Budapest, 1976. (14. évfolyam)

2. szám február - A címlapon: A Szent Anna-templom a Batthyány téren (Csigó László felvétele)

nyekhez és a megvalósítás feltételeihez alkalmazkodjanak." A II. Országos Városépítési Tanácskozás javaslatával összhangban, a kormány 1971. évi határozatában — melyet a területrendezési és területfejlesztési tervek feladatairól, valamint tervezési rendszeréről hozott — szabályozta e két tervfajta kapcsolatát. Nagy előrelépést jelentett a népgazdasági tervek kidolgozását elősegítő területfejlesztési javaslatok készítése, a megvalósítás folyamán azonban a kívánatosnál nagyobb hangsúlyt nyertek a területrendezési és fejlesztési tervek közötti különbségek. Nem kielégitő a gazdasági és a műszaki tervezés metodikai kapcsolata sem. A jövőben szükséges lenne — s ennek feltételei ma már adottak —, hogy a területrendezés és fejlesztés egységes, egymással összehangolt koncepciókat alakítson ki. A rendezési és fejlesztési tervek hierarchiája lényegében kialakult, az országos, átfogó területrendezési koncepciótól az összefüggő regionális rendezési tervek, tervezési gazdasági körzetek, a megyék rendezési terveinek rendszerén át a települések területrendezési tervéig. Többéves, némely terv-fajta esetében évtizedes tapasztalatok igazolják, hogy ezen a rendszeren nem 11 változtatni, alkalmas az átfogó és a helyi feladatok végrehajtásának elősegítésére. S/.embeötlő azonban néhány hiányosság. így például: — a különböző területrendezési tervek — az országos és regionális koncepciók, a települések általános rendezési tervei és a részletes rendezési tervek, valamint a részletes rendezési tervek és a beépítési tervek — nincsenek megfelelően összehangolva; — a városrendezési tervek — az általános és a részletes rendezési tervek — a nagy távlatban elérhető állapotot rögzítik, s így a városfejlesztés feladatainak végrehajtása során a konkrét döntésekhez nem nyújtanak elegendő alapot; - nem alakult ki a tervek felújításának, karbantartásának rendszere; ehelyett mindig új tervek készülnek, amelyek a folyamatosságot nem biztosítják a kívánt mértékben. A növekvő városfejlesztési feladatok végrehajtását a kedvező tervellátottság segíti elő. Az előbbiekben vázolt tervhierarchiában elmondható, hogy minden városi település és nagyközség rendelkezik általános rendezési tervvel és községeink túlnyomó többsége az általános rendezési terv valamelyik fajtájával. Emellett viszont nem ritka jelenség, hogy a városfejlesztést a rendezési tervek fokozatos és arányos végrehajtása helyett ötletszerűség — önmagukban jószándékú törekvések, rövid távon gazdaságosnak látszó fejlesztések megvalósítása — jellemzi. Előfordul a területfelhasználás koncepciójától eltérő intenciók erőszakolása, amikor a hatósági döntésre jogosult tanácsi szervek a szóbakerülő beruházás szempontjából kedvezőnek látszó, de a település tervszerű fejlesztésében helyrehozhatatlan kárt okozó telepítést szorgalmaznak. Ezzel szemben jónéhány városunkban a rendezési terv alapján folytatják a tervszerű várorfejlesztési tevékenységet. (Salgótarján, Szentes, Sopron, Debrecen, Szombathely, Kecskemét, Kaposvár, Kiskunfélegyháza stb.). örvendetes, hogy tanácsaink mindinkább irányítói a városrendezésnek és a városfejlesztésnek. A megyék többsége már felismerte, hogy az urbanizáció, a településhálózat fejlődése megyehatárokra tekintet nélkül megy végbe, ezért szükségét érzik és élnek a megyék közötti koordinációs kapcsolatok, tervegyeztetések lehetőségével. Célszerűnek látszik a helyi tanácsi tervező szervek szerepének növelése is a rendezési és fejlesztési tervek készítésében. A tervezők terület-közelsége a tervek megalapozottságát, a szakszerű módosítás mindenkori lehetőségét segíti elő. A korszerű tervezőmunka alapját a mindinkább hiányolt információrendszer képezi. Jelenlegi információ-bázisaink és az információ-áramlás lényegében ágazati rendszerű. Az adatok használhatósága aránytalanul munka- és időigényes, ennek következtében a kiterjedt információk begyűjtése, rendszerezése drága, növeli a tervezés költségét, mellőzése viszont emeli a tervezőmunkában a szubjektív tényezők arányát. Szükséges tehát — hasonlóan az egységes földnyilvántartás rendszerének kidolgozásához —, hogy a tervezési feladatok ellátásához kialakuljon a megfelelő információrendszer. A szabályozó eszközrendszer tekintetében elsősorban a városrendezési normák elavultságát kell felvetni. Tervezési irányelveink, tervezési normáink az iparosított lakásépítést megelőző időben alakultak ki. Ma már a zömében középmagas beépítéssel megvalósuló közintézményhálózatban is differenciáltabb lakóterületeink mutatóinak (laksűrűség) a korszerűsítése (fajlagos lakófelületsűrűség, azaz beépítettség, az egy főre jutó szabadterület, gépkocsi tárolás, környezetvédelmi előírások összehangolt követelmény-rendszere) nem odázható el annak veszélye nélkül, hogy a gazdaságtalanság vagy az egészséges, humánus környezet elhanyagolásának vádja ne illessen bennünket. Az urbanizálódás fokozódásával arányosan növekszik az irányítás, a szakigazgatási tevékenység feladata. E téren nincs olyan tervszerű felkészülés és fejlesztés, mint az urbanizálódás folyamatának tervezésében. Keserű tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak pl. az üdülési igény gyors kialakulása és feltételeinek nem várt kibontakozása során, ami zavart okozott a területgazdálkodás egyensúlyában, és az engedélynélküli építőtevékenység elterjedéséhez vezetett. Arendezési tervek végrehajtását biztosító építésügyi igazgatás, kisebb-nagyobb helyenkénti eltéréssel, komoly próbatétel előtt áll. A meglazult építési fegyelem felszámolás?, a tervszerű városfejlesztés, a becsületes, a közösségi érdekeket tiszteletben tartó beruházók és építők érdekei védelmének biztosítása ma nehéz feladatok elé állítják az építészeti igazgatás tanácsi szerveit. Az építési fegyelem lazulásához jelentékenyen hozzájárult az is, hogy a különböző hatósági feladatok decentralizálásával nem volt arányos — és még ma sem arányos — a tanácsi szakigazgatási szervek szakember ellátottsága. Ma már az erre hivatott megyei, városi tanácsi szakigazgatási szervek építésügyi, közlekedési, vízügyi, energiaügyi, levegőtisztaságvédelmi - környezetvédelmi, rendészeti, minőségvédelmi, felügyeleti — gazdálkodási koncepcionális stb. feladatokat látnak el. Kívánatos lenne e feladatok szervezeti megosztása. A megyei főépítészek intézményének felállítása sem hozta meg a kívánt eredményt, mivel szervezeti és határköri helyzetüknél fogva csak részben képesek a városok fejlesztését befolyásolni. Kívánatos lenne a kialakult tapasztalat alapján rendezni és egységesíteni a megyei főépítészek feladatait, hatáskörét és felelősségét. Napjainkban a tudomány termelőerővé vált. A különböző iparágak tekintélyes erőforrásokat fordítanak kutatásra. S ha a termelés, újratermelés, fogyasztás, piac megannyi hatásának elemzése elkerülhetetlen a műszaki fejlesztés biztosítása érdekében — az urbanizáció folyamatának szabályozásához hasonlóképpen magasszintű kutatómunkára van szükség! A településtudomány még nem nyert igazán polgárjogot, eredményeinek hasznosítása még nem vált általánosan felismert szükségszerűséggé. A tudománypolitikai irányelvek alapján folyó településtudományi kutatáson kívül — amit az ÉVM szervez, irányít és finanszíroz néhány ágazat településtudományi témát érintő kutatásán túl ritkán fordul elő, hogy döntésre hivatott szerveink, a tanácsok megbízást adnának egy-egy téma kutatással történő feltárására. Néhány nagyon időszerű témakörben megtorpant a tudományos kutatás, s ez szintén nehezíti az amúgyis lassú kibontakozást. A városrekonstrukció kezdeti eredményei után — melyek színvonala a nemzetközi szakmai vélemény figyelmét is felkeltette —, részben a pénzügyi források rendezetlensége, szükségszerűségének téves megítélése, de nem utolsósorban az erre vonatkozó kutatások megakadása miatt a rekonstrukció visszaesett, ezáltal tovább folyik a városok túlzottan extenzív területi növekedése. Régen túl vagyunk azon, hogy a városrendezést és a városfejlesztést valamiféle individuális tevékenységnek tekintsük. Tudjuk, hogy városaink rendezése, fejlesztése során követtünk el hibákat, a hibákból okultunk, s nem akarjuk tévedéseinket kizárólag a korábbi társadalmi rendtől örökölt településhálózat és településszerkezetek ellentmondásaira hivatkozva mentegetni. Ezek a hibák a mi koncepcióink gyengeségét, útkeresésünk tévelygéseit mutatják. Erőnket az bizonyíthatja, hogy képesek vagyunk a hibákat kijavítani, s úrrá lenni felettük. Szocialista rendszerünkben, a mi alkotó építőmunkánk során megsokszorozódott az ország ipara, ezalatt épült fel a lakásállomány egyharmada, gyors ütemben korszerűsödik a közlekedési és közműhálózat, a lakosság ellátásának színvonala. Olyan szimfónia ez, amelyben elvesznek a disszonáns hangok, mert a fejlődés, az eredmények sokszorosan túlszárnyalták. Jól tudjuk, hogy a településhálózat, a települések racionális fejlesztése, a településszerkezetek korszerűsítése és a városépítészet valamennyi területét teljes mélységig csakis a szakemberek együttese foghatja át. Törekednünk kell a ma már külön-külön magas színvonalon tevékenykedő szakterületek összehangolt, harmonikus munkájára, mert csak ennek eredményeként alakulhat ki az urbanizációs folyamat tervezése és szabályozása, jövőnk kereteinek tudatos formálása. 5