Budapest, 1976. (14. évfolyam)

2. szám február - Konrádyné Gálos Magda dr.: A „Newyork”

fekvő, kiépítetlen partokkal szegélyezett Óbudán válságos volt a helyzet: a víz az ablakokon tódult be a házakba, nem volt elég mentőcsónak, a menekülők ellepték az utcákat. Víz alá került a Margitsziget, az éles jégtáblák valósággal lekaszálták a gyönyörű ültetvényeket, kidöntötték a hatalmas fákat, szétdúlták a szigetet. Elborította az ár a vízivárosi Fő utcát, nyaldosták a szennyes hullámok az Irgalmasok kórházának falait is. A budai palotákat nem védték a töltések, a csatornákat sem lehetett elzárni, ott is betört a jeges ár. Tengerként hullámzott a víz a Bomba (Batthyány) téren, a kapucinusok templománál, a Fazekas (Szilágyi Dezső) téren. A vízáradat oly sebesen jött, hogy az óbudai hajógyár hivatalnokai övig vízben gázolva mentették az irodákból az üzleti könyveket. A legnagyobb mértékű pusztulást Újpesten okozta a Duna. Az ár átszakította a Margitszigettel szembeni Viktória gátat és romba döntötte a többemeletes gőzmalmokat, a Zarzetzkyféle gyufagyárat, a Hartmann-féle gépgyárat. A Grünwald-féle szeszgyár részben összeroskadt, részben kigyulladt, a Sugár úti építőtársaság telepe, a rakodóudvarok, szárítópadlások, gépházak víz alá kerültek. A gőzhajótársaság teherhajói igyekeztek összeszedni a híres faárugyárak, asztalosüzemek fakészletét. A dagadó hullámok azonban így is milliós értékeket sodortak: szálfák, gerendák, faburkolat kockák, hordódongák, lécek, deszkák úsztak lefelé. Budapest kialakuló iparának lüktető központja megsemmisült. Sokezer munkás maradt kenyér nélkül, és kis házaikat is elsodorta a víz. A katasztrófa enyhítésére vészbizottság alakult. A mentőtársulat tagjai kiemelték a vízzel körbefogott házakból a lakókat, s a miniszterelnök, Tisza Kálmán maga is végigjárta, illetve végigcsónakázta a veszélyben levő kerületeket. A katonai sütödék kenyérrel látták el a bajbajutottakat, megindult a társadalmi segélygyűjtés. Mégis, szinte elképzelhetetlennek tűnik a mentés szervezetlensége, a mozgósítás csekély mértéke. Mikor Óbudáról „rémsúrgöny" érkezett, hogy a városi kórház betegeit nem tudják elszállítani, a padlásra kellett hordani Jket, a mentési bizottság két (!) ladikot küldött. A katonai térparancsnokság 100 katonát bocsájtott a mentési akció rendelkezésére; az Irgalmasok kórházának oldalához összesen 15 szekér hordta a földet. De maga a lakosság is különbözőképpen viselkedett. A biztonságban levő kerületekből a kíváncsiság nagy tömegeket vonzott a Dunához vezető utcákba és a pesti parte <ra. A gomolygó emberáradatot csak a kirendelt katonai védőkordon tudta visszaszorítani. A Városházára kiakasztott fekete tábla előtt — ezen közölte a bizottság a vízállás magasságát — és a 42 A szabályozási tervek vitájába élénken bekapcsolódott Hunfalvy János, a gőzszivattyúk körül mindennap ezrek álldogáltak, szörnyülködtek. Az előző, 1838-as árvíz idején rémnapokat átélt pesti kerületek lakói megmenekültek, de az elöntött újpesti, budai területekről hetekig nem húzódott vissza a víz. Áztak a budai házacskák, az újpesti gyárak. Az emberek egy része beletörődött a keserves kényszerhelyzetbe; fásultan vette tudomásul, hogy csónakok viszik a látogatókat az emeletes házak vízben álló udvarára, ladik szállítja a halottat és a temetési menet résztvevőit, vagy a csak érdeklődő, nézelődő polgárokat. A Várhegy lejtőjén kereskedők, hentesek, kofák ütöttek tanyát, falragaszokon hívogatták a vásárlókat. A bámészkodók sokszor alig tudtak menekülni a váratlanul feltörő víz elől. A kárvallottak másik része azonban egyre kétségbeesettebben látta, hogy múlnak a hetek, és az ár nem takarodik el a házaikról; repedeznek a falak, tönkremegy még az is, amit esetleg megmentettek, A bizalmatlanság és elkeseredés a hatóságok tehetetlensége miatt mindinkább terjedt. Feléledtem, a Duna-szabályozással kapcsolatos kételkedő, ellenséges nézetek: a soroksári Duna-ág elzárása okozta az árvizet, amiatt van még most is, március má. sodik felében ostromzár alatt a főváros, emiatt érik milliós károk a la. kosságot. Egykorú rajz a Duna-szabályozásról A népharag veszélyes méreteket öltött. A lapok arról tudósítanak, hogy a budaiak népgyűléseket tartottak, és ásót-kapát ragadva maguk indultak neki a soroksári töltés széthányásának. Katonaságot kellett kirendelni a még be nem fejezett szabályozási munkák védelmére. Az újpesti gyárosok beadvánnyal fordultak a közlekedési miniszterhez, hogy nyittassa meg a soroksári Duna-ágat. A közhangulat és a támadó vélemények fölélénkülése ellenére a kormány és a szakértő mérnökök kitartottak álláspontjuk mellett; nem semmisítették meg a több mint egy évtizede tartó nagyszabású vízépítési munkákat. Kijelentették, hogy az árvíz éppenhogy őket igazolta, hiszen Pest megmenekülésével bebizonyosodott, hogy ha a szabályozási, rakpart-kialakítási tervek megvalósulnak, a főváros a jövőben nemcsak a jégtorlódás, hanem a magas vízállás okozta veszedelemtől is meg fog szabadulni. A szabályozási bizottság magatartása és szilárd ragaszkodása a kitűzött tervekhez nem oszlatta el az ellentábor aggodalmait és rémlátásait. Továbbra is azt állították, hogy sem a jégdugulás, sem a vízduzzadásból származó veszély nincs elhárítva, sőt a szabályozási, hídépítési munkálatok következtében fokozódott. Fő utcai ház udvara A Fő utca