Budapest, 1976. (14. évfolyam)

1. szám január - Konrádyné Gálos Magda dr.: A Centrál kávéház

A „Tudós asztal". Az óra alatt Gerevich Tibor, a kép baloldalán Ernő főpincér áll IRODALMUNK HAJDANI HAJLÉKAI PESTEN A CENTRAL A Centrál egyik torzsasztala a század első évtizedében A néhai Centrál kávéház, a mai Károlyi utca és az Irányi utca sarkán, a kilencvenes évektől a második világháborúig a főváros szellemi életének jelentős gócpontja volt. A hagyomány szerint a térben néhány háztömbbel arrébb és időben néhány évtizeddel előbb virágkorát élt „Philosophus" tudós kávéház eszmei örököseként nyílt meg. Ma már alig dereng valami a Centrálról a környék lakóiban, és az új írónemzedék is csak a nagy elődök emlékezéseiben olvasott esetleg róla. Ezekből a legilletékesebb írásokból szeretném felidézni a Centrál életét. * A kávéház légkörét bizonyos komolyság jellemezte. Közönségének zömét az Egyetem, a könyvtárak, a Franklin Társulat közelsége folytán tudósok, írók, tanárok, könyvtárosok képezték. Zamatos kávé illata keveredett a szivarfüsttel, a vendégek beszélgetése egyenletes zümmögéssé olvadt össze. A figyelmes főúr fejmozdulataival és szemével úgy irányította a felszolgálókat, mint egy karmester összeszokott zenekarát. Erősen irodalmi jellegűvé akkor vált a Centrál, amikor Kiss József ide tette át az első modern magyar folyóirat, A Hét szerkesztőségét. 0 maga írta lapjáról: „Furcsa egy újság volt A Hét. Kávéházban olvassák és kávéházban írják. Azért írják-e kávéházban, mert ott olvassák, vagy azért olvassák kávéházban, mert ott írják? Sohasem tudtam vele tisztába jönni. A belvárosi Centrál Kávéház volt A Hét főhadiszállása ... az eleven élet közepette, mintegy a nyilvánosság ellenőrzése mellett íródott A Hét, és az élet és a fiatalság lüktetése ki is érzett soraiból." A redakciót Kiss József mellett a szigorú Ambrus Zoltán vezette. A Nyugat megindítása előtti évig Ignotus volt legszorgalmasabb munkatársuk; tárgyilagos cikkei, glosszái itt születtek a Centrál asztalán. Ignotus így idézi fel visszaemlékezéseiben, hogyan javította Kiss József a kávéházban a kéziratokat: „A hétvégi délelőttök és délutánok a Centrál kávéházban, hová az Athenaum-nyomdának azóta lerombolt gyönyörű Grassalkovich-palotájából a szedőgyerek áthozta A Hét levonatait, szemináriumai voltak a nyelvnek, a verselésnek, az írás titkainak . . . A szedőgyerek kétségbeesve várta a korrektúrát, a mettőr a nyomdában üvöltött a tehetetlenségtől, a gépmester megállította a gépet, a nyomda felmondta a szerződést, de Kiss József nem adta oda a javítást, keskeny kezével ráfeküdt az inkriminált helyre és ugyanazon a káráló hangon, amivel verseit szokta maga elé kántálni: magyarázta, kiabálta, káromkodta a végén az írónak, ha ott volt, 5 mindenesetre nekünk, akik ott voltunk és segítettünk a lapot csinálni, hogy ez így mért nem jó s mért kell amúgy lennie." Kiss József elsősorban a maga gyönyörűségére csinálta A Hét-et és azért, hogy írni tanítson. Ahogy a már akkor a kerekasztalhoz tartozó Mikszáth mondta: „hatalmas írói nemzedéket nevelt". Kiss Józsefnél tűnt fel Gárdonyi Géza, ő fedezte fel Heltai Jenőt, aki tíz esztendeig volt „költőinas" mellette. Kosztolányi húsz éves sem volt, amikor bemutatták a költőfejedelemnek. A Centrál első nagy írói asztalának rajtuk kívül Bródy Sándor, Krúdy Gyula, Kozma Andor, Justh 38