Budapest, 1976. (14. évfolyam)

10. szám október - Megay Lászió: A Néparénától a Nagycirkuszig

Popov, a bohóc (A képek Holubetz László magángyűjteményéből valók) Verray János árvalányhajas Kossuth-kalappal a fején, fokossal kesében borízű hangon szaval, s egy hatoskáért gyönyörű szerelmes rigmusokat költ a szerelmes leányzóknak." De van itt férfiasabb mulatság is: „. . . csattog a pofozógép, mezitlábos kislányok •>friss vizet! « kiáltanak; Dobos Janit, a madárképű gyereket mutogatják; Köteles Vég Mihály pedig, az öreg bűvész mint kannibál elevenen fal fel egy csirkét a nézők szeme láttára..." És ezidőben csodálhatta a ligeti publikum a korábban említett Blondint, a kötéltáncost, Miss Crao-1, a szakállas hölgyet és Silberger, majd Goddard léghajóját. A konkurrencia sikerei az Állatkert 1873-ban kinevezett új igazgatóját, Serák Mihályt is vállalkozásokra csábítják. Az ő működése alatt idomított vadakon kívül óriások, törpék és sziámi ikrek is láthatók az Állatkertben. Az üzlet jól megy. Olyannyira, hogy felvetődik egy állandó cirkusz létesítésének a gondolata, melyhez az Állatkert adná a helyet, egy vállalkozó pedig a pénzt. A vállalkozó Wulff Ede volt. Cirkuszának vasvázas, bádoggal fedett épületében — mely eredetileg a Brüsszeli Világkiállításra készült — 1891 tavaszán tartották az első előadást. A maga korában páratlan az épület, és rangos a műsor. A gázlámpákkal világított aréna kétezerkétszáz-kilencven főnyi közönségének maga az igazgató mutatja be tizenkét idomított csődörét, és ekkor látható egy máig felülmúlhatatlan produkció: a lovagló oroszlán is. Wulff jó cirkuszt csinált, az Állatkert jó üzletet. Az első időben az igazgató hivatalos jövedelme ötven-hatvanezer korona volt szezononként, ebből a terület gazdája huszonötezer korona részesedést kapott. A Wulff társulat 1895-től három éven át másutt dolgozott. A második korszak a hanyatlás ideje. A korábbi tiszta műfajú, szép kiállítású előadásokat varieté jellegű produkciók, idegborzolónak szánt mutatványok váltják fel. Jellemző műsorcímek ebből az időből: „Halálos lovaglás négyesfogattal", vagy „Búvárlovak halálugrása". Wulff letűnése után — utazó társulatok jóvoltából — a fővárosi közönség valóban páratlan cirkuszi előadásokat láthatott. Budapestre érkezett a Barnum-Bailey. Az ezer főnyi személyzettel dolgozó cirkusz-gyárban olykor három porondon egyszerre öt artistaszám pergett. 1904-ben, mikor a főváros elvette az Állatkerttől a cirkuszépületet és azt Beketom Mátyásnak adta bérbe, a közönség és a szakma még emlékezett a Barnum-Bailey produkciókra. De a nyitó előadáson a most már Városi Cirkusznak nevezett társulat igazgatója is kitett magáért. A gazdag kiállítású műsor fénypontja Hagenbeck 15 idomított jegesmedvéje és Beketow Mátyás lovakat, zebrákat, kutyát és elefántot felvonultató produkciója volt. A Városi Cirkusz 1919-ig működött. Bukását — és közvetve talán a tulajdonos rejtélyes öngyilkosságát is — az okozta, hogy a főváros egyre nagyobb anyagi követelései miatt a korábban szakmailag kitűnő társulat kénytelen volt mindinkább rangján aluli műsorpolitikát folytatni. Beketom fénykorában, a német iskolát követte: főleg vadállatokkal, lovakkal dolgozott; később varieté típusú műsorokat adott. A Városi Cirkusz artistái majd mindnyájan németek voltak. Megváltozott a helyzet, amikor Könyöt S. Sándor és a Takarmányértékesítő RT vette át a cirkusz bérletét. De a magyar művészek nem sokáig örülhettek Könyöt hazafiságának, mert az új vállalkozás két év múlva csődbe jutott. A két világháború között, Árvay Rezsővel társulva, Beketow Mátyás fia is megpróbálkozik a cirkusz bérletével; majd Busch Alfréd lép a helyükre. Új korszak csak 1934-ben, Fényes György (korábban kocsmáros) színrelépésével kezdődik. Fényes jó üzletember, kitűnő szervező. Társulatának neve: Fényes, Fővárosi Nagycirkusz. Az ő működése alatt a hagyományosan családi vállalkozás kapitalista „nagyüzemmé" válik. * A felszabadulás után a hazai cirkuszművészet — a társulatok veszteségei, az eszközök pusztulása ellenére — rövid idő alatt újjászerveződik. Amint a harcok véget érnek, 16 sátoros cirkusz indul az ország négy égtája felé... 1945 júliusában a Göndör Ferenc — Árvay Rezső vezette Fővárosi 17