Budapest, 1976. (14. évfolyam)
10. szám október - Gábor Eszter: Fővárosi kislakásépítési akció 1897-1942 között II.
A budai gótikus palota egyik téglapadlója (Molnár János felvétele) Zolnay László Régi budai téglavetők hagyatéka Szerémi György tolla ina le — latinul — a Mohácsot követő évtizedekben : „.. .a mázas cseréptetők alá egy magasságúra emelné az palotákat..." Gritti kormányzó budai városszépítési terveiről szólván említi hajdani kőművesek és tetőfedő cserepesek füstbement plánumait. Igaz, Gritti tervei meghiúsultak, de mégis sok művészi emlék tanúskodik egykori mestereink remekműveiről. A XV. század elején leírt Budai Jogkönyv úgy mondja: a budai polgár háza kőből vagy fából épül. A régészeti emlékek azonban annak tanúi: régi századaink kőművesei — a kövön s a fán kívül — a téglát s a tetőcserepet is kedvelt építőanyagukként használták. Azt, hogy Budán és Pesten kik voltak a középkori első téglavetők, nem tudjuk. A téglát falazó anyagként elsősorban olyan tájakon használták, ahol kevés volt a kő. (így a Nagyalföldön, belső Zalában. Itt még a várak — például Gyula vára — s a templomok — például a zalai Tűrje — is téglából épültek.) Am téglára még a falazókőben gazdag vidékeken is szükség volt! Használták is mindenütt, mert a fából ácsolt, tűzveszélyes síkfödémeket igyekeztek téglaboltozatokra kicserélni. Ugyanígy szolgálta a tűznek, a „vörös kakasnak" elriasztását a tetőcserép is, a fából való zsindely helyett. XII. századi főváros-elődünknek, Esztergomnak területén két helyen is találkozunk a korai tégla-építés emlékeivel. Esztergom-Szentkirálynak — a buda-felhévízi keresztesek kolostorával iker — monostora romjai közt két évtizede még magam találtam óriás méretű falazótéglákat. Ám érdemes egy percre bekukkantanunk az esztergom-várhegyi hajdani királyi palotának alagsorába is. Ennek egyik, Dunára tekintő, középpilléres termét ma is ugyanaz a XII. századvégi — tehát immáron nyolcszázéves — téglaboltozat fedi, amelyet még III. Béla királyunk kőművesei építettek — s „mennyezői" festettek ki. (A tégla megmaradt, a festés lehullott.) Egyébiránt ez a helyiség ma Magyarországnak legrégebbi boltozott „lakószobája". Patics, mészkő, márga Budán, a Várhegynek azokon a lelőhelyein, ahol a tatárjárás előtti hegyi falunak — talán Kispest, Minor Pesth volt a neve — nyomait világosan kitapinthatjuk, az Árpádkor századaiban főként a helyi követ, a Várhegyen bányászott mészkövet s az ugyanitt bányászott agyagos márgát használták. De ezeken a korai telephelyeken — például a Táncsics Mihály utca 9. sz. telken, a Mátyás templomtól délre eső térszakasz alatt, a Tárnok utca 9—13. sz. alatti egykori ásatási területemen s végül a királyi palota régi előudvarán — minduntalan fel-felbukkannak románkori rétegekből ún. patics-darabok is. Rosszul égetett cserépféleségek ezek, kezdetleges hant- vagy földházak alacsony hőfokon égett tél-cserép, fél-agyag maradványai; középkori téglaboltozat a Táncsics Mihály u. 9. romterületén (Vöröss Emőke felvétele)
