Budapest, 1976. (14. évfolyam)

10. szám október - Gábor Eszter: Fővárosi kislakásépítési akció 1897-1942 között II.

Barabás Miklós: Clark Ádám Konródyné Gálos Magda dr. Clark Ádám családi otthona Budán Clark Ádám már régen magyarrá vált, amikor életútja ebbe a házba vezette. Régi, népes skót család fia volt. Apja hivatását követve a glasgow-i műszaki főiskolát végezte el, azután londoni gyárakban, gyakornoki állásban fejlesztette tudását. Éppen kotrógépgyárban dolgozott, amikor Széchenyi István a Duna medrének tisztítására a Vidra kotrógépet megrendelte, és annak irányítására a megnyerő egyéniségű és jó szakértőnek talált ifjú Clark Ádámot szerződtette. Ez 1834-ben történt. Clark a munka megkezdése előtt és közben kis vitorlásán végighajózta a Duna szakaszait. A vadregényes Skócia fia megismerte és megszerette az országot, ahol „minden lejtőn amit nap ér, csak szőlő látható" és „a síkságon hullámzik a búza". Nagyszerű embereknek találta a magyarokat, és nyelvünket is tanulni kezdte. Két év múlva, amikor munkáját befejezte, fájó szívvel hagyta el hazánkat. 1839-ben boldogan tért vissza, amikor névrokona, T. William Clark, a Lánchíd tervezője és Széchenyi István a Lánchíd építésével őt bízták meg. A hídépítésen kívül sok más tervébe és munkájába is beavatta őt Széchenyi. Szoros barátság alakult ki közöttük. Gyakran lovagoltak együtt; Széchenyi sokszor látta asztalánál vendégül Clark Ádámot. Mindketten hívei voltak az evezésnek és maguk is gyakran eveztek. 1842-ben fábói csónakházat építtettek a Duna-partra, a Casino vonalában. Meghonosították a regattaversenyeket. A Honderű 1843 márciusában beszámol egy „csolnakverseny"-ről, amelynek „az első nyertese a hídépítő Clark úr lett". Amikor Széchenyi 1848-ban a közlekedési tárcát elvállalta, Clark vezette a minisztérium egyik osztályát. Akkoriban már tökéletesen beszélte nyelvünket és érzéseiben lelkes magyarrá lett. Széchenyivel együtt szőtték az Alagút és a Várhegyre vezető út terveit. 1848-ban Clark megfesttette magának Barabás Miklóssal Széchenyi arcképét — amint ez a festő naplójí.ban is olvasható. 1849-ben Clark hősiessége mentette meg a Lánchidat. A Szarvas tér feletti lakásából lerohant néhány emberével, nagy erőfeszítéssel megnyitották a zsilipeket, hogy a Ilidkamrák vízzel teljenek meg, a szivattyúkat pedig összetörték — így Hentzi nem tudta felrobbantani. Harmonikus építészeti alkotás az egykori ÁJdásy ház, a Krisztina körút 57. sz. alatt. Itt talált családi otthonra Clark Ádám. Áldásv Antal építtette ezt a palotát — akkor legalábbis annak nevezték —, a múlt század negyvenes éveiben. A domb koszorúzta, festői vidéken már gombamódra szaporodtak a házak, rohamosan fejlődött az addig falusias külváros, amelynek a betelepítését az előző század derekán az akadékoskodó osztrák katonai hatóság „várvédelmi okok" ürügyén hátráltatta. A tájat még sok rét, gyümölcsös, szőlőskert, fákkal beültetett terület tarkította. Ezért és mert a Várhegy elzárta a nagyvárosiasodé Pesttől, ahová még befújta a szél Rákos homokját, sokan ide építettek nyaralót. Áldásyék háza mellé azonban már télennyáron használt, állandó épületek zárkóztak fel. Akkoriban még földszintes volt a ház, tizenöt szemöldökpárkányos, könyöklős ablakkal nézett az utcára. A díszes, tágas szobák alatt hatalmas, boltozott pince húzódott. A pilléres folyosóba futó kapualj változatlan, és az udvaron ma is ép az akkori falikút. Az Áldásy ház udvari szárnyának részlete — az átépítés előtt A Dísz téren állott evangélikus templom /