Budapest, 1976. (14. évfolyam)

10. szám október - Gábor Eszter: Fővárosi kislakásépítési akció 1897-1942 között II.

1932-ben a főváros a MABI-tól kapott i mil­lió pengős lakásépítési kölcsönt használta fel arra, hogy a szükséglakásoknál jobb, bár igen kisigényű lakásokat létesítsen. A külső Jászberényi út men­tén épült a Városszéli telep, három év alatt 102 ikerházzal, azaz 204 lakással. A lakások szoba­konyhások (illemhely külön), vízvezeték nélkül, tehát komfortban alatta maradtak a 10-es évek kislakástelepeinek; de telepítésformájuk azoknál lényegesen jobb. A házakhoz tartozó 300 négy­szögöles telkeken a lakók kertészkedhettek — ez a beutaltak jövedelmének kiegészítését szolgálta — a házakat pedig úgy tervezték, hogy később újabb szobát építhessenek hozzá. Ezek a házak se szé­pek, se korszerűek nem voltak, de emberi környe­zetet teremtettek a bennük lakóknak. A telephez szociális létesítmények is épültek (iskola, könyv­tár, orvosi rendelő). A Városszéli telep külső meg­jelenésében leginkább egy hagyományaitól el­szakadt falura emlékeztetett; egyaránt messze volt a történelmileg kifejlődött magyar falutól és a nyugateurópai családiházas lakótelepektől. A főváros következő kislakásépítési akciója 1939-ben indult, az OTI 20 millió pengős kölcsö­néből. Az akciót 3000 lakásra és 3 éves időtar­tamra tervezték; de a fokozódó háborús terhek miatt csak 1163 lakás épült meg. Az 1939 — 40-es kislakás-építkezések közül a legjelentősebb a X., Tomcsányi és a Pongrác úti 818 lakásos telep. Ez az építkezés sok szempont­ból korszakos jelentőségű volt. Az 1940-ben épült Pongrác úti telep volt Budapest első modern lakó­telepe már méreteiben is. (Az addigi legnagyobb az 1928-ban épült Bécsi úti 5 bérház volt, össze­sen 451 lakással.) A Tomcsányi és a Pongrác úton 20 négyszintes lakóház épült, összesen 818 lakás­sal. Ez a méret már lehetővé és szükségessé is tet­te, hogy a telephez szociális létesítmények (iskola, óvoda, bölcsőde, szülőotthon, fürdő- és egészség­ház, valamint mozi) is épüljenek. A korszerű la­kótelep-jelleghez a házak napfény felé tájolása, az ún. sávos beépítés is hozzájárult. A lakások keleti és nyugati fekvésűek; mivel a tervezőket nem kö­tötte az eleve adott utca-vonal, az északi fekvésű egészségtelen szobákat kiküszöbölhették. A telepen kétféle lakástípus épült: lakókonyhás-Hegedűs Gyula u. — Dráva u. sarok (1913) Kárpát u. — Gogol u. sarok (1927) Bécsi út 88—92. (1927) 34 Tímár u. — Szőlő u. sarok (1939) Jrma

Next

/
Oldalképek
Tartalom