Budapest, 1976. (14. évfolyam)

10. szám október - Tamás Ervin: Nagykanizsa

Az „örök második". Az itt lakók fölemlegetik régi fájdalmukat: miért nem lehetett Zala megye székhelye Nagykanizsa? Hiszen oly szép, gazdag város . . . A rivalizálás Zalaegerszeggel ma is tart. — Igen, valamikor Zalaegerszeg lélekszáma ötezer körül mozgott, Kanizsáé pedig meghaladta a húszezret — mondják a múltba tekintők. — Aztán Zalaegerszeg iparhoz jutott, lehagyott minket. — Nem hiányzik nekünkolyan nagyon a székhelyi cím — mondja Petike Antal, a városi tanács vb-titkára. — Az elfogultak is láthatják, hogy Zalaegerszeggel együttműködve, a mi szekerünk is előrébb megy. S most már, hogy elérte Kanizsát is az iparfejlesztés, gyorsabban urbanizálódik a város, elfelejtődnek lassan a régi sérelmek . . . Azért elmesél egy anekdotát. A Tanácsköztársaság idején a belügyi népbiztos Nagykanizsának adta a székhelyi címet. Zalaegerszegen kisebbfajta palotaforradalom tört ki. Végül két megyét alkottak, hogy mindkét város megyeszékhely lehessen .. . Azután persze a két megye ismét eggyé zsugorodott, és mindenki igyekezett beletörődni, hogy Zalaegerszeg a megyeszékhely. Az „örök második" Nagykanizsa lakói így még büszkébbek, ha elmondhatják, hogy ebben vagy abban megelőzik a régi vetélytársat. Végvár Nagykanizsa történetének legkorábbi részét homály fedi. Kétséges még, hogy valóban állt-e itt kelta vagy római kori település, amint azt némely monográfiák szerzői állították. Annyi azonban bizonyos, hogy környéke a tatárjárásig királyi birtok volt, s csak a XIII. század közepén került előbb a Bikács nembeli Egyed fiai, majd Princ ispán, egy része pedig Kanizsaszegi Eynardus birtokába. A XIII. század végén Kőszegi Kakas Miklósé volt — tőle vásárolta meg Osl Lőrinc, aki aztán Károly Róberttől magát a várat is megkapta (Kakas Miklóstól árulás címén elvették). A vár egyébként a mai Nagy- és Kiskariizsa közötti mocsárból kiemelkedő homokdombon épült, és akkoriban már kőből emelt temploma is volt. A vár emelte a család tekintélyét, ezért Osl Lőrinc fiai a helységről nevüket Kanizsaira változtatták. A vár védelmében a vár alatti település gyors fejlődésnek indult. Kereskedők, kézművesek telepedtek le, s egyre nőtt jobbágyaik száma is. így jött létre Kanizsa, melyet az oklevelek már 1409-ben mezővárosként említenek. 1420-ban templomok, kolostor, kórház, patika, néhány esztendő múltán már fürdő is található benne. 1535-ben a Kanizsai család utolsó sarját, a még gyermeklány Orsolyát a hatalmas vagyonú, tekintélyes főúr, Nádasdy Tamás vette feleségül. Átszervezte a birtokot és Kanizsát az Itália és Steierország felé irányuló marhakereskedelem központjává tette. Az 1556-os nagy török támadás után azonban a várat és a környék uradalmát több felvidéki városért, tíz községért és Csejthe váráért elcserélte a kincstárral. Röviden — a helytörténeti krónika szerint — így vált végvárrá Kanizsa. A bécsi udvar ekkor — idézem ismét a krónikát — Ferabosco olasz hadmérnököt és udvari építészt bízta meg a vár átépítésével, bővítésével! Ő tíz esztendő alatt — mintegy tízezer jobbágy munkájával — feltöltette a vár körüli mocsárrészt, és az építményt hatalmas, fülesbástyás, gerendák közé döngölt széles agyagfallal vette körül. A várról számos korabeli rajz és metszet maradt fenn; ezek több típusba sorolhatók és egymásnak gyakorta ellentmondanak. Méri István régész ásatásai nyomán ismerhetjük meg a legpontosabban az Európa-szerte híres várat. A mai szeszgyár alatt feltárt központi épület az alapfalak szerint nagyjából négyszög alakú volt, és a méteres falakat mind a négy oldalról erős pillérek támogatták. Mint királyi végvárnak, általában három-URBANIZÁLÓDÓ ORSZÁG XX. Tamás Ervin NAGYKANIZSA A Dél-Zalai áruház A Deák tér 6