Budapest, 1976. (14. évfolyam)

2. szám február - Dr. Mezei Gyula: Elképzelések a pedagógus-továbbképzésre

1912. február 1-én nyitotta meg kapuit a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium, mely célkitűzéseit tekintve európai vonatkozásban is kiemelkedő jelentőségű volt az idő tájt. A hivatalos megfogalmazás szerint ,,a Pedagógiai Szeminárium a tanítók és tanárok továbbképzésére szolgál, és az iskolai munka minőségének javítását és emelését célozza. A kezdő tanítót bevezeti az iskolai munkába, képzettségének hézagait pótolja, a régi, már alkalmazásban levő tanítókat pedig segíti abban, hogy állandóan haladhassanak, a kor színvonalán maradhassanak". Bárczy István polgármester avatóbeszédében hangoztatja: „A Pedagógiai Szeminárium a tanítóságé. Hajlékot akarunk adni vele a tanítóság kulturális törekvéseinek, tűzhelyet teremteni, hol eszközöket találjon a maga művelésére, magasabb és nemesebb törekvéseinek kielégítésére. Itt megismerheti a kezdő tanító a fővárosi iskolát a maga valóságában, annak tényleges gyakorlatát, elméleti alapját és ideális követelményeit. Kielégítheti tudását azzal, amit neki a képző nem nyújtott, mert részben a tárgyak nagy zsúfoltsága miatt, részben a képzőbe járó tanulók kora miatt nem is nyújthatott... Ez egészen egybevág a közösségnek, a főváros lakosságának, a főváros gyermekeinek, a főváros művelődésének érdekeivel." Haladó polgári célkitűzések jegyében így kezdődött Budapesten a fővárosi pedagógusok szervezett továbbképzésének rendszere. A Fővárosi Pedagógiai Szeminárium fennállása alatt — amennyire körüJményei engedték — az ellenforradalmi időszakban is otthont adott a haladó polgári törekvéseknek. Gyalmos János 1958-ban megjelent tanulmányában olvashatjuk: „Működése első évtizedében az intézet sugározta a századforduló vívmányait a kísérleti lélektan, a kísérleti pedagógia, a gyermektanulmány területéről, a munkaiskolát népszerűsítette, ezzel is hozzájárult a régi maradi pedagógia lazításához és korszerűbb bevezetéséhez. Ezekhez a kezdeti ismertető, népszerűsítő feladatokhoz az intézmény a Horthy-rendszer idején is igyekezett hű maradni .. ., az azonban érthető, hogy mindez az uralkodó hivatalos világnézet, az úgynevezett keresztény nemzeti szellem érdekében folyt." A Fővárosi Pedagógiai Szeminárium különböző neveken a felszabadulás után megsokszorozott feladatkörrel szolgálta a budapesti pedagógusok átképzését, továbbképzését, a korszerű szocialista pedagógia terjesztését. Ma Fővárosi Pedagógiai Intézet néven a korábbinál is szerteágazóbb feladatokat lát el. Hat fajta tanfolyamot szervez (komplex gyakorlati szeminárium, módszertani tanfolyam, vezetői tanfolyam, vezetői speciális továbbképzési tanfolyam, speciális továbbképzési tanfolyam pedagógusok számára); a székházban működik a Marxista—Leninista Esti Egyetem általános és speciális kurzusa. A tavalyi esztendőben például 4442 pedagógus vett részt továbbképzésben valamilyen szervezett tanfolyamon. Ezek a tanfolyamok nagyon szerteágazóak, szorosan kapcsolódnak az oktatási-nevelési intézményekben felvetődő problémákhoz. Csak mutatóul hadd említsek néhányat. Harminchat fajta módszertani tanfolyama van, amely csaknem valamenynyi tantárgyat felöleli, továbbá kurzus a korszerű oktatástechnológia alapjairól, az audio-vizuális eszközök módszertani kultúrájáról, a kép és hangtechnikáról, könyvtárismeretekről stb. Speciális tanfolyam van az osztályfőnökök, a napköziotthonvezetők számára, a korrekciós osztályokat vezető tanárok számára, a gyermekvédelmi ismeretek elsajátítására, a különösen nehéz szociális környezetben működő általános iskolák pedagógusai számára és így tovább. Speciális tanfolyamokon a vezetők megtanulhatják az eredményvizsgálatok módszereit, az iskolavezetés ellenőrzési módszereit, a pszichológia alkalmazását a vezetésben, vagy az igazgatók személyzeti és munkaügyi feladatait, másik tanfolyamon a gazdasági feladatokat és így tovább. Az intézet pedagógiai tevékenységét kiegészítik a vele egy épületben működő óvoda, általános iskola és gimnázium bemutató jellegű foglalkozásai. A gyakorló intézményekben kiváló képzettségű tanárok igyekeznek a gyakorlatban megmutatni mindazt amit a felügyelet ma a pedagógusoktól kíván. Az elmúlt tanévben 3900 pedagógus vett részt a gyakorló intézmények bemutató óráin. A budapesti pedagógus-továbbképzés gazdagságát, sokszínűségét igyekeztem felvázolni. Pedagógus körökben járatos olvasók azonban tudják, hogy úgyszólván mindenütt panaszkodnak a továbbképzésre. A Pedagógusok Szakszervezete Kongreszszusán is súlyosan bíráló megjegyzés hangzott el: „A továbbképzés messze elmarad az igényektől. Az igények mind mennyiségi tekintetben, mind a tartalmi differenciáltság szempontjából gyorsan nőnek, miközben a szervezeti feltételek napjainkra már elavultnak tekinthetők. A felszabadulás után talán az első értelmiségi réteg a pedagógusoké volt, amely szervezett továbbképzésben vett részt. Az elmúlt 30 esztendőben szinte valamennyi értelmiségi szakterületen kiépült a továbbképzés rendszere és gyors ütemben létrejöttek szervezeti feltételei. A pedagógus-továbbképzésről ezt már nem mondhatjuk el." Mi okozza az ellentmondást? A pedagógusok iránt mindinkább megnövekedett, némely esetben felfokozott követelményekről beszélünk. Ez egyrészt abból fakad, hogy a párthatározatok nyomán több olyan ismeretkör került bevezetésre az iskolákban, melyekre a pedagógusok nem kaptak megfelelő képzést (családi életre nevelés, állampolgári ismeretek, világnézetünk alapjai stb.), másrészt a hagyományos tárgyakon belül is alapvető tantervi változtatásokra volt szükség. Ezek arra kényszerítik a pedagógust, hogy olyan ismereteket tanítson, melyekkel képzésekor nem találkozott (általános iskolai komplex matematika, gimnáziumi matematika, biológia stb.). Gyakran mondjuk: a szocialista iskola megújulásának korszakát éljük. A pedagógusoktól azt kívánjuk, hogy aktívan, alkotó módon vegyenek részt e megújulási folyamatban. Ennek egyik feltétele, hogy a szocialista pedagógia legújabb törekvéseiről képet nyerjenek, gyorsabban és szervezettebben jusson el hozzájuk a pedagógiai kultúra metodikája. Dr. Mezei Gyula Elképzelései Nem kevésbé fontos elérni, hogy a pedagógus lépést tartson korunk szellemi életével; a marxizmus—leninizmusnak ne csak az alapjait ismerje, hanem mai életünk kérdéseire adott válaszait is. „Hivatalból" legyen jólinformált a nevelő a hazai és a nemzetközi politikai élet kérdéseiben. Az ifjúság közéleti érdeklődése megnövekedett, s a pedagógustól is elvárja, hogy politikai, ideológiai kérdésekben választ adjon kérdéseire. Azt kívánjuk tehát a pedagógustól, hogy politikai tájékozottsága friss és megalapozott legyen; tartson lépést szellemi életünk és szaktudományai fejlődésével; ismerje a pedagógiában és annak metodikájában elért új eredményeket. „ A mai pedagógus-továbbképzés rendszere ezeknek a felfokozott igényeknek nem tesz eleget. Bármilyen színesnek és gazdagnak mondható a cikkem elején vázolt és éppen az objektivitás miatt bemutatott budapesti továbbképzés, annak szerkezete nem alakult egységes rendszerré. Ezen belül az ideológiai-politikai továbbképzés nem kapott jelentőségének megfelelő szervezett kereteket, a továbbképzés folyamatának komplex jellege nem érvényesülhetett jórészt az időkeret rövidsége, a rendelkezésre álló irodalom hiányossága, a belső arányok tisztázatlansága, és egyéb okok miatt. A nevelőképző felsőoktatási intézményekkel való együttműködés nem elég hatékony sem tartalmában, sem formájában. Az alapvető továbbképzési formákban a tanfolyami képzés átbocsátó képessége elég alacsony, s így a részvételre szűkösek a lehetőségek. A pedagógus-továbbképzés hatékonyságát gátolja az is, hogy nem egyértelmű az önkéntesség és kötelezőség értelmezése. Elég sokszor szubjektív elhatározáson múlik, hogy kit köteleznek a továbbképzésre, viszont önkéntes jellegűvé tesszük olyan ismeretek elsajátítását is, mely nélkül a pedagógus nem láthatná el feladatait. Gond, hogy a pedagógusok továbbképzésükre semmifajta munkaidő-kedvezményt nem kapnak. Ha valaki olyan tanfolyamon vesz részt, hogy hetenként egy napot a Pedagógiai Intézetben kell eltöltenie, heti óraszámát 5 nap alatt köteles teljesíteni, azaz egész heti munkáját kell összezsúfolnia, hogy egy napot továbbképzésre fordíthasson. Emellett továbbképzésen való részvétele semmifajta anyagi előnyt nem jelent. Nem csodálható, hogy az amúgy is túlterhelt pedagógusok egyrésze — noha érzi a továbbképzés szükségességét —, nem vállalja az zzel járó többletmunkát. Mindennek negatív hatása az iskolai munkában mutatkozik meg. Ezért számunkra, a fővárosi közoktatás irányításában dolgozók számára, egyik legsúlyosabb és legsürgetőbben megoldandó kérdés a pedagógusok továbbképzési rendszerének kialakítása. 6