Budapest, 1976. (14. évfolyam)

1. szám január - Konrádyné Gálos Magda dr.: A Centrál kávéház

Vadászok gúnyolása állatzenekarral (XV. sz. vége). A lebontott Zólyomi parókia falfreskója, Kuczogi Zsuzsa rajza Hiszen ő maga is csak árnyékember ... Efféle meggondolásokat (és az 1215. évi lateráni zsinat mennydörgéseit) ismételgeti 1279-ben a Budán megtartott zsinat egyik stautuma is. Ez kimondja: ,, ... a papok és a klérikusok tartsák távol magukat mindennémű tisztességtelen ú'zelemtől... mimusokat, hisztriókat, jokulátorokat ne hallgassanak ..." Más volt azonban a gyakorlat s más a törvény! Hiszen már a kegyes sagredoi Gellért püspök leírta volt, hogy maguk a papok is gyakorta gyönyörködnek jokulátoroknak muzsikájában . . . 1264-ben pedig ifjabb István királyunknak felesége, a szépséges Kun Erzsébet ugyanolyan itáliai — luccai — selyemből varrat ruhát udvari jokulátorának, mint amilyenből az ifjabb király udvari káplánjainak öltözetét varrják... És szinte ugyanabban az esztendőben, amikor Budán a zsinat a jokulátorokat, a vándorzenészeket, meg a hisztriókat (vagyis az „alakosokat") szidalmazza, Kun László királyunk a Zólyom megyei Osztrolúka falu földesurává teszi udvari hisztrióját, Zyman mestert! Ez a kettősség — a népzenész törvény előtti megbélyegzettsége s a társadalom által való kedveltsége — végighúzódik a mi történelmünkön is, szinte az újkorig. A körmöcbányai rendtartás (Policey Ordnung) 1537-ben csavargók cimboráinak sorában említi a zenészeket. Megtiltja a polgároknak, hogy csavargóknak, paráználkodó személyeknek és zenészeknek szállást adjanak. Aki ezt kijátssza, azt a város fej- és jószágvesztéssel fenyegeti ... Ugyanez a türelmetlenség nyilvánul meg a másik fő bányavárosban, Besztercebányán is. Itt 1577-ben a magisztrátus elrendeli: a polgárjog elnyeréséhez a pályázó tegyen esküt arra, hogy az ünnepeket megtartja, a templomban pontosan megjelenik; oda tereli házanépét, cselédeit is. Továbbá: tartózkodik dáridóktól, játéktól, mulatságtól, muzsikától. Dehát azt űzik leginkább az emberek, amit leginkább tiltanak — másnak! Hiszen éppen ezekben a bányavárosokban annyi volt a muzsikus, hogy főemberek gyakorta éppen tőlük kérlek kölcsön zenészeket! Budai népzenészek a XVI. században Buda népzenei életéről két forrásunk szól a XVí. század elején. Az egyik iagelló Zsigmond hercegnek, a király Budán élt Magyar táncospár bolonddal (XV. sz. eleje). Falképtöredék a Táncsics Mihály u. 24. sz. épület emeletéről (Molnár János felvétele) ifjú öccsének sáfárkönyve, a másik néhány adóösszeírás, tizedjegyzék. Az utóbbiakat Kubinyi András önálló tanulmányában dolgozta fel. Zsigmond herceg számadáskönyve az 1500—1505 közti időszakból élénk népzenei életről ad híreket. A műzenét s a népzenét egyaránt kedvelő herceg — később Lengyelország nagy királya— Budán s Magyarországon mindig szívesen hallgatja a népi muzsikát. Csak néhány szemelvény: 1500. november 22-én Szegeden jártában szórakoztatja őt egy hegedűs. (A számadáskönyv szerint negyed forintot kapott). 1501. február 15-én hegedűn muzsikáló parasztlányok keresik fel a herceg budavári szállását: ők félforintot kaptak víg muzsikájukért. 1502. október 13-án — ugyancsak Buda városában — ebéd után hegedűsök látogatják meg Zsigmondot. Ők is félforintot kapnak. 1502. november 21-én (csakúgy, mint már korábban, 1501. június 23-án is), dobos és sípos „lanckenét" muzsikusok (kóbor tábori muzsikusok) szórakoztatják a herceget. Előbb harminc magyar dénár, utóbb a szokásos félforint üti a markukat. Ide kapcsolhatjuk azt a budai zenés játékot is, amely 1500. március 3-án zajlott le a herceg szálláshelyén. Landsknechtnek öltözött gyerekek bárdokkal és négy kopjával adták elő ezt a zenés produkciót. Derekas teljesítmény lehetett: két forintot kaptak érte. A hajdani Buda-Óbuda népi muzsikusai közé tartozott az a parasztember, aki 1501. augusztus 2-án Óbuda felett, Fehéregyházán (valahol a mai Farkas-