Budapest, 1976. (14. évfolyam)

10. szám október - Gábor Eszter: Fővárosi kislakásépítési akció 1897-1942 között II.

Siklós Péter felvételei Óbudai épületek (1941—42) Vihar u. — Verőfény u. sarok (1941—42) két hálófülkés, valamint kétszobás-konyhás lakások; mindegyik előszobával és W.C.-vel. Óriási haladásnak számit, hogy eltűnt az addig uralkodó szoba-konyhás típus. Minden lakásban van legalább két hálóhelyiség, a gyerekek már külön alhatnak a szülőktől. A lakókonyha ugyan nem ideális lakószoba, de ha tekintetbe vesszük, hogy a faluról városba települőknek milyen sokáig még elsőrendű tartózkodási helyük a konyha, hogy a konyhában dolgozó anya kis gyermekeit itt tudja leginkább szemmel és szovai tartani, akkor nyugodtan elfogadhatjuk azt a megoldást, amely a lakás központi helyiségévé a 16 m2 alapterületű, jó arányú, világos lakókonyhát teszi — és ehhez kapcsol két összesen 16 m2 területű hálófülkét. Ez az OTI-kölcsönből épült lakótelep a felszabadulás előtti munkáslakás-építések legjava; majdnem európai színvonalú lenne, ha a lakások nem épültek volna fürdőszoba nélkül. A telepen külön épületben elhelyezett zuhanyfürdők adtak bizonyos tisztálkodási lehetőséget, de távolról sem pótolták a lakáson belüli fürdőszobát, vagy zuhanyozófülkét. Ugyanebben az építési akcióban elkészült még 3 bérház, összesen 243 lakással (III., Tímár u. 19., XIII., Taksony u. 14., VIII., Nagyfuvaros u. 22 — 24.). Ezekben a házakban is lakókonyháskét hálófülkés, illetve kétszobás lakások épültek. A Nagyfuvros utcai foghíjbeépítés azért érdemel külön említést, mert ott minden lakáshoz van külön zuhanyozófülke. Tudomásunk szerint ez az első eset nálunk, amikor a viszonylag nagyon olcsó, de tisztálkodásra elsőrendűen használható megoldást munkáslakások építésénél használják. (Né netországban a 20-as években már általánosan alkalmazták a zuhanyozófülkét; építészeink egy része nálunk is szorgalmazta volna azóta — mindhiába — mint jól bevált átmeneti megoldást.) 1940-ben az Álmos és a Siménfalvi utcában 51 ikerházból álló telep épült. A telepen kétszobáskonyhás-fürdőszobás, komplett családi házak épültek, az átlagos kispolgári igényeknek megfelelően. (Érdemes lenne a levéltári anyagban utánanézni, hogy a különböző lakástípusokat milyen szempontok szerint utalták ki.) A következő évben, 1941-ben a főváros úgy létesített új kislakásokat, hogy a Mária Valéria-telepen levő téglaépületeket átalakíttatta. 914, főként egyhelyiséges lakásból 534 szoba-konyha-kamraelőszoba-W.C.-s lakást alakítottak ki. Az Aszódi és a Füleki úti telepen is ehhez hasonló jellegű épületeket létesítettek, összesen 470 lakással. Ez a két telep a tízes évek kislakás-telepeihez volt hasonló, bár azokénál valamivel jobb lakásokkal 1941—42-ben a XI., Hamzsabégi úton épült fővárosi kislakásos telep, összesen 312 lakással. A telep — bár kisebb — lényegében a két évvel korábbi kőbányai Tomcsányi és Pongrác úti telep elvei szerint épült. A beépítés sávos rendszerű, keleti-nyugati tájolású lakásokkal. Itt is két lakástípust alkalmaztak: a lakókonyhás- két hálófülkéset és a két szoba-konyhásat. (Az előbbiből 240, az utóbbiból 72 épült.) Itt sincs a lakásokban fürdőszoba. és itt is van közös fürdőépület. Egyidejűleg folytak kislakásépítkezések Óbudán is. Említést érdemel a Fővárosi Közmunkák Tanácsa által a Vihar, Verőfény, Szél és Derű utcák által határolt tömbben épített 4 lakóház, házanként 24, összesen 96 lakással. A lakások közül 16 egyszobás, 72 egyszobás-hálófülkés, 8 pedig kétszobás. A lakásokhoz előszoba, konyha, kamra, WC és mosdófülke (a kétszobásakhoz fürdőszoba) épült. A minden lakáshoz tartozó mosdófülke már új szintet jelent: itt a mosdófülkében már ülőkád is van. A budapesti közületi kislakásépítkezések témáját az elmondottakkal még nem merítettük ki, hiszen a fővárosín kívül állami támogatással is épültek lakások (pl. Wekerle-telep). Sőt, a nagyobb üzemek (Elektromos Művek, Gázművek, Ganz-MÁVAG stb.) is építkeztek. A jelentős intézmények közül pedig az OTI pl. a legmagasabb szintű építkezéseket produkálta. . 15