Budapest, 1976. (14. évfolyam)

11. szám november - Tamás Ervin: Szekszárd

öreg présházak a Bakta lakótelep közelében tisztikát állítottak össze a városi tanácsban: 1950-ben a házak 65 százaléka a múlt században épült, tiz év múlva már csak a fele, most pedig több mint a felének 1960 után húzták fel falait. A bontás — azaz: a rekonstrukció — 1959-ben kezdődött, és a városközpont építésével sem fejeződött be, tart még ma is. — Mutassa be a várost ... — kérem meg a tanácselnökhelyettest, és ő rögtön számadatokkal igazolja a fejlődést. — Vonzó településsé vált az elmúlt néhány év alatt Szekszárd. Nemcsak külképében, hanem munkaalkalmával, szolgáltatásaival is idehúzza a környéken lakókat. Az ingázók száma: tízezer. És nem messze — Pakson — épül az atomerőmű, a szakemberek közül sokan itt kaptak-kapnak lakást. Szekszárd hajdani gondja az iparosítás volt. Elsőnek a Rákospalotai Bőr-és Műanyagfeldolgozó Vállalat települt ide (a sors iróniája, hogy ők költöztek ki utoljára — ebben az esztendőben — a városközpontból, új telepükre), majd a hajdani gyapotregenerálóba rendezkedett be a konfekcióüzem, jöttek-jöttek a gyárak, üzemek: a Mechanikai Mérőműszerek Gyára, amely a Zsiguli műszerfalakhoz készít alkatrészeket, a BHG, amelyik telefonközpontokat szerel össze, a Borsodi Vegyi Művek telepe, ahol műanyag nyílászáró szerkezeteket gyártanak. Még ezzel sem ér véget a felsorolás, hiszen a helyi MEZŐGÉP-gyár is országos hírű, dolgozói kiváló minőségű öntözőberendezéseket állítanak elő ... Nem szabad elfeledkezni a vágóhidról sem, amelyik húskombináttá növi ki magát, mivel a mintegy kétmilliárd forintot fölemésztő beruházás nyomán 650 ezer sertést és 56 ezer szarvasmarhát vághatnak majd le és dolgozhatnak fel a jövő évtől kezdve. Az ipar összesen több mint 7300 embert foglalkoztat, a város munkahelyeinek száma meghaladja a 25 ezret. Valamikor régen, a századforduló táján, amikor a Budapest—Sárbogárd —Baja közötti vasútvonal épült, hosszú vita folyt, hol legyen a híd a Dunán, hová kerüljön a vasúti csomópont? Szekszárd akkor a szőlősgazdák birodalma volt, képviselőtestülete leszavazta a híd, a csomópont terveit. „Akkor lesz munkaalkalom, s nem kapunk olcsó napszámost" — volt a fő Indok, s a vasúti gócpont Bátaszékre került. Szavazatuk évtizedekig akadálya volt a fejlődésnek, régi bánat, hogy csak szárvágány érinti a várost. — Most talán kilépünk a világba — sóhajt a tanácselnökhelyettes. — A Sió hajózható, és úgy lehet, hogy Szekszárd közforgalmi kikötőt kap. A vízi teherszállításra sokáig nem fordított elég gondot az ország, pedig kimutathatóan az a leggazdaságosabb. A VlAHART, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium illetékesei pártolják a kikötőépítés ügyét, még ebben az esztendőben megkezdődik a tervezés. Tízezer ingázó ... A fejlődő ipar a vonzáskörből, a környékről szerzi be a munkaerőt. Az új ember először naponta bejár, azután albérletet szerez és mindent elkövet, hogy lakása legyen. Ha ez megvan, hozza gyermekeit, és már óvodáért, bölcsődéért verekszik. Az elmúlt ötéves tervben csaknem két és félezer lakás épült — a lakásigénylők száma mégis 800-ról 2000-re nőtt. A nagymérvű beköltözés sok gondot okoz, de egyben sarkallja, ösztönzi is a várost a további fejlődésre: az urbanizálod ásra. Egy emlékérem története A Magyar Távirati Iroda 1970-ben ezt jelenti Szekszárdról: „...megkezdték a város szívében levő ,korzó' elavult, földszintes házsorának bontását. Az üzletek egy részét ideiglenesen az új megyei művelődési központ és a filmszínház felavatása után megszűnt városi művelődési otthonba és a Garay moziba költöztették át. A régi házak bontásával új szakaszhoz érkezett Tolna megye székhelye modern városközpontjának kialakítása, amely korszerű iroda- és szolgáltatóházak, legutóbb pedig a művelődési központ felépítésével már korábban elkezdődött. Az új városközpontban emeletes épületek emelkednek majd a lebontott ósdi házak helyén. A műemlékké nyilvánított, tornyos Augusz-palotát, Liszt Ferenc szekszárdi tartózkodásaínak színhelyét meghagyták, rendbehozzák és főutcái oldalát árkádosra képezik ki. Városias külsőt kap a központot átszelő Széchenyi utca is." A műszaki osztályvezető fiatal tanácsi dolgozó, de az öregek alapossagával sorolja az urbanizáció megannyi tanújelét: — A mintegy 8800 lakásból több mint a fele magas szintű, összkomfortos. Modern családi ház van vagy 800, a többi öreg, elavult hajlék. Vízcsap hétezer lakásban van, a szennyvíz elvezetésével rosszabbul állunk — az otthonok 45 százaléka van bekötve a hálózatba. Az ezer lakosra jutó bolti területe a városnak 544 négyzetméter, ez messze jobb a hasonló szerepkörű települések átlagánál. Igaz, az egy lakosra jutó évi forgalom is magasabb: csaknem 32 ezer forint. Szót ejt az V. ötéves terv elképzeléseiről is: — A város 1980-ig egymilliárd forintot költhet fejlesztésre, ebből a pénzből közművek, lakások, áruházak, iskolák, óvodák, bölcsődék és egészségügyi létesítmények épülnek. Vegyük sorjában: a terv szerint 2700 lakás épül Szekszárdon öt év alatt, ebből 2100 telepi lesz. Duplájára növeljük a szennyvíztisztító kapacitást, vasmangántalanítót létesítünk, hogy ivóvizünk ízesebb legyen, bővítjük a tömbfűtőművet — nemcsak az ipartelepeket, de a lakásokat is igyekszünk bekapcsolni a távfűtésbe. Mig most másfélezer otthon távfűtött, addig 1980-ban már ötezer lesz. 1978-ban háromezer négyzetméteres szövetkezeti áruházat avatunk, a tervidőszak utolsó évében pedig a Domust. Javítjuk a lakossági szolgáltatást — szolgáltatóházakkal és egy új, korszerű gyorsmosodával, A műszaki osztályvezető soroljasorolja az elképzeléseket, majd mikor sétára indulunk, büszkén körbemutat a városon: — Látja, néhány évvel ezelőtt merész álomnak tűntek a domboldalon emelkedő lakótelepek ... Mert Szekszárdon nemcsak a városközpontot érdemes megnézni, hanem a domboldalba, völgybe vájt házakat is. Építészetileg és kivitelezésben esztétikus, modern otthonok, Séd-parti utcarészlet Bevásárló és szolgáltató ház A Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat kihelyezett gyáregységének egyik munkaterme