés, majd a fűtés lett. Azután ismét új korszak kezdődött: Budapest gázenergia-ellátásában megjelent a földgáz. 1971-ben, a negyedik ötéves terv első évében kezdődött meg a fővárosban a földgázra történő átállítás tizenötéves programja. A Fővárosi Gázművek 3300 dolgozója 415 ezer lakás és 8 ezer közület gázenergiájáról gondoskodik. Feladatuk néhány szóba sűrítve: városi gáz gyártása, közterületi elosztó rendszer építése, fenntartása, korszerűsítése, javítása, s nem utolsó sorban a földgázra történő Megérdemelte, hogy utcát neveztek el róla. Gyakran szóba elegyedtünk. Mindig jókedélyű volt. Művészetről is szót váltottunk. Én ugyanis több mint negyven éve dalárdában énekelek. A Tungsram Kodály férfikórus tagja, bariton szólóénekese vagyok. Szerepeltünk már Finnországban, Angliában, Észtországban, az NDK-ban, Csehszlovákiában, Romániában. Minden hétfőn és pénteken próbálunk. Nekem ez a kikapcsolódás. Horváth József, a Főváros aranyérmes gépkocsivezetője közel négy évtizedes szolgálati ideje alatt cöbb mint félmillió kilométert tett meg balesetmentesen, vagyis tizenkétszer megkerülhette volna az Egyenlítőt. Az általa elszállított hulladék mennyisége 160 ezer köbméterre tehető. Ez a hulladékhalom egy tömegben akkora lenne, mint a Gellérthegy. Sz. G. átállás szervezése, megoldása: emellett az üzemzavarok gyors elhárítása, évente körülbelül 200 ezer esetben. E nem könnyű, de annál felelősségteljesebb munkahelyen a dolgozóknak több mint a fele törzsgárdatag. Az irányító posztokon levők rendelkeznek a szükséges közép-, illetve felsőfokú végzettséggel. A Gázművek maga oldja meg az iparitanuló képzést. 160—200 tanulót foglalkoztató hároméves iskola biztosítja a szakmunkás-utánpótlást. A főváros mindennapi életében, fejlődésében létfontosságú szolgáltatás dolgozói megérdemelt megbecsülésben részesülnek. Bérezésükről, munkakörülményeikről, szociális, kulturális ellátásukról évről-évre magasabb szinten gondoskodnak. Furcsa lehet, hogy egy portrévázlatban mindenről szó esik, csak a portré alanyáról nem. Stadinger István ugyanis mindenről és mindenkiről szívesebben beszél, mint saját magáról. A százéves gázlámpákról, a rekonstrukcióról, a gázprogram nyomán a levegőszennyezés csökkenéséről, az idei 600 milliós beruházásról, kitűnő munkatársairól. Stadinger István szerelőmunkás volt, s miután elvégezte a közgazdasági egyetemet, negyedszázada különböző vállala-HORVÁTH JÓZSEF PRO URBE STADINGER ISTVÁN 16