Budapest, 1976. (14. évfolyam)

11. szám november - Bogyirka Emil: Községháza építés Erzsébetfalván

Az épület homlokzati terve (1902) Bogyirka Emil Községháza építés Erzsébetfalván A községháza épülete a század elején Neves szociológusunk és városkutatónk, Erdei Ferenc írja egyik könyvében: „. . . a közigazgatási intézményeknek az épületei, különösen a városházák és a megyeházák a legszebb és a legrégibb műemlékei egy-egy mezővárosnak . . . mindenütt ezek alkotják a városkép legvárosiasabb színfoltját"; továbbá: „. . . az igazgatási szerepek mind városiasságot jelentenek, ha nem is fűznek nagyobb vidéket a városhoz, hanem a várost magát egy-egy városi épülettel és egy-egy csoport városi népességgel gazdagítják." Ezek a negyedszázada írt megállapítások jutottak eszünkbe, a Pesterzsébeti Múzeum gyűjteményének rendezése közben előkerült helytörténeti dokumentumot olvasva. Ámbár most nem mezővárosról lesz szó, hanem a főváros környékén akkoriban amerikai arányokban fejlődő településről. A mezővárosok kialakulása korábbi századokra nyúlik vissza, létalapjuk az árutermelés fejlődése, a szabad földhasználat, a szabad kereskedelem volt — ez utóbbi település létalapját viszont a főváros közelsége jelentette, a múlt század hetvenes éveitől kezdve. Az idézetre azonban a jelen esetben is hivatkozhatunk, amikor egy önálló települési adottsággal nem rendelkező, a fővárosból kirajzott munkásságot befogadó helység fejlődését követjük nyomon. Az igazgatási, bírósági, pénzügyi funkciók megszerzése, a községháza mint városképi elem — ezek azok a kérdések, amelyekhez néhány adalékot kívánunk fűzni. Pusztából külváros A hajdani Erzsébetfalva, közismertebb néven Pesterzsébet, ma a főváros egyik legnagyobb kerületének része: Soroksárral együtt alkotja a XX. kerületet. Erzsébetfalva azon Pestkörnyéki falvak sorába tartozott, amelyek a világvárossá fejlődő Budapest vonzási körébe kerülve, a múlt század végén páratlan gyorsasággal nőttek ki — szó szerint — a pusztából. Ennek az egykori Gubacs puszta helyén keletkezett településnek 1869-ben még csak 223 lakosa volt; tíz év múlva 133S lakost, a századfordulón pedig már több mint 15 000 lakost számlált! Ez a rohamos növekedés a főváros különleges vonzerejének köszönhető,annak, hogy a közeli Budapest lett az ország gazdasági, közigazgatási, és kulturális központja. A századfordulótól kezdve Erzsébetfalva —• a többi Pesthez csatolt községgel együtt — a főváros elővárosa lett. A település közintézményeinek kialakulása nem tudott lépést tartani a népesség ilyen gyors növekedésével. Ennek egyik oka, hogy a községnek nem annyira a gazdasági szerepe, inkább a társadalmi súlya nőtt meg. A főváros nagyfokú iparosodása átterjedt a környező településekre, s többé-kevésbé bekapcsolta azokat saját gazdasági életébe. Az ipartelepekkel ellátott övezetet elsősorban Csepel, Kispest és Újpest alkotta. Erzsébetfalva főként azoknak a munkásoknak adott otthont, akik a közeli Soroksári úton gomba módra szaporodó üzemekben és a csepeli gyárakban dolgoztak. Nagyobb üzem itt nem létesült, tehát a község — a lakosság számához viszonyítva — nem rendelkezett tekintélyes adózó lakossággal, mint például a szomszédos Soroksár. A település vagyonosabb rétege néhány családból állt, akik a parcellázásokból, majd később a házbérekből szerezték kisebb-nagyobb vagyonukat. A község politikai és közigazgatási életében is ezek a családok játszottak irányító szerepet. Járásbíróság, adóhivatal Ami Erzsébetfalva múlt század végi közigazgatási viszonyait illeti: alapításától, 1870-től kezdve Soroksárhoz tartozott. 1874-ben elöljárósági kirendeltséget kapott. 1882-ben felépült az első községháza — közadakozásból — a Kossuth Lajos utcában (akkor Hitel Márton utca). Ma a Bagi Ilona Szakközépiskola áll a helyén. A millennium körüli években az épület már szűknek bizonyult. Ekkor már a több mint 10 000 lakosú község ügyeit kellett intézni ebben az épületben. A közigazgatási apparátust is növelni kellett. A századfordulón 12 tisztviselő foglalkozott a lakosság ügyeivel. 1899-ben például 40 230 ügyiratforgalmat jegyeztek fel. Az évben egy bérházban helyezték el a közigazgatási apparátust, amelyet a legvagyonosabb polgárok egyike, Suda János bocsátott a község refidelkezésére. Közben az önállósulás igénye is egyre sűrűbben HU Az épület 1939-ből származó képeslapon és ma (A szerző felvétele és reprodukciói) 34