Budapest, 1977. (15. évfolyam)

1. szám január - Megay László: Pékek, pékségek — kenyérgyárak

Csigó László felvétele Árokszállási Éva Állami gondozás és gondoskodás Az állami gyermekvédelem idén évfordulótünnepelhetne. Hetvenöt esztendővel ezelőtt született meg ugyanis az a törvény, amely kimondja: Magyarországon állami feladat az árva és elhagyott gyermekek gondozása. Igaz, a törvénynek csak két évvel később, 1903-ban szereztek érvényt, és ekkor adták át az első, kimondottan gyermekmenhely céljaira tervezett épületet is. Helyét ma a Heim Pál gyermekkórház foglalja el. A gyermekvédelem történetében az utolsó tíz esztendő hozott igazán jelentős fordulatot. Az első fontos lépés a gyermekgondozási segély bevezetése volt, amely anyagilag lehetőséget nyújt arra, hogy az anyák maguk neveljék gyermeküket, legalábbis a gyermek életének első három esztendejében. Ezt követte az ifjúsági törvény, amely 1971-ben látott napvilágot. A törvény kimondja, hogy az ifjúság helyzetének alakítása társadalmunk közös ügye. Lényegében az 1972. júniusi oktatási határozat is a jövő generáció, a gyermekvédelem ügyét szolgálja, hiszen az alsó és középfokú oktatási intézmények munkáját kívánja javítani, megújítani. Közben országszerte — jórészt társadalmi összefogással — terven felül épültek bölcsődék, óvodák, iskolák. A legjelentősebb fordulatot azonban az 1974-ben megjelent új családjogi törvény hozta a gyermekvédelemben. A törvény — azon túl, hogy hangsúlyozza a szülők felelősségét a gyermeknevelésben —, az állami és társadalmi szerveket is ösztönzi a gyermekek és az ifjúság védelmére. A módosított családjogi törvény például már nemcsak állami gondozásról beszél, hanem egy teljesen új fogalomról: az úgynevezett állami gondoskodásról is. Az állami gondoskodás egyik kézzel fogható formája az, hogy indokolt esetben az állam megosztja a családdal a gyermeknevelés, a gondozás anyagi terheit. A törvény alapján vezették be ugyanis a rendszeres nevelési segélyt. Sőt már arra is kínálkozik lehetőség, hogy a kiskorú gyermeket anélkül helyezzék el intézetben, hogy egyidejűleg állami gondozásba vennék. Az állami gondozásba vételre csak azokban az esetekben kerül sor, ha a szülő valamilyen oknál fogva alkalmatlan gyermekének nevelésére. Bizonyára sokakat foglalkoztat a kérdés: napjainkban milyen gyermekek kerülnek állami gondozásba? Hiszen több mint három évtizede élünk békében, nincsenek hadiárvák, a szülésbe sem halnak bele a nők, és népbetegségek sem pusztítanak. Valóban, az állami gondozásba vett gyermekeknek csak elenyészően kis hányada árva. A Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet átmeneti otthonaiba például két hónap alatt —1976 június—júliusban — háromszázhatvan gyermeket kellett elhelyezni. Közülük mindössze hat volt árva. A fővárosban az állami gondozott gyermekek száma meglehetősen magas: meghaladja az öt és félezret. De tíz évvel ezelőtt számuk még elérte a nyolcezret. 1970-ben 7710, 1974-ben pedig 5972 gyermek nevelkedett állami gondozásban. A csökkenő tendenciából azonban nem szabad messzemenő következtetéseket levonnunk, mert ezek a számok önmagukban nem mondanak