Budapest, 1977. (15. évfolyam)
3. szám március - Dr. Gaál Károly: A Csepeli Szabadkikötő az európai víziút-hálózatban
Dr. Gaál Károly A Csepeli Szabadkikötő az európai víziűt-hálózatban Magyarországon a hajózható vízi utak hossza 1688 km, ebből 900 km a Dunára és mellékfolyóira, 780 km pedig a Tiszára és mellékfolyóira jut. Az elégtelen vízhozam mellett a Tisza és mellékfolyói igen szélsőséges vízjárásúak, vízállásuk 100—500-szoros ingadozást is mutat. Nyári szárazságok idején a minimális vízmennyiséget is alig tudják szolgáltatni. A Duna hazánk leghosszabb hajózható folyója, amely aránylag nagy — 3000 m3 /sec-os — vízhozamával alkalmas arra, hogy a megépítendő Duna—Tisza-csatornán át a Tisza völgyének elégtelen vízkészletét megemelje. A folyó egyben Budapest éltetője: biztosítja a főváros lakosságának és iparának egyre növekvő vízszükségletét. A Dunát az eddigieknél jobban meg kell becsülnünk. S nagy figyelmet érdemel azért is, mivel jelentősége a jövőben rohamosan megnő. Előreláthatóan 1982-re elkészül ugyanis a Duna—Majna— Rajna-csatorna, és a Duna csatornázása Regensburgig. Ezzel megnyílik a vízi összeköttetés az Északi- és Földközi-tenger között. A transzkontinentális víziút a rohamosan fejlődő nyugat— keleti kereskedelem legfontosabb útvonala lesz. Számíthatunk arra, hogy a Duna jelenlegi, 70 millió tonnás évi forgalma 2—3-szorosára emelkedik, és a személyszállításban is gyors fejlődés várható. Míg a szocialista országok a világ termelésének kb. 30 százalékát adják, ugyanakkor a világkereskedelemben való részesedésük csak 10 százalék. A kiépülő európai víziúthálózat — a Helsinki szellemében egyre bővülő politikai és gazdasági kapcsolatok következtében — nagytömegű és állan-A nevesebb dunai kikötők forgalma dóan növekvő áruforgalmat tesz majd lehetővé. Az áruforgalom várható nagyarányú fejlődése emeli majd Budapestnek mint kikötővárosnak a jelentőségét. A budapesti kikötő forgalma, a nevesebb dunai kikötőkkel összehasonlítva, eddig a következőképp fejlődött: 1000 tonnában illetőleg az összmennyiség százalékában 1950 százalék 1960 százalék 197*1 százalék Budapest 2288 12,4 Linz 3464 8.2 Reni 9800 10,1 Regensburg 1322 7,2 Reni 3158 7,5 Ismail 6683 6,9 Reni 1202 6,5 Ismail 3104 7,4 Rusze 6041 6,3 Linz 1200 6,5 Regensburg 2745 6,5 Budapest 4903 5,1 Belgrád 1705 5,8 Budapest 2518 6 Belgrád 4499 4,7 Az összforg.: 18 322 100 41 732 100 96 600 100 Míg Budapest kikötőforgalma 1950—71 között mindössze kétszeresére, a kikötők összforgalma több mint ötszörösére nőtt. A transzkontinentális víziút-hálózat kiépítése a kikötők még gyorsabb fejlesztését teszi indokolttá. Máris kiépült — 4 medencével — az 5 millió tonna forgalmat lebonyolító linzi kikötő. Pozsonyban megkezdték az ugyancsak 5 millió tonna kapacitású modern kikötő építését. Komárom teljesítőképességét 4,5 millió tonnára kívánják megemelni, Belgrád kikötőjét pedig 4—5000 tonnás hajók fogadására is alkalmassá teszik. A hazai fejlesztési elképzelések ezeknél sokkal szerényebbek. Bár az adatok szerint a kikötők között Budapest előkelő helyet foglal el majdani 5 millió tonnás forgalmával — de mindjárt másképp értékeljük a fővárosunkra vonatkozó számításokat, ha csupán a Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő évi 1,8 milliós forgalmát nézzük. (A maradék 3,2 millió tonna az egyéb, Budapest területén lebonyolított áruforgalomra — főleg kő-és kavicsszállítmányokra — vonatkozik.) A budapesti kikötő aránylag nagy, 38,4 ha-nyi vízfelületén 4 medence áll rendelkezésre az áruforgalom céljaira, 196 874 m2 6
