Budapest, 1976. (14. évfolyam)
8. szám augusztus - Dr. Radnai Lóránt: Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézete
Az épületegyüttes helyszínrajza: 1. Főépület 2. Nagy előadó-díszterem 3. Intézeti adminisztráció 4. Ambulancia 5. Mosoda, tanüzemek 6. Konyhaüzem 7. Díszudvar, szabad gyakorlóudvar 8. Gazdasági udvar 9. Gazdasági bejáró a Kútvölgyi lejtő felől 10. Főbejárat a Kútvölgyi útról 11. Ambulancia bejárat 12. Mentőautók ki- és behajtása ÚJ INTÉZET ÉPÜL BUDAPESTEN, a XII. Kútvölgyi út 6. sz. alatt. A mintegy 180 millió forintos beruházásból egy kb. 50000 légköbméteres épület születik. Ez lesz a mozgássérültek nevelőinek képzésére és a mozgássérültek nevelésére szolgáló intézet új helye, s egyben a kiépítendő országos hálózat központja. A mozgássérültekkel való foglalkozás célja a sérültek rehabilitálása, hogy a társadalom teljes értékű, hasznos tagjai lehessenek. E kitűzött célt a jelenlegi Mozgássérültek Nevelőintézetében végzett speciális nevelőmunkával valóban el lehetett érni, amit az is bizonyít, hogy az intézetben neveltek utólagos felmérési adatai igen kedvező képet mutatnak. A rehabilitáltak további életének szemmeltartása ugyanis szintén fontos feladata az intézetnek. Az elért eredmények alapján a Magyar Népköztársaság Kormánya elrendelte az országos nevelői hálózat kiépítését, valamint az ehhez szükséges legkorszerűbb tárgyi feltételek biztosítását. A mozgássérültek rehabilitálásának új rendszerét Dr. Pető András professzor alakította ki. Az ő irányításával a XI. Villányi úti intézetben sokezer mozgássérült rehabüitációját érték el. A Pető-módszer az elmúlt évtizedek során vüághírűvé vált. Angliában például most nyüt meg egy bentlakásos „Pető-intézet", s a rendszert több angliai iskolában is alkalmazzák. Nyugat-Németországban is ismerik a Pető-rendszer jelentőségét. A müncheni Dr. W. Püschel egyik cikkében ismerteti a rendszer lényegét, és felmérve annak nagy jelentőségét, befejezésképpen kijelenti: „ ... ha a magyar állam áttér arra, hogy Pető professzor szisztémáját egész Magyarországon töhb intézetben bevezessék, akkor mi csak irigykedve mondhatjuk: „ex Oriente lux". A PETÖ-RENDSZER LÉNYEGE a helyreállító nevelés, amely szakképzett „konduktorok" irányítása alatt folyik. (Konduktor, az orvostudomány szóhasználatában : mozgássérültek gyógypedagógiai nevelője és orvosa; konduktív módszer: mozgássérülteknek a betegek tudatos közreműködésével történő nevelő gyógyítása.) Beigazolódott, hogy a már csecsemőkorban elkezdett, rendszeres konduktív nevelés szükséges és eredményes. A mozgássérültek elvesztett fizikai képességeinek visszaállítása ill. az abból származó hátrányok kiküszöbölése tanulás következménye, amely életkoronként különböző feladatok elé állítja a sérültet. Ennek a tanulásnak a feltételeit biztosítja a konduktor. Az első lépés: az aktív együttműködés kiváltása. A mozgássérülteket a konduktív nevelés során megtanítják a legkülönfélébb tevékenységekre. A nevelés alapfeltétele a mozgássérültek szocializációja. A szocializáció első szakaszában a nevelt egy mozgássérültekből álló közösség tagjává válik; a második szakaszban : — immár megválva megszokott közösségétől — egy iskolai, vagy munkahelyi csoport tagja lesz az intézeten belül; s végül elhagyva az intézetet, teljesen be tud illeszkedni a társadalomba. A konduktív nevelésben tehát a legjelentősebb mozgatóerő és a nevelőhatás fokozásának lényeges feltétele a szociális szituációk felhasználása, a közösség kialakítása. Az intézetnek fontos feladata a konduktív nevelői hálózat megteremtése. E hálózat központja lesz a Kútvölgyi úti Állami Kórház mellett épülő intézmény, ahol a konduktorok négyéves főiskolai képzésben részesülnek. 15
