Budapest, 1976. (14. évfolyam)

9. szám szeptember - Gábor Eszter: Fővárosi kislakásépítési akciók 1897 — 1942 között

jesen induló fővárosi kislakás-építkezéseket. 1915-ben még épült a Babér utcában egy 300-nál több lakásos szükséglakótelep, de ezután 10 év szünet következett. A háború után a fővárosba özönlő vidékiek és a békeszerződésben elcsatolt területekről ide menekültek nagy száma miatt tovább romlott a budapesti lakáshelyzet. A lakosságszám megnövekedett, a lakásállomány stagnált. Rohamosan elszaporodtak a hulladékokból tákolt viskók, a nyomortelepek. A menekültek jelentős hányada vagonokban lakott. IsmSt sürgetővé vált tehát szükséglakások építése. A 20-as évek első felében Nagy-Budapest területén az állam megközelítőleg 3000 szükséglakást létesített; pl. katonai kórházakat alakított át lakótelepekké. Ilyen telep volt a Mária-Valéria, a Zita, az Ehmann, a Lenke úti is. A főváros 1925-től kapcsolódott be az építkezésekbe. Első lépésként a Soroksári út és Kén utca sarkán 1897-ben épült négy munkásházra építettek 2—2 emeletet. így létrehoztak 96 új szoba-konyhás lakást. 1926-ban a Ceglédi út, Bihar utca és Balkán utca által határolt területen létesítettek 320 szükséglakást. Ezzel párhuzamosan, 1925-ben megindult a főváros újabb kislakásépítési akciója. Ennek keretében 7 helyen, 17 házban 1014 lakás épült, közülük az egyszobásak aránya 55,4 százalék, a kétszobásaké 32,3 százalék, a háromszobásaké 12,3 százalék. A lakásokban összesen 399 fürdőszoba van (39 százalék). Az egyszobás lakások közül 505-ben nincs fürdőszoba, 57-ben van (ez az arány jobb az 1910—13. évinél); a kétszobásak közül 110-ben nincs, 217-ben van (az arány rosszabb, mint az 1910—13. évi); s minden háromszobáshoz tartozott fürdőszoba ekkor is. A házak nagyrésze tisztviselők számára épült. Még a Gyöngyösi úti épületeket is tisztviselő-házaknak nevezi Gallina Frigyes a Magyar Építőművészet 1927'3. számában írott ismertetőjében, pedig ott a 261 lakás közül 230 egyszobás, és mindössze 20-ban van fürdőszoba. Megjelenésüket tekintve, a házak egyrésze — pl. a Mester u. 33—35., 37., 39. sz. — pontosan illeszkedik 3 korszak bérházaihoz; még zártsorú beépítésükkel is. Vannak azonban olyanok, főleg ott, ahol több épület létesült egymás mellett, melyeknek beépítésmódja valamivel jobb. A kedvező irányú eltérés abból adódik, hogy a főváros kevésbé uzsorázta ki a házhelyeket. A húszas években Budapesten még az volt az általános irány, hogy az építtetők igyekeztek a rendeletek által megengedett maximális mértékig beépíteni a telket, hogy minél több lakbér-forráshoz jussanak. Ennek a törekvésnek a következményei a szűk udvarok és a sötét, levegőtlen lakások. Az 1926-ban épült városiházak némelyike ettől pozitív irányban tér el (Simor u. 43., Üllői út 124., Budaörsi úti telep): nem építettek udvari lakásokat, jobb lett a világítás és a szellőzés. A lakásméretek viszont szerényebbek voltak, mint a 10-es években. Az 1926. évi fővárosi kislakás-építkezések sorából messze kiemelkedik a Budaörsi úti telep S bérháza. Az épületek viszonylag nagy, parkosított telken, szabadon állnak, nem árnyékolják egymást. A házakban kislakások vannak, de 134 közül 132-ben van fürdőszoba (csupán 2 egyszobásból hiányzik). Az épületek megjelenése karakteres; ha igazán korszerűnek nem is mondható, de pozitív értelemben különbözik társai történeti stílusokat imitáló, talmi malter-architektúrájától. (Tervezők: Medgyaszay István és Friedrich Lóránt.) Az 1926-os építkezések összképe ellenben a külső megjelenés szempontjából is visszaesés a 10-es évekéhez képest, amikor vagy a kor átlagába illő, — vagy azt felülmúló épületeket emeltek. Bár a Medgyaszay—Friedrich-féle házak jobbaka többinél, inkább a 10-es években hatottak volna időszerűnek; az építészek a már akkor kialakult formanyelvet alkalmazták. A Budaőrsi út—Hegyalja út sarkán levő épületegyüttes udvari homlokzata A Ciprus utcai telep A Mester utca 33—35. sz. ház