Budapest, 1976. (14. évfolyam)

11. szám november - Kutas István — Dr. Dortsák György: Buda és Pest köztisztasága (1830—1867)

Kutas István—Dr. Dortsák György Buda és Pest köztisztasága 1830 és 1867 között Az alábbi szavakkal kezdődött „Pesth Várossá Tanátsának" 1830 Szt. Iván havá­nak 21. napján közzétett rendelete: „Mint­hogy a Tisztaságnak Fenntartására, minden Városban . . . rendelni el kerülhetetlen szüksé­ges, annál fogva, . . . pontos megtartásul kö­zönségessé tétetik:". Bár ez a rendelkezés nem az utcák taka­rítására és tisztántartására vonatkozott, még­is mérföldkövet jelentett városunk köz­tisztaságának történetében, mert az ezt meg­előző általános jellegű rendelkezésekkel szemben elsőízben tartalmazott pontosan körülírt, átfogó intézkedéseket a hulladékok összegyűjtésére, lerakására és elszállítására, s lerakodóhelyek megjelölésére. Az út hosszú és fáradságos volt idáig. Buda visszafoglalása után, 1686-ban a vá­rosból csak üszkös romok maradtak, és a lakosság elmenekült. Az első hivatalos ház­összeírásra 1696-ba» került sor. Ekkor már 216 házat számláltak össze, s a lakók száma 1500—2000 lehetett. Ezután Buda lakos­sága — főleg betelepítések révén — meg­lehetősen gyorsan szaporodott, és 1782-ben már elérte a 23 ooo-et, míg ugyanakkor Pest csak 17 558 lakost mondhatott magáé­nak. Tizenhét évvel később — 1799-ben — a pesti polgárok száma már 5000-rel több volt, mint Budáé, s népesség tekintetében évről-évre mindjobban maga mögött hagyta nagymúltú testvérvárosát. Buda visszafoglalásától a XVIII. század végéig köztisztaságról úgyszólván beszélni sem lehet. A vízhiány és csatornázatlanság hosszú évtizedeken át megbénította a köztisztaságra irányuló törekvéseket. A két városnak az 1700-as évek végéig, sőt azon túl is mező­város jellege volt. Emeletes házainak száma csekély, s a város területéhez képest maga a városmag igen kis helyet foglalt el. Még 1844—48 közötti években is a Bel­városnak 2/3-a, a Józsefvárosnak pedig 96%-a földszintes házakból állott, és jelen­tős területeket használtak mezőgazdasági művelésre. A XVIII. század siralmas köztisztasága azonban lépésről-lépésre javult. A városok fejlődésével a lakóterületek sűrűsége növe­kedett. A tömegek összezsúfoltsága meg­könnyítette a járványok terjedését, miután itt kevésbé volt mód az elkülönítésre, mint vidéken. A járványok pusztítása a városok­ban igen nagy méreteket öltött. A két város tanácsa felismerte a szabad ég alatt heverő szemétdombok és bomlási anyagokat tartalmazó hulladékok fertőzésé­nek veszélyeit, s igyekezett különböző rend­szabályok kiadásával a köztisztasági állapo­tokat javítani. E szemmel látható javuláshoz hozzájárult a lakosság — ezen a téren is tapasztalt — egyre növekvő igényessége. Igen találóan jegyezte meg a múlt század végén egyik közírónk „Reinlichkeitswesen" c. kis munkájában, hogy minél jobban fejlő­dik egy város, s minél nagyobb teret hódít az általános műveltség, annál követelőbben lép előtérbe a polgároknak a tisztaság, neve­zetesen a köztisztaság iránti kívánalma. Ebből az elvből kiindulva nagy jelentősé­get kell tulajdonítani II. József reformjainak s Buda iránti érdeklődésének, továbbá a reformkori megmozdulásoknak és a József nádor kezdeményezésére 1808-ban megala­kult „Szépítő bizottmány" tevékenységének. Nem kétséges, hogy a „Szépítő bizottmány" működése igen termékenyen hatott a város­rendezésen és az akkori igényeknek meg­felelő új építkezéseken túlmenően a város­képet befolyásoló közterületek tisztántartá­sára, egyszóval a köztisztaságra. A város csinosításával ugyanis mindinkább tűrhe­tetlenné vált az utcák elhanyagolt, piszkos, sáros és poros állapota, a konyhai és utcai hulladékok tömege, mely a városról nyert külső benyomást is erősen lerontotta, de azok eltüntetése közegészségügyi szem­pontból is szükséges volt. A cikk kezdetén említett rendelet megjelenése előtt rendszerint a Duna­partra hordták a szemetet s a hulladékot. Az előzményekről Tölgyessy (Eichholz) János városkapitány beszámolójából értesü­lünk. E vizsgálat — ma úgy mondanánk: előzetes felmérés —, eredményét terjesztette elő a kapitány 1830. június 16-án a Tanács elé. Az 1830. június hó 21-érői keltezett ren­delet csak tiltó rendelkezéseket tartalma­zott, és 5 szemétlerakó helyet jelölt ki, de a szemét elhordásáról nem intézkedett. A ki­jelölt szemétlerakó helyekre történő szállítás az érdekelt polgárok feladata volt. A házi és utcai szemét első intézményes — de még mindig nem kötelező — elfuvaroztatása Emmerling János vállalkozó nevéhez fűző­dik. E rendkívül élelmes pesti polgár — aki egyébként az akkori Pest ismert alakja, a Redoute bérlője, s bálrendezője volt —, 1840. május hó i-től kezdődően fuvarozta el minden második napon kizárólagos joggal az általa toborzott ügyfeleinek — háztulaj­donosoknak — házi szemetjét. Nem volt rossz üzlet ez, mert az elfuvaro­zásért Emmerling a földszintes házak után 24 krajcárt, az egyemeletes és a kétemeletes házak tulajdonosaitól pedig 48 krajcárt, illetve 1 forintot szedett be havonta. Miután a kezdeményezés igen jól bevált, a bérleti jogot a város meghosszabbította. A későbbiekben az utcai szemét elfuvarozá­sát Hochhalt György vállalta, s 1848-ig a két vállalkozó végezte az utcai, valamint a házi szemét elfuvarozását. A pesti sajtó is írt erről az eseményről. Igen érdekes e vonatkozásban 1846-ban a Pesther und Ofener Zeitung „Die Lici­tation der Gassenreinigung fuhr en" című tudó­sítása. Hochhalt György részére kiállított engedélyokiratot Pest város kapitányi hiva­tala 1846. II. 15-én hirdetmény formájában tette közhírré. A hirdetmény — mely 1848. júniusáig engedélyezte a szemétkihordás jogát —, felsorolja a fizetendő díjösszege­ken kívül a szemét lerakására rendelt, s ki­jelölt helyeket is. Az 1830 előtti években, de még ezt köve­tően is a Belváros utcáinak tisztítását és seprését rabokkal végeztették, s ez a tisz­títási mód 1845-ig volt szokásban. Ekkor jelenti lelkendezve a Nemzeti Újság egyik száma, hogy az utcatisztítást a jövőben már nem rabok végzik. A krónikák szerint azon­ban nem szűnt meg véglegesen a rabok utcatisztításra való felhasználása, mert a köz­rend elleni kihágások elkövetőit a pénzbün­tetés behajthatatlansága esetén a későbbi évek folyamán is meghatározott idejű s köz­munka jellegű utcatisztításra kötelezték. Érdekes Paur Max Félix korabeli rajza az utcaseprő rabokról, hol jól meg lehet figyel­ni a rabok lábán levő vasat, s az összekötő láncot. 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom