Budapest, 1976. (14. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Radnai Lóránt: Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézete

Csapó György SZÁLLÍTÓ Ugyanitt közel 300 mozgássérültet tudnak elhelyezni. A konduktorok a mozgássérültek csoportjaiban dolgoznak és egyben tanulnak. A csoport tehát a konduktorok gyakorlati képzésének és továbbképzésének helye is. Az új épület tervezőinek arra kellett törekedniük, hogy az épület alaprajza jól tükrözze a Petőrendszernek megfelelő elrendezést. Az épület legfontosabb részét az ún. csoportszobák képezik, amelyekben a mozgássérült gyermekek és felnőttek nevelése folyik. Ezek olyan háló-gyakorló szobák, amelyeknek már a berendezése is a konduktív nevelés szolgálatában áll. A bútorok könnyen mozdíthatók és többféle célra alkalmasak. Mozgatásukkal elrendezésüket rövid idő alatt meg lehet változtatni, a csoport különböző feladatainak megfelelően. A szobák összenyitásával könnyen változtatható a neveltek rendelkezésére álló terület is. A „gyakorló-pályáknak" tekinthető helyiségsor az épület két végén elhelyezkedő teraszokkal is összekapcsolható. Ezek a virágtartókkal övezett teraszok kilátást nyitnak a gyönyörű erdős környezetre. AZ ÉPÍTÉSZ ÉS GÉPÉSZ TERVEZŐK ugyancsak a nevelés irányelveit tartották szem előtt, amikor a csoportszobákat kiegészítő mellékhelyiségek terveit készítették. A szobákhoz szorosan kapcsolódó vizeshelyiségek, tehát a fürdők, mosdók és W. C.-k berendezésére is az jellemző, hogy lehetővé teszik a sérülteknek az önálló tisztálkodás megtanulását. A célszerűen megtervezett helyiségcsoportokat tiszta- és szenynyesruha-tárolók, teakonyhák, csukamájolaj-konyha, valamint a konduktorok szobája egészíti ki. Az épület alaprajzi szervezettsége lehetővé teszi a felvonón érkező ételek korszerű tálalását, a szenynyes edények mosogatását és elszállítását, s egyúttal kapcsolatot teremt az egyes részlegek között is. A különböző osztályok a hétszintes főépület három szintjén helyezkednek el. Az új épületbe is nagy számban járnak majd be a különböző korú sérültek, akik az ambulancián tanulnak. Az ambulancia a főépület egyik alsóbb szintjén helyezkedik el, hogy a gépkocsin vagy mentőautón érkező és távozó mozgássérültek azt könnyen elérhessék. A legfelső szinten kap helyet a Szülők Iskolája, ahol a mozgássérült csecsemők édesanyjukkal együtt vesznek részt a foglalkozásokon. A Szülők Iskolájában a kisgyermeket gondozó felnőttet képezik ki arra, hogyan tudja gyermekét a korának megfelelő, mindennapi életben szükséges tevékenységre megtanítani. FONTOS SZEREPET JÁTSZIK A NEVELÉSBEN az épületszárnyakkal körülvett nagy belső udvar, amely kellemes és érdekes természeti környezetet nyújt. A tervezési munkák során különös gondot kellett fordítani a tereprendezési terv elkészítésére, hogy a sérültek a legeltérőbb körülmények között is megtanuljanak mozogni. A sík, a lejtős, a lépcsős útvezetések, a pihenő- és játszóhelyek, az eltérő jellegű útburkolatok mind azt a célt szolgálják, hogy a mozgássérültek az életbe kilépve, ne találkozzanak szokatlan körülményekkel. A tervezőknek gondoskodniok kellett az intézeti adminisztráció elhelyezéséről, speciális felszereltségű konyha létesítéséről, megfelelő központi fűtés tervezéséről. Itt említjük meg, hogy az épületben azért nem készül légkondicionáló berendezés, mert a mozgássérültek később sem kerülnek „melegházi" viszonyok közé. A Pető-féle rehabilitációs rendszernek ugyanis az egyik alaptézise, hogy a sérülteket nem szabad a széltől is óvott palántákként nevelni, hanem hozzá kell őket szoktatni a kinti életkörülményekhez. Csakis így lesz bizonyítható teljes életképességük, így válhatnak kinti embertársaikkal egyenrangú, aktív személyekké az intézet elhagyása után. Az intézet egy nagy központi előadótermet is kap. AZ ÉPÜLET TERVEZŐJE, DR. REISCHL ANTAL egyetemi tanár több mint egy évtizedig foglalkozott a Pető-rendszer tanulmányozásával. Épület-terve az így szerzett tapasztalatok alapján igazodik a speciális követelményekhez. Az épület kiviteli tervei Dr. Reischl Antal irányítása mellett, a LAKÓTERV kebelén belül készültek, Károlyi István és Érces Elemér építészmérnökök, Zirin Panaiotisz statikus, Komlós Lajos és Gémes László gépésztervezők közreműködésével. Itt készültek a külső út-, terep-, kert- és közműtervek is. A kivitelezést az ÉVM Középületépítő Vállalat már megkezdte. Reméljük, hogy az új épület eredményesen szolgálja majd a Villányi úti intézet szűk keretei között kikristályosodott Petőrendszer további sikerét, s egyben a magyar építészet nagy ügyszeretettel végzett munkáját is dicsérni fogja. Párnás karosszékben ül a pénztár mellett és telefonál. Nagyokat nevet közben. Jókora ember, gyermekarcú, a bőre sima, szeme vidám. Megvárom, amíg végez, aztán odalépek hozzá. — Jó — mondja —, menjünk át a Tanács körúti büfébe . . . Egy pillanat, csak szólok, hol keressenek. A büfé belső helyiségében letelepszünk. Kis konyakot ? kérdezem. Habozik. Legyen. Ámbár munka közben nem szoktam inni, de néha jólesik. — Kell az ilyen nehéz munkához. — Nem nehéz, bizonyisten nem, csak erős. — Mi a különbség ? — Ehhez erő kell, tudja, de akinek megvan és a fortélyát is ismeri, annak nem nehéz. Csúszik a páncélkassza, vagy a négyajtós szekrény akárha sínen járna, nekünk csak fújtatni kell hozzá. — Mióta csinálja ? — Tizenegy esztendeje. Amikor elkezdtem, 80 kiló voltam, most meg 100. Egyszóval szép szakma ez, csak sokat kell tanulni. Mindenhez kell érteni; asztalos munkához, lakatos munkához, de mindenekelőtt a gurtnival bánni. Ez a szakma. — Azt mondja, szép ?! — Az hát, ha nem volna az, nem csinálnám. — Mi a legszebb benne? — A változatosság. Egyik lakásból ki, a másikba be, megismerni az embereket is, meg a bútorokat, mert többnyire azt szállítunk. Naponta kilenc-tíz fuvart csinálunk, de van úgy, hogy tizenegyet is. — Most mit vittek ? — Szekrényt. — Hányan ? — Ketten a gépkocsivezetővel. Mindig ketten vagyunk. Persze, előfordulhat, hogy nem bírunk a holmival, de az ritkaság. Olyankor betelefonálunk a központba, hogy a főnök küldjön még két embert. De a zongorát ketten viszik, nem ? — Azt igen. Gurtnival. A két végén egy-egy csomót kötünk, nehogy megcsússzon. — Előfordult, hogy megcsúszott ? — Még nem. De csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. így mondják; én is azt tartom. Tehát vigyázni kell. Ügy bennem van a vigyázás, ha az utcán megyek teher nélkül, akkor is ügyelek, hogy „meg ne csússzon". Nagyot nevet. — Sokat nem törtünk mi még össze. De néha megesik. Már nem tudom, honnan, egy nagy háromajtós ónémet szekrényt szállítottunk, szerencsésen lehoztuk a harmadik emeletről, kint az utcán letettük, felmentünk a rekamiéért, mire leértünk, látjuk ám, hogy arcra borulva fekszik a szekrény. Nagy vihar volt, feldöntötte a szél. Csudára megijedtünk, mert olyan szép homlokzati faragása volt. .. — A kár ilyenkor magukat illeti? — Ki jönne el akkor szállítómunkásnak ?! Minden darab biztosítva van. Meg aztán nekünk is van műhelyünk itt, a Bizományiban, megcsinálják. — Az ónémet szekrényt is ? — De még mennyire; szebb lett, mint újkorában. De azért csak rossz azt nézni, hogy egyegy szép darab tönkremegy, még a hátamon is végigfut a hideg . . . — Mennyit bír el ? — Attól függ, honnan és miből. Szekrényből kétszáz kilót is, földszintről persze. Mert emeletről 16